A terepmúzeum nyilván az, ahol régi terepeket mutatnak be, nem? Hantakutya előző nickjén már RJB volt, most ezzel is jól halad:

Lehet, hogy már volt, de ha nem, mivel könyvről van szó, ráér kitenni :P

Audrey Niffenegger Az időutazó felesége című regényét olvasom, és még nagyon az elején járok ugyan, de kezdek rosszat sejteni...

Az egyik jelenetben ugyanis főhősünket szülei elviszik a Terepmúzeumba. Ez azért elég furcsa, gondoltam, megkérdezem Wikit, hogy miről is lehet szó, ha azt mondom, hogy Field Museum.

Wikike erre meg azt válaszolta, hogy:

http://en.wikipedia.org/wiki/Field_Museum_of_Natural_History

"The Field Museum was incorporated in the State of Illinois on September 16, 1893 as the Columbian Museum of Chicago with its purpose the "accumulation and dissemination of knowledge, and the preservation and exhibition of artifacts illustrating art, archaeology, science and history." The museum was originally housed in the World's Columbian Exposition's Palace of Fine Arts, which was rebuilt to house the Museum of Science and Industry. In 1905, the museum's name was changed to Field Museum of Natural History to honor the museum's first major benefactor, Marshall Field, and to better reflect its focus on the natural sciences."

Lefordították. Terepmúzeumra. Merthogy ugye állatok vannak benne, meg növények, akkor biztosan a terepről. Vagy mi.

Enyhén emlékeztet a pályadíjra ez a remeklés.

Gondolom, azóta befejezte a beküldő a könyvet, és könnyen lehet, hogy lesz még belőle poszt...

Ezt be lehetett nézni, de azért nem kellett volna - Q-rious éber volt, így tizedik beküldését olvashatjátok:

Az origón találtam egy cikket egy hawaii szörfversenyről.

http://www.origo.hu/nagyvilag/20091209-hawaii-szorf-hullamok-eddia-aikau-emlekverseny.html

"A szárazföldön havas napok vannak, Hawaiion szörfös napok. Nincs iskola, nincs munka. Ünnepeljünk" - idézte a New York Times az egyik bemondót, aki ezzel üdvözölte a kedden megtartott Quicksilver Eddie Aikau emlékverseny résztvevőit.

A "snow days", ami az eredetiben szerepelt, azt jelenti (ebben a kontextusban mindenképpen), hogy hószünet, vagyis nagy hóesés miatt nem kell menni iskolába/dolgozni. A bemondó is így érti, ez a második mondatból kiderül. A "havas nap" csak annyit jelent, hogy aznap hó van vagy havazik. Ilyen értelemben ott minden nap szörfös nap, de szünetet csak speciális esetben adnak, mint most, amikor 5 évben egyszer óriáshullámokon lehet lovagolni.

A cikk egyébként abban is következetlen, hogy a felvezetőben tízméteres hullámokat írnak, mint követelmény, aztán a cikk szövegében már csak hat métert (20 láb van az eredetiben, tehát ez utóbbi a jó).

A Jóbarátok félrefordításaiból nem tudunk kifogyni. semiambidextrous mentegeti magát beküldése elején, de szerintem ez ugyanúgy totális félrefordítás, mint bármelyik klasszikus:

Tudom, hogy első ránézésre nem nagy dolog, de ez annyira bosszantó, hogy nem boldogulnak az angol igeidők üzenetével a fordítók.

Form and function - a nyelvoktatás a mai napig a form szintjén van leragadva, ahogy azt az alábbi példa is pont úgy támasztja alá, mint a legutóbbi minisztériumi kolléga látogatása, aki "már úton is van Budapest felé". A function egy olyan terület, amit nem igazán érdemes könyvből gyakorolni.

Tehát a szitu: 3 évvel korábban vagyunk, abban a részben, amikor Phoebe kiköltözik Monica-tól. Éppen az ajtóban kapja el, amikor Phoebe próbálja kicsempészni az állólámpáját.

Monica:

"Don't take it where you took the stereo they've had that over a week."

A felirat:

"Ne oda vidd, ahova a videót (ez nálam magnó)! Több mint egy hete csinálták. (OK, ennek még értelme sincs)"

A magyar hang: "De ne oda vidd, ahova a videót (ragaszkodnak a videóhoz), mert azt is több, mint egy hétig csinálták."

Tehát a lényeg: nem sikerült az igeidő értelmezése, miszerint a magnó már több, mint egy hete a szerelőnél van. Ez azért fontos, mert Monica tudomása szerint még mindig ott van. Ez nyilván Phoebe füllentése, hogy fedezze a kis dolgai kilopkodását a lakásból. Vagyis a magnó-videó NEM tért vissza még, és nem is fog.

Ismétlem korábbi önmagam egy hasonló alapú vita kapcsán: aki x igeidőt képes fejtegetni csodaszép, laminált táblázatok alapján mondjuk 25 bamba 11 évesnek, de egyet, jó esetben kettőt tud csak kinyögni élő beszédben, az véleményem szerint a rendszer és a gyakorlás hiányának hibája. Mi pedig élvezzük a gyümölcseit.

Itt megint a poén vész el, ráadásul magyarul félreérthetővé válik a szituáció.

Hix egy régi emléket idéz fel:

Ez már talán tíz éve történt, akkoriban még Playboyt is olvastam, és abban volt egy ilyen képaláírás: „Kedvenc ruhadarabom egy /nem emlékszem már mi/ G alakú piros szalaggal átkötve.” Egy darabig nem értettem, hogy készül a G alakú szalag, aztán amikor megtudtam, hogy a tanga angolul g-string, akkor összeállt a kép. Azért én azt hittem, hogy ha valaki a Playboynak fordít, az tudja, mi a tanga angolul.

Én egyébként azt hittem, hogy a thong és a G-string ugyanaz, ami nem teljes tévedés, de azért itt pontosabb információt találtok.

A thong (és thongs) félrefordítása persze már korábban is szerepelt a blogon.

Nikodém Zsigmond írásának második része következik - az első részt itt találjátok.

6. Az állandóság biztonságos, a változatosság viszont gyönyörködtet

Tehát nincsenek alkatilag, képességileg és tartalmilag egymásnak tökéletesen megfelelő színészek. De még ha különösen nagy szerencsénk van is, és a véletlenek csekély valószínűségű összejátszása révén a sávszélességük esetleg egyforma, a sávkiosztásuk már biztosan nem az. Az egyik például 1-10-ig számozható skálán játszik, a másik 5-15-ig kalibrálhatón. Ha az adott filmben nyújtott alakítás emocionális és intellektuális töltete éppen az 5-10-es sávban mozog, akkor tökéletesen fedheti a magyar hang a színészi játékot. Valójában oly ritka a totális megfelelés, hogy nem is azt keressük, hanem ezeket az átfedéseket, amik az adott szerep megformálásához kellenek. Itt tehát fedik egymást, de kilóg ide-oda 5 egységnyi érték. Ezért nem minden esetben szerencsés, ha ugyanazt a hangot rendeljük egy színművészhez valamennyi filmjében, hiszen előfordulhat, hogy más érzelmi töltettel, máshonnan építkezve az 1-5-ig terjedő játékteret tölti be, míg a mi magyar hangunké, ugye, 5-nél kezdődik. Már egyáltalán nem fedik egymást. Ezek után logikusnak tűnik a következtetés, hogy a másolás az immateriális építőelemek megismételhetetlensége folytán nem is lehetséges, valójában a film hangi világának újraalkotása történik a szinkronizálás folyamán.

Tabák Kata, a Mafilm Audio Kft. rendezője a Vasember szinkronizálási munkálatai közben éppen a hangmérnökkel és a színművésszel kommunikál egyszerre.

