seth_greven (TSR) jelentkezik ismét:

Discovery Science, Mars-expedíciós műsor.

Az asztronauták beszélgetnek:

- Téged mi inspirál?

- Talán az öregapám. Mindig szeretett volna eljutni az űrbe.

- De ez az apád álma.

Ez idáig lehetne rejtvény is: "Találjátok ki, hogy hol a hiba."

De valószínűleg rájönnétek, hogy az öregapám angolban "my old man" volt (nem lógott ki alóla az angol, de lehetett érteni mégis, hogy ezt mondta).

Esetleg azt tartom elképzelhetőnek, hogy a fordító azt írta, hogy "talán az öreg apám", a magyar hang meg benézte, azt gondolta, hogy manapság úgyis minden második ember nem tudja, hogy miket kell egybe írni, miket külön, gondolta magában, "Na, a hülye fordító külön írta, hogy öregapám."

De ha a fordító az öreget jelzőnek gondolta, akkor is benézte, mert (bár valószínűtlen példa, de) akár egy hároméves gyerek is mondhatná a 23 éves apjára, hogy "my old man", és akkor hogy nézne ki magyarban, hogy az öreg (=nem fiatal) apám?

A my old man az semmiképp sem a nagyapja, hanem az apja. Tehát, ha a fordító azt írta, hogy "öregapám", akkor benézte.

Másik dolog:

ez tudom, hogy véleményes lesz, meg ha igazam is lenne, filmekben már elterjedt.

Angolban ugye, momma, poppa. De magyarban (legalábbis itt, felénk) inkább a nagyszülőket szokás mamának, meg papának hívni. Maximum akkor hívja valaki a szülőjét mamának/papának, ha már neki is van gyereke, és ugye, olyankor átveszi a gyerektől, hogy mamának/papának szólítja a "legidősebb generációt".

Legalábbis én még csak filmekben hallottam olyat, hogy kisgyerek a szüleit mamának, papának hívta, az életben még soha.

Bár igaz, hogy ott van József Attila verse is... 

A fene tudja. Valaki homályosítson fel.

Ami a mama-ügyet illeti: azt meg tudom erősíteni, hogy itt vannak eltérések, mert nekem egyszer még gyerekkoromban konkrétan félreértésem volt emiatt - azt hittem, az osztálytársam a nagymamájáról mesél, pedig az anyukájára gondolt. Azóta már tudom, hogy ennek a használata ingadozik, és figyelek erre.