Takaróléc egy stilisztika észrevétellel indít, aztán belecsap a lecsóba, és egy komolyabb észrevétellel folytatja.

Amit küldenék, az nem új, de én csak tegnapelőtt néztem meg A karibi tenger kalózai 3-at (kereséssel nem találtam meg, hogy lett volna róla szó a blogban), és ma reggel gondoltam rá, hogy megnézem a youtube-on a nyitójelenetet a kalózdallal angolul is. Főleg mert az "Itt a lét a tét" refrén olyan rém gyengének és oda nem illőnek tűnt. És valóban: a "Never shall we die" sokkal ütősebb, amikor egy csómó ember akasztásra várva, illetve kötéttel a nyakában énekli. De nem ezért írok, hiszen a versfordítás nehéz dolog, rímek is kellenek, ennyire futotta. (Ráadásul egy "Sose halunk meg!" olyan asszociációkat keltene, amelyek megint csak nem valók oda.)

Viszont a jelenet azzal zárul, hogy jelentik Lord Beckettnek, hogy a kalózok énekelnek, mire ő azt feleli: "Finally". Ami a magyar szinkronban így hangzik: "Van fülem." Amit Beckett eredetileg mond, az világossá teszi, hogy számított a kalózok dalára, része volt gonosz tervének, és a cselekmény során építeni fog mindarra, ami ebből következik. A "Van fülem" mindebből semmit sem sugall. Én azt se értem, miért gonodlja a fordító, hogy jobb lesz, ha valami teljesen mást ír oda magyarul, de nem kellene megnézni a filmet a végéig, mielőtt elkezdi fordítani az elejét, csak hogy tudja, mi fontos, minek lesz jelentősége?