Ugyanakkor természetesen jogosnak kell elismernünk azt a fogyasztói érvelést, amely szerint a megszokott hang már hozzátartozik a néző kedvenc színészéhez, s ő nem csak szívesen veszi az állandóságot, de követeli is. Szóval, sok körülmény gondos mérlegelése szükséges a jó szereposztáshoz. S amikor mindez megvan, még mindig kiderülhet, hogy a választottunk nem ér rá, külföldön van, vagy nagyságrendekkel értékesebbnek tartja magát, mint amennyit a stúdió fizetni tud... (Talán kevéssé ismert adat: Magyarországon csupán annyi pénz van egy teljes film szinkrongyártására – belekalkulálva a kívánatos hasznot -, amennyit például Franciaországban egyedül a fordító kap a munkájáért. Kis ország – kis piac – kis foci.)

7. A műtermi munka

A szereposztás után a szinkronrendezőnek már nincs más dolga, mint levezényelni a műtermi felvételt. Ha jó szinkronfordítása van, akkor csak a színészi játékra kell összpontosítania, ha azonban nincs (és egyre gyakrabban nincs), akkor aprólékos pepecseléssel helyre teszi a mondatokat grammatikailag, a karakterekhez jobban illő, kifejezőbb szavakat választ, ellenőrzi a szövegek hosszát, s ha kell, javítja. Ez általában megtörténik már az előkészületek, az ún. szétszedés során. Gyakran megesik azonban, hogy időhiány miatt minderre a műtermi munka közben kerül sor, ami ingerültté, dekoncentrálttá, frusztrálttá teheti a színészt, s végső soron az alakítás, vagy jobb esetben csak az oldott légkör rovására mehet.

(A legrosszabb eshetőség az, hogy a stáb belefárad az örökös javításba, prostituálódik, és "nem az én dolgom, nem ezért fizetnek, szarok bele, a néző úgysem veszi észre" felkiáltással tudatosan figyelmen kívül hagyja a hibát; rossz minőségű munkát végez. Az ilyen blogok, mint a leiterjakab sokat tehetnek ez ellen, jelezve, hogy a néző igenis látja, s bár talán valóban nem tudja, mitől rossz, de hogy rossz, azt egyértelműen megfogalmazza. A "mitől" kérdésre a szinkronrendezőnek kell tudnia felelni, ez a fokmérője a szakértelmének. Ezért a magam részéről arra buzdítok mindenkit, hogy tegye szóvá, ha valami nem tetszik neki, ne fogadja el a rossz megoldásokat, s vegyük elejét az efféle "szakmai" gőgből fakadó lenézésnek.)

8. Na, de most akkor tényleg: művészet, vagy nem művészet?

Hipotetikus jókedvünkben induljunk ki abból, hogy mindenki jól végezte a munkáját, a szinkronrendezőnek tehát csak a színészi játékkal kell foglalkoznia. A főszereplőknek elmeséli a történetet, megfejti a karakterüket, felvázolja, milyen elképzelései vannak, gondosan, pontosan, részletesen elmondja, mit szeretne hallani...

És persze soha nem azt hallja. Ekkor kell elég intelligensnek lennie ahhoz, hogy felismerje: a saját megoldásán kívül létezhetnek másmilyen, de ugyanolyan jó megoldások. Ez egy interaktív műfaj; a színész nüánsznyi eltérésekkel másképpen dekódolta kollégája játékát, nüánsznyi eltérésekkel mást vél ízlésesnek, célravezetőnek vagy megfelelőnek, sőt, az is előfordulhat, hogy egyszerűen képtelen maradéktalanul megvalósítani a rendező elképzelését.

Báthory Orsolya a Twilight zone 2. forgatása közben. A műteremben Csifó Dorina áll a mikrofon előtt, és e percben éppen rápróbálja a magyar szöveget a szájmozgásra. Ezt követheti majd az első felvétel (és persze minden további). 

A legjobb rendezők kiváló pszichológiai érzékkel is bírnak. Pontosan tudják, hogy a színészük lelkileg pucéran áll előttük, ha a biztonsági 75%-on túlmutató teljesítményt préselik ki belőle éppen, s kiszolgáltatottsága könnyen megalázottságba fordulhat. Nem arról van szó, hogy a rendezőnek betéve kell tudnia Eysenck dimenzionált faktoranalízisét, de a kedvező pszichikai hatás eléréséhez feltétlenül szeretnie kell a színészét. Hogy ezt milyen módon, milyen szavakkal vagy gesztusokkal hozza a tudomására, az személyiségtől függő, de a bizalom és szeretet vékony kis bársonyszálának ott kell feszülnie közöttük. Artisztikus mutatvány ez, kényes az egyensúly, sokan esnek a mindennapos hatalmi játszmák csapdájába. Ideális esetben azonban lüktető, alkotói információáradat indul meg a színész és a rendező között. Interakciójuk eredményeképpen pedig születik egy nem egészen úgy tervezett, de minden ízében vibráló, erőteljes, átütő alakítás, ami valamilyen módon megérinti a nézőt, és hat rá.

Azt hiszem, ez a művészet lényege. Nem tervezhetően megragadni az ember lelkét, s addig nem ismert magasságokba száguldani vele.

9. Miért bukunk el mégis olykor mindannyian?

Mielőtt könnybe lábadna a szemünk a szinkronrendezők nagyszerűsége felett érzett meghatottságtól, szögezzük le, hogy a filmek többségénél a fentiek nem valósulnak meg, csak igen korlátozott mértékben. Ennek két oka van. Az egyik a művészeti alkotások hatásmechanizmusának kiismerhetetlensége.

Régóta kutatják, kívánják receptbe foglalni, mitől válik egy film blockbusterré, de mindmáig a legérvényesebb válasz a kérdésre: "attól, hogy sokan nézik meg". Ezzel azonban nem az okot, hanem az okozatot tártuk fel, amihez – valljuk be – nem kell kimagasló IQ-val rendelkeznünk. Ahogy nem tudjuk, mitől lesz egy zeneszám sláger, miközben egy másik nagyon hasonló gyorsan eltűnik az érdektelenség lápjában, úgy nem tudhatjuk előre, sikerül-e kivívnunk a közönség tetszését, amikor valami egyedivel próbálkozunk. A biztonsági, bevált megoldások sosem fognak katarzist kiváltani, a formabontó vagy más okból invenciózus kísérleteknek viszont megvan az a kockázatuk, hogy esetleg nem rezgetik össze a néző lelkét a miénkkel, nem történik meg az a csoda, amit Borisz Paszternak így ír le: "Áramtelt vezetékek vagyunk: egy perc, egy rezzenet egybecsap, összeéget".

A másik ok a körülmények sokszor agresszív kényszerítő ereje. Ez olyan sokféle forrásból eredhet, hogy csak példaszerűen említenék meg párat. Van, hogy már a szereposztásnál megbukik a rendezői elképzelés; a kiszemelt színművész egyeztetési vagy anyagi okokból nem elérhető, újat kell választani, hiszen a határidő, a költségvetés és a gyártási terv ritkán engedi meg az optimális magyar hang bevárását. A másodszereposztásról szintén kiderülhet, hogy cserélni kell, s eljuthatunk egészen odáig, hogy egy szerepet azzal kell megcsinálnunk, aki hetedik volt a sorban. Minden filmben van legalább egy ilyen szerep. Van, hogy a szereposztás összejön ugyan, de a stáb valamilyen oknál fogva az idő szorításában vergődik (például mert a színművésznek mindössze két szabad órája van a forgatás kitűzött napjain).

Ilyenkor engednünk kell a technológiai szigorból, és próba nélkül, azonnali felvétellel kényszerülünk rögzíteni a dialógot. Nyilvánvalóan nem lesz olyan, mintha előbb alaposan megfigyelhettük volna az eredeti színész hangsúlyait, mimikáját, ugyanakkor tény, hogy a primer reakciók, az ösztönös szerepformálás is nagy lehetőségeket, komoly értékeket rejt magában, ha a magyar hangunk elég erős egyéniség. Van, hogy a forgatás napján elromlik valamilyen technikai eszköz, és ezért kerül időhiányba a stáb. A következmény ugyanaz.

