Néha nem harsány, ordító félrefordításokra hívják fel figyelmünket, hanem kis apróságokra, amelyekről azonban tényleg érdemes gondolkodni, eszmét cserléni. Ilyen Anette Laboux beküldése is:
A múltkoriban találkoztam gyermekkorom egyik régi, kedves könyvében ezzel a talán inkább stílushibával, mint félrefordítással:
"A kislányt Laurának hívták, ő pedig apának és anyának szólította nagy komolyan a szüleit. Akkoriban ugyanis még nem hívták a gyerekek anyunak-apunak vagy mamának-papának a szüleiket, mint manapság."
Laura Ingalls Wilder - Kicsi ház a nagy erdőben (Móra Könyvkiadó, 1982)
Annak idején még nem, de most olyan furcsának találtam, hogy miért lenne komolyabb az anya, mint a mama, hogy megkerestem az eredeti szöveget. És így néz ki:
"The little girl was named Laura and she called her father, Pa, and her mother, Ma. In those days and in that place, children did not say Father and Mother, nor Mamma and Papa, as they do now."
Ha már komolyságról van szó, talán jobb lett volna az édesanya-édesapa, de talán még akkor sem adná vissza teljesen az eredetit szerintem.
És szerintetek?
(A képfeladvány ezúttal az extra-semen kategóriából való, aki hint nélkül megfejti, az előtt összes nem létező kalapom megemelem. Úgyhogy rögtön adok is egyet :D : egy bizonyos, nem igazán jelentős családi eseményre kell gondolni, pár évvel ezelőttről.)