Kovácsné, az összes lehetséges rövidítés birtokosa (and more) kulináris húrokat penget.

Van nekem egy "Egytálételek Bibliája" című szakácskönyvem, melynek eredetije azt hiszem amerikai lehetett. Attól függetlenül, hogy a receptek túlnyomó többségében a legfontosabb mozzanat valahogy úgy hangzik, hogy "vegyünk elő egy zacskó 'sültmalac szájában almával' port, adjunk hozzá vizet és tálaljuk fel" , van benne egy-két bosszantó apróság, ami fölött most szeretnék egy kicsit keseregni a nagyérdeműnek.

Nem feltétlenül fordítási hiba, de igen idegesítő, hogy a könyvben szinte kizárólag a "csésze" (cup) szerepel mértékegységként. Sag schon, mondja a rutinos szakács, és hátralapoz az átváltási kulcshoz. Ahol is a csésze különböző tört és egész számú többszörösei valóban át vannak váltva - mililiterre. Nekem, magyar környezetben nevelkedett magyar háziasszonynak kissé nehézkes "750 ml liszt"-ben számolni (bár 10 év háztartás után én már csak megdöntöm a zacskót, oszt hadd szóljon...).

A másik érdekesség a zeller problémaköre. A fordító nem vette figyelembe, hogy a nyugati szakácsművészet nem a zellergyökérre támaszkodik, még csak nem is a zöldjére, hanem az ún. metélő- vagy halványító zellert alkalmazza. Ami azért nem mindegy. Az ember nem szívesen tesz bele adott könnyű húsételbe 1 teljes csésze (250 ml!) felaprított zellergumót (hacsak nem akarja erősen produktív állapotba hozni az urát, lévén a zeller afrodiziákum), főleg ha az illusztráción világosan látszanak a metélő zeller darabkái. (A teljesség kedvéért azért meg kell jegyezni, hogy amgy a fordítás nem rossz, a kaják meg egész élvezhetőek, ha az ember tudja, miből lehet házilag kikeverni az Amerikában rendelkezésre álló félkész/kész alapanyagokat)

Remélem, sikerült étvágyat csinálni a reggelihez.