És végül: előfordulhat, hogy nem is volt rendezői elképzelés. De erről inkább a hozzászólások meséljenek.:)

Lalee talán tizedik beküldése, köszönjük szépen:

Nemrég újra megnéztem a The Lost Room (Az elveszett szoba) című minisorozatot. A félrefordítások az eredeti DVD-ről vannak (képeken is csatoltam őket). Mindkettő a 4. részben (The Box), de mivel nem egyedül néztem, nem akartam jegyzetelni közben, és a többi epizódban előforduló dolgok kisebbek voltak, meg inkább magyartalanságok, szóval nem is emlékszem rájuk, talán majd ha újra megnézem, kiírogatom őket.

Angolul néztük, magyar felirattal, aztán amikor kikerestem őket, meghallgattam szinkronnal is. Íme az eredmény:

Eredeti:

- I know I'm not hallucinating, but I feel like I'm losing it.
- You're losing it? You see these people? They're living a mile and a half from that motel. It's making them half-crazy, and they don't even know why.

Magyar felirat:

- Tudom, hogy nem hallucináltam, de úgy érzem, elveszítem.
- Elveszíti? ... stb.

Magyar szinkron:

- Ugye nem hallucinálok, hogy ez veszett ügy?
- Veszett ügy? ... stb.

Ez inkább az akar lenni, hogy:

- Tudom, hogy nem hallucináltam, de kezdek beleőrülni.
- Még hogy te? ...

És akkor mondja is, hogy mindenki másnak sokkal több oka lenne... stb. Az már jól volt fordítva, de a felirat vége félre ment, a szinkron meg hülyeség ahogy van. Pedig legalább a half-crazy-ből szerintem egyértelmű, hogy losing my mind.

Eredeti:

It's still here. (az it's-et elharapja, de simán hallatszik, hogy still és nem stay)

Magyar felirat:

Maradj itt. (még csak felkiáltójel sincs)

Magyar szinkron:

Még itt van.

Ennél legalább a szinkronban sikerült eltalálni.

Külön érdekesség, hogy a felirat sokszor csúszott, és elég rossz volt a tördelés is helyenként, ráadásul a végén még a hang se volt szinkronban, szóval elég érdekes kiadás... Persze maga a sorozat kötelező darab, de ezek után inkább teljesen eredetiben.

Legalább az illusztrációk megfejtésén nem kell gondolkodnotok ezúttal :).

A múlt heti beharangozó után elérkezett az ideje annak, hogy valami hasznos is kikerüljön, úgyhogy fogadjátok szeretettel Nikodém Zsigmond írását a szinkronrendezésről (a hossza miatt két részletben - délután jön a második fele).

Jakab ragaszkodott hozzá, hogy bevezetőt írhasson:

Nem a kötelező udvariasság (ami amúgy sem jellemző rám) mondatja velem, hogy nagy megtiszteltetés számunkra Nikodém Zsigmond írása. A nevét mindannyian ismerjük a stáblistákról (amikor még voltak ilyenek), ezért is különös öröm, hogy kulisszatitkokat oszt meg velünk, és bemutatja a szinkronrendezői dilemmákat. A szinkron iránt érdeklődőknek csemege, hogy számos kérdést is felvet - lesz mit beszélni róla. Nagyon szépen köszönjük!

Én nem is szaporítanám feleslegesen a szót, úgyhogy csapjunk bele! (A cikkben a szerző saját felvételeit láthatjátok).

A nevem Nikodém Zsigmond, 1993 óta rendezek szinkront. Előtte végigjártam a teljes szakmai ranglétrát. Voltam hangmérnök-asszisztens, vagy közönségesebb nevén tagos, akinek az volt a dolga, hogy befűzze a szalagot a magnóba; aztán voltam szinkronvágó, majd gyártásvezető, végül szinkronrendező-asszisztens Rehorovszky Béla mellett.

Asszisztensként dolgoztam a Jó reggelt, Vietnámban, a Csupasz pisztoly 2 és félben, gyártásvezetőként a Dallasban, vagy a Colomboban. Rendezőként is nagyon sok filmet volt szerencsém elkészíteni, köztük számos olyat, amit ma már nem vállalnék.:) De akad szép számmal olyan is, amit ma sem tudnék jobbra csinálni.

Ilyen például a Bangkok Hilton, amelyben én adtam először Nicole Kidmannek Pápai Erika hangját, vagy a Szex és New York sorozat és a mozifilm, a Spielberg nevével fémjelzett Elit alakulat c. sorozat, az utóbi idők termése közül pedig a P.S.: I love you c. mozifilm Gerard Butlerrel.

Jelenleg a Mafilm Audio Kft-ben dolgozom, de a Pannónia Filmstúdióban kezdtem, aztán két magánstúdió után magam is alapítottam egy szinkronstúdiót, ahol saját produkcióban és forgalmazásban szinkronrendeztem a Tűzzel-vassal c. lengyel mozifilmet, illetve a Pan Tadeusz c. Andrzej Vajda-filmet. Ez utóbbihoz a szöveget is én írtam, versben. Később az HBO rendezője voltam.

1. Ki, vagy mi a szinkronrendező?

A szinkron műfajának kezdete óta (ami úgy 1953 tájékára tehető, ekkor alakult ugyanis a Pannónia Filmstúdió) egyértelmű, hogy az idegen nyelvű filmek magyar változatához elvi, szellemi és művészeti irányítóra van szükség, akit nevezhetünk kényünk-kedvünk szerint, mondjuk... - szinkronrendezőnek.

De mit is jelentenek ezek a pfujolásra késztetően patetikusnak tűnő, bombasztikus jelzők alapesetben, amikor a szinkronrendező éppen nem a Foglalkozás Körében Elkövetett Gondatlan Felháborítás avatárja a szinkrondramaturggal együtt?

Az elvi irányítás azt jelenti, hogy a szinkronrendező hatás- és felelősségi körébe tartozik a megalkuvásoktól mentes, vagy legfeljebb az ésszerűség határain belül maradó kompromisszumokkal terhelt, az eredetivel minimum azonos értékű akusztikus produkció létrehozása.

A szellemi irányítás azt jelenti, hogy a szinkronprodukcióban közreműködő valamennyi munkatárs közül a szinkronrendezőnek van a legnagyobb rálátása az adott film egészére, részleteire, a jelenetezés kapcsolódási pontjaira; ő tudja, melyik akcióra mi lesz a reakció, ő tervezi meg, hogy a színészi játék honnan induljon, és hova fusson ki. De jelenti azt is, hogy a film témáját illetően a szinkronrendező bír a legmélyebb műveltséggel és tárgyi tudással, akár von Haus aus, akár éppen a film kapcsán megejtett utána olvasás következtében. A történelmi illetve művészettörténeti háttérinformációk begyűjtése, a mű keletkezésének története, az irodalmi vagy más művészetági összefüggések és utalások megértése illetve feltárása, a verbális és vizuális hatáselemek pontos felmérése és visszaadása mellett a fő irányvonal a mű mondanivalójának (mint keletkezési oknak) akkurátus és hű hangi leképezése – ez a szinkronrendező szellemi muníciója, vezérségének töltete. A szinkronrendezőnek a filmmel kapcsolatos összes elképzelhető kérdésre tudnia kell a választ, még ha soha nem is tétetnek fel (ahogy általában soha nem is tétetnek fel). A rendező, a maga személyes kultúrájával és ízlésével, mindenképpen rajta hagyja az ujjlenyomatát a szinkronon.

Báthory Orsolya (Mafilm Audio Kft.), sok száz más között a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső c. kultfilm szinkronrendezője. 

2. Művészet vagy szakmunka?

Ez eddig tiszta sor, kevés egyértelműbb és vitathatatlanabb dolog van a fentieknél. A művészeti irányítás definiálásánál azonban nem kerülhető meg egy túl régóta túl sok kedélyt borzoló kérdés: művészet-e a szinkronrendezés?

