seth_greven (TSR) jelentkezik ismét:
Discovery Science, Mars-expedíciós műsor.
Az asztronauták beszélgetnek:
- Téged mi inspirál?
- Talán az öregapám. Mindig szeretett volna eljutni az űrbe.
- De ez az apád álma.
Ez idáig lehetne rejtvény is: "Találjátok ki, hogy hol a hiba."
De valószínűleg rájönnétek, hogy az öregapám angolban "my old man" volt (nem lógott ki alóla az angol, de lehetett érteni mégis, hogy ezt mondta).
Esetleg azt tartom elképzelhetőnek, hogy a fordító azt írta, hogy "talán az öreg apám", a magyar hang meg benézte, azt gondolta, hogy manapság úgyis minden második ember nem tudja, hogy miket kell egybe írni, miket külön, gondolta magában, "Na, a hülye fordító külön írta, hogy öregapám."
De ha a fordító az öreget jelzőnek gondolta, akkor is benézte, mert (bár valószínűtlen példa, de) akár egy hároméves gyerek is mondhatná a 23 éves apjára, hogy "my old man", és akkor hogy nézne ki magyarban, hogy az öreg (=nem fiatal) apám?
A my old man az semmiképp sem a nagyapja, hanem az apja. Tehát, ha a fordító azt írta, hogy "öregapám", akkor benézte.
Másik dolog:
ez tudom, hogy véleményes lesz, meg ha igazam is lenne, filmekben már elterjedt.
Angolban ugye, momma, poppa. De magyarban (legalábbis itt, felénk) inkább a nagyszülőket szokás mamának, meg papának hívni. Maximum akkor hívja valaki a szülőjét mamának/papának, ha már neki is van gyereke, és ugye, olyankor átveszi a gyerektől, hogy mamának/papának szólítja a "legidősebb generációt".
Legalábbis én még csak filmekben hallottam olyat, hogy kisgyerek a szüleit mamának, papának hívta, az életben még soha.
Bár igaz, hogy ott van József Attila verse is...
A fene tudja. Valaki homályosítson fel.
Ami a mama-ügyet illeti: azt meg tudom erősíteni, hogy itt vannak eltérések, mert nekem egyszer még gyerekkoromban konkrétan félreértésem volt emiatt - azt hittem, az osztálytársam a nagymamájáról mesél, pedig az anyukájára gondolt. Azóta már tudom, hogy ennek a használata ingadozik, és figyelek erre.