Jogi értelemben nem az. A szinkronrendezőt nem illeti jogdíj a szinkronizált filmek után, ugyanakkor a szerzői jogvédelem egyes elemeit, mint például a névfeltüntetés jogát, rá nézve is alkalmazhatónak ítélte a jogalkotói karitativitás. A kereskedelmi televíziózás reklámidő-orientált műsorszerkesztésében ez a jog gyakorlatilag megsemmisült, ma már nem hangzik el a filmek végén a magyar stáblista. Ez van, nem kell szeretni.

Ám a művészi kvalitás megítélése szempontjából sokkal izgalmasabb egy másik kérdés: Vajon mi a szinkronizálás valódi célja? Fogyaszthatóvá tenni nyelveket nem beszélő, ráadásul írástudatlan tömegek számára a bábeli filmtorony aktuálisan DVD-lejátszóba vagy televízióra vagy mozivászonra kerülő morzsáit és más hulladékait? Esetleg ennél több? Mondjuk az, hogy hozzáadjon valami eredetit egy eredeti alkotáshoz, valamit, ami csak nekünk, magyaroknak jelent érzelmi pluszt, de azt valamennyien érzékeljük, és egyként örülünk neki? Jusson eszünkbe a szinkronetalon "Frédi és Béni" Csákányi Lászlóval, Márkus Lászlóval, Psota Irénnel és Váradi Hédivel; vagy a szintén non plus ultraként számon tartott "Minden lében két kanál" c. sorozat Sztankay Istvánnal és Láng Józseffel, vagy az egyik személyes kedvencem, a "Királylány a feleségem" Tordy Gézával, Domján Edittel, Básti Lajossal, Suka Sándorral, Zenthe Ferenccel, és még számtalan nagyszerű magyar művésszel, akik úgy tudtak karaktert formálni egyetlen, ám csak rájuk jellemző hangsúllyal, hogy az ember háta még ma is borsódzik a gyönyörűségtől. Nem volt hiányérzetünk, amikor Vass Gábor (Die hard 1.), Szakácsi Sándor (Die hard 2.) vagy Sörös Sándor (Az utolsó cserkész) szinkronizálta Bruce Willist, de talán mind egyetértünk abban, hogy az igazi telitalálat Dörner György lett. Ő jelenti a hozzáadott értéket.

A fenti, kérdésnek álcázott válaszok közül tehát melyiket tarthatjuk a szinkronizálás igazi céljának? Ha a másodikat, a pluszt adót, akkor a szinkronrendezés bizony szerteágazó szakértelmet követelő művészet. Rögvest kifejtem bővebben is, hogy miért, de ehhez előbb még horzsolnunk kell a különféle rendezői felfogások, és a még különfélébb megrendelői igények témakörét.

3. Ki elégít ki kit?

A filmgyártáshoz hasonlóan (de inkább annál is jellemzőbben) a szinkrongyártás is iparág. Az iparszerű termelés fő mérőszáma pedig tudvalevőleg a gazdaságosság, a profit. Hogy ez meglegyen, el kell csábítani, majd full extrásan ki kell szolgálni a megrendelőket. Persze, magam is tisztában vagyok vele, hogy ezzel nem mondtam újat, ez még evidenciának is triviális. Ám e triviális evidenciának igen messzeható következményei vannak: a tradicionálisan hozzáadott értékű szinkronfelfogással szemben egyfajta megrendelői igénnyel azonosított másolási, reprodukálási technika látszik meghonosodni, aminek további következményeképpen a rendezői szuverenitás nem csupán csorbul, de ez a csorbulás ideológiai színezetet kap, amit persze akár rendezői felfogásnak is nevezhetünk.

E felfogás szerint az eredetivel mindenben azonos magyarítást kell készíteni, hiszen ha eltérünk a film eredeti hangjától, azzal a gyártói szándéktól térünk el, ergo meghamisítunk egy jogvédelem alatt álló szellemi terméket. És ehhez nincs jogunk. Akceptálható elvárás, hogy nagy pontossággal ugyan, de csupán másoljuk le a film eredeti hangját. Ehhez a szinkronrendezőnek mindössze megfelelően széles mintavételezési spektrummal kell rendelkeznie, már ami a színészválasztás illeti, vagyis ismernie kell minimum három magyar színészt, akinek a hangszíne azonos az eredeti művészével, velük hangmintát kell készíteni, azt kiküldeni a megrendelőnek, aki összeveti azokat az eredeti színművész hangjával, majd ítél: elutasít, vagy elfogad. Fenti példánknál maradva, ha mondjuk Sztankay István hangját összeveti Tony Curtiséval, bizonyosan megállapítja, hogy nem azonos, és elveti. Új hangot kér. Mi pedig szegényebbek leszünk egy olyan élménnyel, ami generációkon át hat. Cserébe viszont kétségtelenül nem nyomasztja a szinkronrendezőt az önálló alkotói döntés felelősségének súlya.

4. A szereposztás

Na, jó, mondhatnánk, de ha nem kizárólag az eredeti hang, akkor mi más bírhat még döntő befolyással a szereposztásra?

A szinkronrendező egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) feladata, valamint alkotói szuverenitásának megtestesülése a szereposztás. Általános rendezői vélemény, hogy a szereposztással szinte eldőlt a szinkron sorsa, ezért minden rendező központi, súlyozott jelentőséget tulajdonít ennek az aktusnak, bár eltérő megfontolások és szempontok mentén. A különféle szereposztástanok jól körvonalazhatók ugyan, de a határok nem átjárhatatlanok, a szinkretizmus nem csupán gyakori, hanem szinte elkerülhetetlen a karakterek filmben betöltött szerepe és jelentősége, továbbá a gyártási nehézségek, színészegyeztetési problémák függvényében.

A legprimitívebb, ám egyben a leggyorsabb módszer a kor és nem szerinti szereposztás; 30-35 éves férfi – XY lesz, aki éppen 33 éves, és a jelek szerint férfi. Főszereplők esetén ritkán ez a vezéreszme, de tény, hogy előfordul, és sok szereposztási tévedésnek ez az okozója.

Jelentősen nagyobb színészismeretet követel meg a külső hasonlóságra alapuló szereposztás; "azonos tokból azonos hang szól" alapon. Ritkább a tévedés, de természetesen nem minden testalkat fedhető le magyar színészekkel. Ez inkább amolyan intuitív módszer, a felismerés és a rácsodálkozás kifakadása: "Jé, ez pont úgy néz ki, mint YX! Legyen ő a hangja!"

A legelmélyültebb, s ennek okán a legbiztosabb módszer azonban az elemző módszer, amely szükségszerűen magába olvasztja az előző kettő, önmagában is érvényesülni képes tant. A szinkronrendező ilyenkor ízekre szedi a színész játékát, tüzetesen át- meg átvizsgálja az alakítás minden mozzanatát; minden gesztust, minden hangsúlyt, minden szemvillanást, majd műveltségének, habitusának, egyéni értékrendszerének megfelelő kontextusba helyezi őket. Ilyenkor az agy kognitív szférája dolgozik, ismeretelméleti konstrukciók keletkeznek, idéződnek fel, s feszülnek egymásnak, majd megszületik a színészi kódrendszer egyfajta dekódolása. Az információtechnikai hasonlatnál maradva, a vevőrendszerek szelektivitása miatt minden szinkronrendező más-más eredményre juthat, attól függően, hogy ez a tudásalapú elemzés valójában mekkora tudáson, s milyen értékítéleten alapul. (Ezért tapasztalható olykor nem kis eltérés ugyanazon film különböző szinkronverziói között. A lehetséges dekódolások közti különbséget jól példázza a Fifty-fifty c. amerikai film, amelynek 1. szinkronverziójában Hegedűs D. Géza volt Peter Weller, Sörös Sándor pedig Robert Hays hangja, míg a 2. szinkronverzióban Forgách Péter és Galambos Péter szinkronizálták őket, akik egyébként szintén remek, szerethető színészek. Az 1. változat két katona viccesen csipkelődő, baráti versengéséről szólt, ami közben néha - amúgy csibészesen - borsot törtek egymás orra alá, a 2. pedig két rivális egymást bosszantó, olykor sértegető, gyűlölködő, minden sportszerűséget nélkülöző harcáról. Az 1. volt az elegánsabb.)

No, de egy huszárvágással megszakítva a logorrheás szófosás árját térjünk vissza a szereposztáshoz: ilyenkor az okos, önvezető énünk szinaptikus kapcsolatok sokaságát állítja elő a műelemzés, a filmesztétika, a verbális- és metakommunikáció pszichológiája tárgykörökben. Majd feladatot konstruál, melynek során számba veszi a színészek hangi eszköztárának szóba jöhető elemeit, kialakít egy egységes hangképet, egyelőre persze csak képzeletben, a belső füllel hallva, és kiválasztja az ebbe a hangképbe jól illeszkedő orgánummal bíró színészeket.

5. A hangszerelés

Igen, ez egyfajta hangszerelés, amelynek során egy jól elkülöníthető hangokból álló, de végül harmonikus összhangzatot kell felmutatnunk. Basszus hang mellett ne szóljon egy nagyon hasonló másik basszus, és ne is összetéveszthető tenorok fisztulás replikája legyen a dialógusunk. Ehhez persze jól kell ismerni általában a hangképző szervek működését, a magyar színészek hangi adottságait, ezeknek az adottságoknak a hajlíthatóságát, és nem mellesleg azt a – mondjuk így technokrata módon: - sávszélességet, amelyen az általunk választott színész játéka mozog. Ugyanis minden színésznek van ilyen egyedi sávszélessége, ez csak hozzá tartozik, soha nem fedi le teljesen egy másik színészét. Ne feledjük, bármely színész attól lesz híressé vagy naggyá (ha híressé vagy naggyá lesz), hogy valami olyasmit tud, amit más nem.

Ahogy nincs két azonos képességű ember, nincs két azonos képességű színész sem (most eltekintve az olyan mély igazságoktól, hogy minden férfi disznó, és minden nő a sárkányok sok-sok evolúciós láncszemnyi mutációja). Nem csak eltérő adottságaik miatt válnak unikálissá, hanem – miként minden ember másként szocializálódik, – a színészi eszköztáruk különbözősége miatt is. Ők is a tapasztalataikból merítenek, s ha csak nem unalomig ismert patronokat puffogtatnak, ezek alapján markánsan elkülönülnek egymástól. Bár általános és tipizálható jellemzőik alapján borzongva-tiltakozva tudomásul vett skatulyákba kerülnek: hős, drámai hős, antihős (lúzer), intrikus, bohóc, stb., mindahányan más-más ívet képesek megrajzolni egy alakításban, más-más tartalommal. Ami nagyon nem baj, mert ettől lehet izgalmas ugyanannak a drámai műnek akár többszöri feldolgozása.

A poszt második része ma délután 3 óra előtt valamivel jelenik meg.

Rövidke poszt lesz ez, mindenféle díszítő elemet hiányoló, de az utolsó mondat kárpótol majd mindenért, ígérem. Egy 8MVÉB (=Nyolc Mini Vese Érdemes Barátja) találatai.

Tegnapi hír a velvet.hu-n:

Hajdú Péter facebookozókat perel és úgy csinál, mint a filmekben

És a mondat:
Az eset egyébként annyira abszurd, hogy eddig csak a South Parkban és a Jay és Silent Bob visszavágban láttunk hasonlót.

A film címe magyarul: Jay és Néma Bob visszavág. De a cikk írójának félig megvolt a helyes válasz.

Persze a filmcímekkel mindig csak a baj van, de azt hiszem a híres Medence kutyánál jobbat ebben a kategóriában már nem igen lehet alkotni. És akkor következzen a csodálatos mondat, melynek érdekessége, hogy ez nem a tévében, hanem egy stúdióban ütötte meg 8MVÉB-nak a fülét (vagy a veséjét?).

A bizottság nem fogja ölbe tett szemmel nézni, hogy a diákok...

Jó, a körülményeket nem ismerem, és nyilván a mai világban simán elképzelhető, hogy egy zombis filmről van szó és a bizottság tényleg ölbe tett szemmel néz. Ez esetben bocsánatot kérek az ismeretlen fordítótól! (Közben befutott még egy furcsa-érdekes mondat: "Olyan vagy, mint a parafadugó, mindig felfelé szállsz." - Ezt meg simán lehet, hogy Neil Armstrongnak mondta az egyik irigy kollégája...)

Ádám sportos beküldéssel jelentkezik. Örülök a példának, úgyis mindig arról álmodtam, hogy ha nagy leszek, kosárlabdakapus leszek.

Épp a mai nap (12.12) fél füllel hallgattam az Eddie című kosaras filmet. A lényeg az, hogy egy nő a nézőtérről átveszi az egyik csapat kispadjának vezetését, és onnan is szurkolói rigmusokkal kezdi biztatni a csapatot az alábbi módon:

Védés! Védés! Védés!

Pár másodperc után leesett, hogy a "defense!, defense!" rigmust hallom visszaköszönni (amit amúgy viccesen a szurkolók D-Fence felirattal szoktak néha írni). A kosárlabdában inkább "védekezni" szoktak, ezért a "védés" szó nem teljesen illik a kontextusba.

Egyébként is a sportszakkifejezés fordítása általában elég siralmas, például az amerikaifutball "quarterback" pozíciót egészen a játék magyarországi elterjedéséig "hátvéd"-nek fordították legtöbbször (holott az "irányító"-ról lenne szó).

A quarterback félrefordítása többször is előfordult már a blogon, és régebben sokszor bosszankodtam miatta magam is, amióta azonban rendszeresek a közvetítések valóban sokat javult a helyzet. Magát a sportágat sem hallottam időtlen idők óta rögbinek emlegetni szerencsére.

Egyben ha megfigyeltétek a beküldésben szereplő dátumot, örömmel konstatálhatjátok, hogy most már a novemberi és a decemberi beküldések határmezsgyéjén járunk.

Mostanában valahogy több az erősen felindult beküldő (mi volt veletek november végén?). Rubin mérgelődése:

The Mentalist 16 RTL KLUB

ÁÁÁáÁÁÁÁÁáááá lőjétek le a szinkronosokat, ez agypusztítóan sz*r. A szöveg is, a szinkronhangok is.

Ugye Jane atmenetileg megvakul miutan felkenodik egy motorhaztetore. Korhaz. A nover kb elmondja, hogy ideiglenes latasvesztesrol van szo, varni kell kicsit, egyenfuggo a dolog.

Addig a jelenetig bírtam, ami angolul "I have time, the patience I lost a while ago." enyhen turelmetlenul. Magyarul kb agresszivan "Nincsen turelmem."(gondolatban meg egy bazze hianyzott mogule). A mondat eleje valahogy izee... elveszett.

A noverke elotte meg mondott valamit, hogy "We must wait and see" mire Jane tesz egy megjegyzest, hogy humoros, hehe. Magyarul a noverke total mas mondott, de Jane reakcioja atombiztosan ugyanaz volt.

Istenem, miért??!

Az mar csak reszletkerdes, hogy elszoktam attol, hogy a hangulatos, jo kis felvezetozenebe belepofaznak.

Folytatom az "elsők" gyártását, első posztom után, ha jól látom, a blog történetének első vogul nyelvű beküldése következik, Rénhírek jóvoltából (a cím is az ő szüleménye):

Egy szép példa arra, hogy a legjobbak is hibáznak. A Kálmán Béla által szerkesztett, Munkácsi Bernát gyűjtésén alapuló szótárban a 80. oldalon a következőt találjuk:

ńulmėη χāp -- sebes csónak | schneller Kahn.

A 373. oldalon viszont ez áll: ńulmėη χāp -- lyukas csónak | ein lecker Kahn.

A ńulėm jelentése egyébként seb, tehát valóban szó szerint seb-es csónakról van szó, de abban az értelemben, hogy sérült, lyukas.

Feltételezem legalábbis, hogy az említett szótár a Wogulisches Wörterbuch lesz, én másikat nem nagyon tudok a két úr vonatkozásában, de aki tud, az cáfoljon. A képen megint nem kell sokat agyalni, de most már legalább van.

seth_greven (RJB és még ki tudja, mi) mintha kicsit felbosszantotta volna magát:

Tegnap este megvettem a decemberi FHM-et, és csak úgy belelapozgattam, még szinte el sem olvastam semmit, csak valahogy teljesen véletlenül megakadt a szemem egy szövegrészen.

A legrosszabbak! - ez a címe az összeállításnak.

A legrosszabb... Oscar-beszéd - Díjazott: Halle Berry

Ebben a cikkecskében van leírva az, hogy Halle Berry "alakítása" az Oscaron elég gáz volt 2002-ben, és hogy össze-vissza beszélt a színpadon. Idéznek tőle:

"Ez a pillanat annyival nagyobb nálam."

(eredeti: This moment is so much bigger than me.)

Ez azért kurvára nem fair dolog, mert az rendben van, hogy Halle tényleg szinte idegösszeomlást kapott, meg tényleg nagyon gáz volt, amit művelt, de pont egy olyat fordítanak le szarul, és pont ezt a szar fordítást állítják a röhej középpontjába, amivel nem is mondott hülyeséget. Angolban ez egy teljesen normális mondat. Csúnya dolog úgy beégni, hogy a saját dilletantizmusomból fakadóan vélek baromságnak olyasmit, ami nem is az.

Másik dolog, ami szintén azt sugallja, hogy valami hozzánemértő barom "fordította le" a szöveget:

Halle arról beszélt, hogy az összes ismeretlen fekete nőnek ajánlja ezt az egészet, azért, mert "ma éjjel kinyílt egy ajtó". ("...this door tonight has been opened.") (Tudom, ez véleményes lesz erősen, mégis belekötnék.)

Itt is tulajdonképp az történt, hogy akkor már mindent jól basszunk el, hogy még hülyébbnek nézzen ki ez a szerencsétlen némber.

Pedig ha csak beleteszik a mondatba azt a szót, hogy "előttük" ("...ma éjjel kinyílt előttük egy ajtó"), akkor már mindjárt szembetűnőbb az átvitt értelme a mondatnak, és nem tűnik olyannak, mintha azt mondanám, hogy "Hú, de fasza napom volt, mert egy traktor bekanyarodott." Azért mondom, hogy bár véleményes lesz, mégis belekötök, mert a szófordulatokat, ha nem pontosan használjuk, hülyeség fog belőle kijönni, és itt így volt, szerintem.

A harmadik pedig szintén az elsőhöz hasonló: egy angolul teljesen értelmes (bár talán kicsit túlzottan is fennkölt) dolgot sikerült szó szerint lefordítani, és ezzel teljes intelligencia-nullának feltüntetni ezt a nyomorult színésznőt:

"Köszönöm az Akadémia tagjainak is, hogy engem választottak a hajónak, melyen az Úr áldása lebeghet!" (Gyorsan kikeresem a videóból, meg is van):

"Thank the academy for choosing me to be the vessel from which this blessing might flow."

Namost, szerintem a vessel itt inkább a "(tároló) edény" jelentésben szerepel, a flow pedig nem lebegés, hanem inkább olyasmi mint "folyik, ered, árad". Tehát, valami olyasmit akart mondani, hogy őt érte az a megtiszteltetés, hogy rajta keresztül áradhat mások felé ez (esetleg ő lehet a forrása annak/ő az első képviselője annak), ami a fekete nőknek egy áldás, hogy végre őket is elismerhetik. (Remélem, elfogadhatóan és érthetően írtam körül.) Ezt pedig meg lehetne fogalmazni magyarul szebben is.

Ha az FHM fordítójának a tudása lenne a mérce, akkor tulajdonképpen minden magyar röhöghetne minden angol nyelvűn, mert az ő nyelvük egy baromság, és ők csak hülyeségeket beszélnek állandóan.

Az illusztrációk annyira egyértelműek, hogy én kérek elnézést (ráadásul kettő is van, mindkettő dupla...) - de legalább most más volt a gondolattársítás módja.

babó biztatásnak vette, hogy megjelent első beküldése (jól tette), és a közeljövőben készülhettek tőle még egy pár rajzfilmes félrefordításra:

lányommal a kötelező esti mesét az M2-n fogyasztjuk, mostanában a Pufóka c. valószínűleg a Greenpeace által szponzorált rajzfilm megy. az egyik jelenetben a csúnya vadászok orrszarvú szarvakat csempésznek egy ládában. az ostoba segéderő kinyitja a ládát:

- főnök, mi ez?
- szarv

segéderő megfog egyet, megpróbál belefújni, nem megy.

- főnök, ez eltört, nem szól!
- ostoba, ez egy rinószarv!!

wtf?

gondolom horn, ami lehetne tülök is (a wikipedia szerint az orrszarvúnak is az van) és tülkölni is lehet vele. a rinó pedig így magyarítva nekem külön fáj.

Értem én, hogy nem könnyű egy ilyen nyelvi humort lefordítani (horn angolul szarv és kürt, sok egyéb mellett), de azért ne úgy fordítsunk már gyerekműsorokat, hogy áh, nekik ez is jó lesz, úgysem értenék.

Simon Ádám a Simpson családból idéz fel egy mosdólátogatást, ami leginkább talán a véleményes hétvégiek közé passzol.

Mindenekelőtt leszögezném, hogy szerintem kedvenc sorozatomnak, a Simpson családnak általában véve nagyon jó szokott lenni a fordítása.

A 11/8. részben egy ötvenes évek-étteremben találjuk magunkat, ahol a vécéajtókon nemi jelek helyett az van kiírva, hogy "coolcats" és "squares". Narrátor mondja, hogy "frigid macskák" és "kockahasak".

Javaslatom: coolcats = jóarcok

squares = konformisták

A squares a hipsterek szóhasználatában azokat az embereket jelentette, akik szerintük mozdulatlan téglák a társadalom falában, lásd például Normain Mailer vonatkozó esszéit.

Üdvözlettel!

Simon Ádám

Férfiasan bevallom, nem lévén járatos sem hipster, sem kockahas témakörben, kissé tanácstalan vagyok, úgyhogy lelkesen várom szakértő kommentelőink véleményét. Annyit azért magam is sejtek, hogy a Coolcatsből a cool nem feltétlen a frigidre vonatkozik. De miért sikítoznak mind a két mosdóban nők?

Ádám segítségképpen még videót is mellékelt a találathoz:

A sorozat amúgy nekem is a nagy kedvenceim közé tartozik, de igazság szerint én magam általában nem vagyok éppen oda a fordításáért. Beküldőink sem mindig, hogy finoman fogalmazzak.

A cím természetesen ismét félrevezető és hatásvadász; törzsolvasóink már sejthetik, hogy ha hétvége, akkor véleményes dolgok következnek, tehát valójában nem fordítottak félre egy egész epizódot. Engem ez a beküldés egy kicsit az egykori BBC Prime időnként előfordult problémáira emlékeztetett. Ezen az egyébként egészen jó csatornán feliratozva adták az angol műsorokat. Amikor először láttam, hogy a filmben elhangzó "Good morning" a feliratban "Miért kérdezi?" lett, időbe telt, amíg rájöttem, hogy pár perces (nem másodperces!) csúszás van a felirat és a hang között - néha egészen vicces jelenetek születtek ebből.

babar king küldte:

Nem félrefordításról van szó, hanem talán durvábbról, a maga módján. A Jim Jam Tv-n (gyerekcsatorna, néha együtt nézem a kicsikkel) van ez a Rubbadubbers nevű sorozat. A hétvégén ment egy rész, többször is ismétlésben. Felnőttként elég blőd sztorik, egy fürdőszoba gyerekjátékai elevenednek meg (Toy Story utánérzés). Nézem az említett rész címet: "Reg in the library" (ha jól emlékszem. A könyvtár biztos.) A szövegben meg valami szörnyvadászatról volt szó. Ez egy kicsit gyanús volt, de a címeket ugye néha megváltoztatják. Nézem tovább, és kezd valami zavaró összbenyomás kialakulni. Aztán egyszer csak leesett, hogy itt bizony más szinkront kevertek a kép alá, mint ami hozzá tartozna. Ismétlések is voltak, a jelek szerint nem tűnt fel eddig senkinek.

De valójában az a legmeglepőbb, hogy pl. az első percekben nem is nagyon feltűnő. Sokszor a szöveg egybevág a snittekkel. Ott bukik ki, amikor többen beszélnek, mint ahányan a képernyőn vannak.

A gyerekeket mondjuk nem zavarta, így is félek a szörnyvadászoktól :-)

Sajnos nem tudok linket.

Nyelvtanároknak ismerős lehet az a módszer, ami azóta már mémmé vált a neten, hogy egy idegen nyelvű filmrészlethez angol nyelvű feliratokat készítenek a tanulók - aki még nem tette, próbálja ki, hihetetlen dolgokat képesek időnként alkotni a kölykök. A fenti részlet ugyan nem ilyen alkalomból készült, de szerintem vicces (köszönet Franci1969-nek a befűzéshez adott tippért).

Szeretettel köszöntök mindenkit első posztom alkalmából. Szól pedig ez Birtalan Balázs beküldéséről (hármas alliteráció!), aki Az elveszett jelkép hatására ragadott blogot:

Kedves "Jakab"!
A legfrissebb olvasás-fordítás élményemet blogoltam le az imént, ha érdekel, használd fel bátran.
http://birtalan.blogspot.com/2009/12/murphy-fordit.html
Üdv:
Birtalan Balázs

Ha valaki nem akar keresgélni, az "olvasás-fordítás élmény" a következő:

Szöveg:
"A szentek szentje, ahogy Malakh szerette nevezni, négy méter oldalhosszúságú, szabályos négyzet volt. A zodiákus tizenkét jegye. A nappal óráinak a száma. A mennyország tizenkét kapuja. A szoba közepén egy kétszer két méteres kőasztal állt. A Jelenések hétpecsétes könyve. A Templom hét lépcsője. Az asztal fölött gondosan beállított fényforrás, amely..."

WTF?! Mit akar ez?! Hogy a bánatos lótüdőbe kerül a 12-es meg a 7-es szám egy 4×4-es szobához meg egy 2×2-es asztalhoz?!

Aztán persze rájöttem, mert szerencsére olvastam már elég angolszász könyvet magyarul. Hogy mást ne mondjak, a Harry Potter fordításában is ez a Szokásos Eljárás: ha az eredetiben egy hosszúság lábban (foot; 0,3048 méter, azaz kb. harminc centi) van megadva, a magyar fordításban az át van kalibrálva méterre, a következő ökölszabály szerint: oszd el hárommal, és ha nem elég kerek, adj hozzá egyet. Ez a legtöbb esetben tökéletesen megfelelő.

Na de akkor, amikor a konkrét számnak tartalmi jelentősége van?!

Az eredetiben a szoba nyilvánvalóan tizenkét láb oldalhosszúságú volt, a kőasztal pedig hétszer hét láb méretű. OMG!

Namost ez a blog általában nem a durva, előítéletes minősítések terepe, de hogy valaki egy mondatot ne tudjon összeegyeztetni a közvetlenül előtte lévővel, azt kénytelen vagyok az előrehaladott szenilitás, vagy még inkább a nettó hülyeség számlájára írni.

Fortitudini (alias GSB-mélységi) küldött egy durvát, ráadásul megspékelte egy különösen viccessel. Én legalábbis hangosan felröhögtem rajta.

Rambo IV volt már? Épp most (11.30 vasárnap) [nem ám múlt vasárnap féltizenkettő, hanem 2009. november 30. - bocs, pocak] ment le a TV2-n, egyébként meglepően szolidan vágva... Szóval az a jelenet, amikor a burmai kalózok vegzálják hősünket, és a főkalóz veszettül ordít a helyi nyelvjárásban. Eredeti felirat:

"This part of the river belongs to us. You try to go past? (We could kill you right now.)"

("A folyónak ez része a miénk, te meg csak úgy át akarsz itt kelni? Itt helyben megölhetnénk!")

Magyar változat felirat (az első része okés, majd...):

".... A múltba akarsz menni?..."

Inkább vissza a jövőbe, ha lehet..

Ez kb. az a súlycsoport, mint amikor egy sorozatban - aminek a címe sajnos elveszett, amikor a gépemmel együtt odalett a félrefordítás gyűjteményem - a főhős így kiált, ellenállásra buzdítva a társait egy tüntetésen: "Fight the power", ami szinkronban már így hangzott: "Harcolj az áramért!".

Fortitudini (alias GSB-mélységi)

Áram, ez óriási, komolyan, nálam benne van a top 5-ben, az tuti.

Ismét seth_greven, a rutinos félrefordítás-kiszúró mester találata következik:

Egyik este bekapcsoltam a tévét, hogy legyen mire elaludnom. A TV6-on épp az Oz című sorozat ment, amit ugye feliratosan vetítenek. Valamelyik szereplő betegségéről volt szó, azt sem tudom már pontosan, hogy milyen betegség, de a következőre konkrétan emlékszem:

"You got second stage [betegség neve]." Felirat:
"Másodfokú [betegsége neve]-d van."

A betegségeknek foka helyett talán inkább stádiuma szokott lenni, nem?

(És kb. rögtön utána: "Haldoklasz." Nem merem 100%-ra kijelenteni, hogy ez helytelen, de tény, hogy a gugli 692 ilyet talál, míg a "haldokolsz"-ra 6900 találatot ad.)

Pedig már Shakespeare is megírta, hogy "All the world's a second stage".

A "haldoklasz" az nekem amúgy teljesen rendben van, bár spontán én is biztosan a "haldokolsz" verziót használnám.

A Független Hírügynökség hírét közölte az Index tegnap egy brazil focista haláláról. Ebben szerepel ez a mondat:

A szakirodalom szerint ez a fajta érzékenység rendkívül alattomos, mert legtöbbször csak enyhe csalánkiütéssel jár, ám bármikor olyan allergiás sokk léphet fel, ami a belső szervekre, így a szív és a koronaerek működésére is kihathat.

Ugyan a koronaér szóra a Google ad találatokat, de talán mindenki jobban ismeri koszorúér néven. Köszönet pocaknak, amiért megkérdezte orvosi ügyekben járatos kollégától a dolgot - ugyanő hívta fel a figyelmet arra is, hogy allergiás sokk sem létezik, mert ennek a becsületes neve anafilaxiás sokk. Így szerintem ez a része még durvább a dolognak, mert engem ez a cikkben konkrétan félrevezetett - azt hittem, az allergiás sokk (amit nem ismertem) mást jelent, mint az anafilaxiás sokk (amit viszont már többször hallottam). A koronaér még csak-csak elmegy, mert az ember némi nyelvismerettel kibogozza, hogy mire is gondolhatott a cikkíró - bár kérdés, hogy jó-e, ha a fordítás miatt az olvasónak idegennyelvi ismeretekre van szüksége a magyar szöveg értelmezéséhez.

Vese felvetette, hogy allergiás sokk mintha létezne - erre valók a kommentek, hogy az ilyesmi kiderüljön. Szerintetek?

Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy néha Jakabbal és a többiekkel szoktunk olyasmin agyalni, hogy mivel lehetne feldobni a blogot - mert ugye milyen könnyű má' a dolgunk, a drága olvasók ontják a leveleket, mi meg csak annyit teszünk, hogy szépen kipakoljuk őket (több hetes késéssel, hogy vinne el már minket a rézfaszú vasorrú bába) - jó, néha keresünk egy-két képet is, amikből ilyen zavaros rejtvény lesz, aztán, ha valakinek eszébe jut valami ötlet rá, akkor elfogadjuk, hogy "Ja, ja, persze, tényleg erre gondoltunk".

Pár hónapja már elkezdtem gondolkodni azon, hogy nem lenne rossz ötlet esetleg egy mellékletet csinálni - végül is női magazinokat is meg szoktak bolondítani ilyen ezoterikus-fogyókúrás-szex füzetkékkel, de az ilyen témákhoz egyikünk sem ért igazán, valamint sokkal logikusabbnak tűnt, ha mondjuk a szinkronnal foglalkozunk, hiszen a beküldések jelentős részét tulajdonképpen ennek köszönhetjük (hja, milyen unalmas lenne, ha hetente egy darab MTI-s poszttal kéne beérnünk...). 

A posztok témája nem az lesz, ami manapság népszerű a szinkronnal kapcsolatban ("Bezzeg a régi szép időkben Lorenzo Lamast is Latinovitsra osztották volna", "Ennél még a süket, vak, béna szomszéd néni is sokkal jobban csinálná", "Nincsenek már dramaturgok, a fordítóknak meg nyolc évi munkáért két ziherájsz tűvel szúrják ki a szemét") + arról sem igazán szeretnék vitázni, hogy van-e értelme a szinkronnak - ezt már annyiból is feleslegesnek tartom, hogy aki nincs oda érte, annak úgyis Jim bácsi seedeli a cuccot az idahoi krumpliföldjéről. Szóval inkább olyan témakörökkel szeretnék foglalkozni, hogy hogyan is készül a szinkron + a folyamat különböző résztvevőinek mi a feladata + hogyan lehet jól csinálni és még sok minden más. Esetleg, ha valakinek van témajavaslata (Amit tudni akarsz a szinkronról... de sosem merted megkérdezni jelleggel), azt nagy örömmel fogadjuk.

Végezetül pedig végeznék egy rövid felmérést esetleg, hogy hány olvasó van, akinek bármilyen köze van a szinkronhoz - akár onnantól, hogy ő fordította a Buster Keaton összest, odáig, hogy egyszer "tömegezett", nem kell bővebben fejtegetni, elég, ha valaki bekommentálja, hogy "nem vagyok már szinkronszűz", például.

Jövő szerdáig akkor íme egy aranyos kis videó, ezúttal ázsiai barátaink szinkronizálnak:

Enci RJB lett (gratulálunk neki!, ezzel a feladvánnyal, itt balra. Ne csaljatok, ne nézzétek meg a lenti képet, úgy próbáljatok meg tippelni, hogy mi lehet a félrefordítás - annyira talán nem egyértelmű.

Az Ikea egyébként gazdag forrásunk, volt már tőlük konyhai lapozó, árultak már felmosást (erre is utal a beküldő), meg sok más mindent.

Tehát Enci beküldése:

Az IKEA honlapon a felmosást ugyan sikerült javítani, de kaptunk helyette egy másik nem kevésbé triviálisat: az étkezés menüpont alatt található az Üvegek és kancsók almenü. Egyet tippeljetek, miket találtok ezalatt. Igen, nyert.

Hát ha kitaláltátok, akkor most már meg is nézhetitek:

Gondolom, tényleg erre tippeltetek, úgyhogy gratula mindenkinek.

A CSI-os találatokon rég nem lepődünk meg persze, és azt hiszem, ha Mengyelejevnek külön taget csináltunk volna, már bőven a legtöbbet használtak között lenne.

A 2009. 11. 18-án 20:10-kor vetített CSI - A helyszínelők c. sorozat 180. részében (idióta magyar számozás) megütötte a fülemet egy hiba: a sulphur-t nem fordították le. Maradt, ahogy van. Pedig nem lett volna olyan borzasztó nehéz utánanézni, hogy mi is az, mert magyar szó az van rá. Mégpedig egészen elfogadott. :)

Mellesleg ebben a részben játszott a két Mythbusters-es koma is, Jamie Hyneman és Adam Savage is, gyakorlatilag a saját szerepükben. :)

Tisztelettel:
László

Hogy feldobjuk kicsit a posztot, megosztanám veletek Kovácsné Off-topic rovatban közzétett hasonló találatát is:

Hehehe, tegnap megnéztem a Centrál Színházban a New York-i komédiákat, panaszkodott is benne az egyik szereplő, hogy sóérzékeny, és a múltkor szódium sokkot kapott

Ez már csak azért is mérföldkő a blog történetében, mert színházas találat eddig biza nem akadt.

Hogy a megfejtésről se feledkezzünk meg: a sulphur mifelénk a kén, a sodium pedig a nátrium névre hallgat.

Névtelen hírforrás küldte (furcsa név, de hát így írta) ezt a kis aprót:

Ezt a filmet

http://port.hu/mocsok_es_bolcsesseg_filth_and_wisdom/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=11567109&i_where=1&i_where_tv=1

http://www.imdb.com/title/tt1042499/

november 25-én, 21:40-kor adta a Cinemax. Örömömre szolgált, hogy feliratosan. De a feliratban a "spare change"-t a következő képpen fordították le: "tartalék csere".

A rend kedvéért hozzátartozik, hogy egy adománygyűjtő dobozkát fogott a kezében a főszereplő.

Megfejtés a bevezetésben.

Bazooka nemrég szerepelt a Titokzatos London című alkotás egynémely félrefordításával. Aztán talált még.

Folytatom az elrettentő hibák keresését Andrew Duncan, A titokzatos London (Alexandra, 2007) c. könyvében, ezúttal két gyöngyszemmel. A keresést egyébként abbahagytam, a könyv hátralévő lapjait átpörgettem, továbbadásra kerül…

Szóval:

Cím: A titokzatos London

Szerző: Andrew Duncan

Kiadás éve: 2007

Ár: 3.699 forint.

3. (85. oldal, Kleopátra Tűje, illetve a „márványívnek” titulált Marble Arch kapcsán) „… a Márványív egy ősi civilizáció régi relikviájának, a római kori Arch of Constantine-nak a modern másolata.” [A fordító itt nem ismerte fel, hogy a római Konstantin-diadalívről van szó.]

4. (102. oldal, Westminster-apátság) „…az északi kolostornál [???], ahol a réz fényesítésére szolgáló állványzat látható, forduljunk balra.” [Balgaság: a brass rubbingról van szó, amit „magyarra talán így fordíthatnánk: dombormű-másolás” (Moldoványi, Londontól Londonig, 69. oldal) A RÉZ FÉNYESÍTÉSE!]

(Kiemelés és beszúrás tőlem.)

Ki kell egészítenem az első három ponthoz fűzött megjegyzésemet: nem csak a földrajz, de a történelem és határterületei sem az erőssége a csapatnak.

Továbbra sem értem, hogy maradhatnak bent ilyen dolgok egy könyvben.

A sok tévés baklövés mellett szerintem nem árt felhívni a figyelmet a könyvek elborzasztó világára sem.

Bazooka

Azt azért én nem szívesen mondanám, hogy olyan elborzasztó lenne a könyvek világa, szerencsére egészen kitűnő példányok is akadnak az ember kezébe.

Bár ez a réz fényesítésére szolgáló állvány, ez gyönyörű.

A secretary szó fordítása a jelek szerint gyakran megoldhatatlan feladat - most robill (aki a következő beküldésével lesz RJB) küldött egy példát erre:

United States Secretary of the Navy = amerikai haditengerészeti titkár

A legtöbb félrefordításban az a szép, hogy kell hozzá valami elemi butaság és tájékozatlanság is, egyébként feltűnne az illetőnek, hogy valami nem stimmel, és megnézné a szótárban, nincs-e véletlenül másik jelentése is a secretary-nek...

http://www.fn.hu/kulfold/20091108/amerika_mindig_visszater/

Az egész cikk valami elemi trehányságot tükröz egyébként. Kezdjük azzal, hogy a "USS New York" nevű hajó miért lett magyarul "Két Torony"?

A megoldás ki ne maradjon a "Secretary of the Navy"-re: robill a "haditengerészeti miniszter"-t javasolta beküldésében, amivel nem is szeretnék vitatkozni.