Én nem tudom, mit olvasott, az Index munkatársa, de az eredeti cikkben a hölgy maga ki sem ejti a "labour" szót, talán magyarul sem kellett volna a szájába adni, jelentéstől függetlenül.

@sTormy: Na ja. Átszerkesztette egy picit ezt a mondatot, és az igazgatónő szájába adta: "Dr Wright, 39, went into labour early in the morning and was back at £9,300-a-term St Mary’s Calne school in Calne, Wiltshire, by lunchtime with newborn Jessica in tow."

Frissítettem a posztot, mert jobb talán, ha a második legnagyobb mellélövés is benne van, legalább utalásként, de most már nem segítek többet, tessék megtalálni a maradék leitereket magatoktól.

főállású anya, mi ezzel a gond? vagy béranya...

az eredeti cikkben ezt ***Néhány szülő azonban tiltakozott a döntés ellen, azzal magyarázva a dolgot, hogy szerintük nem tesz jót a gyerekeknek az ilyen példa.
***
sehol sem láttam és meg kell hogy mondjam, eléggé kifacsarja a cikk mondanivalóját, különösen azzal, hogy ez a záró mondat.

Kérek egy kis segítséget: Az igazgatónő iskolájának neve előtt van ez a szövegrész: "Ł9,300-a-term" - ez pontosan mit jelent? Kösz.

@Lobra: Félévenként ennyi a tandíj. Én aznap vettem volna ki a lányomat, amikor az igazgatónő hét órával a szülése után bement dolgozni, és erre büszke is. De ez off, bocs...

@Leiter Jakab: Bocs, tovább offolom az offodat, de most hallottam valami francia olompikonnő szájából, hogy ha megnyeri az aranyat, amire tíz éve gyúr, akkor hazaviszi, és a fia nyakába akasztja, mert olyan "bátor" a gyerek, hogy "elfogadja", hogy gyakorlatilag soha nem látja az anyját a születése óta, azaz nyolc éve. Aha. Elfogadja. Mintha lenne választása.

@Leiter Jakab: Köszi, ez volt a tippem, csak valami miatt a "szemeszter" szó ugrott be, ami persze gimiidegen. Hát ez a tandíj egy szerény 300-as átváltással is közel 3 millió forint...

@mistinguett: Off-off-off-off. Tegnap személyesen hívtak fel kecsegtető állásajánlattal, olyasmivel, amit kimondottan szívesen csinálnék. Egy baj volt vele: hetente 3x nem értem volna haza este 8 előtt. Szívtam egyet a fogamon, és átadtam egy szingli ismerősnek. Hogy a büdös nagy rossebb egye meg, hogy még nem találták ki a párhuzamos idősíkokat dolgozó anyáknak (:

@Kovácsné: És apáknak. Én egy hat hónapos strasbourgi megbízást hagytam ki, mert nem tetszik az a felállás, hogy hétvégente látom csak a gyerekem.
Na de
ON

Azért az milyen tökösen bevállalós dolog az Index részéről, hogy kitette címlapra ezt a posztot, nem? Le a kalappal.

@Leiter Jakab: szerintem olyan hülyék, hogy azt sem vették észre, róluk szól...

@Sixx! Anyádat is lenyuggerezed?: A másik kommented már végképp túl volt a határon, azt azért nem látod. Ennek sincs sok teteje, de ez legalább a témáról szól, úgyhogy válaszolok: szerintem alaptalan a feltételezésed.
És továbbra is maradjunk meg a kommentekben a barátságos stílusnál.

@Leiter Jakab: jabocs, hogy te is szerkesztőségi tag vagy, azt mindig elfelejtem. Akkor meg mit kell azon csodálkozni, hogy főoldalon vagy?
(ha tévednék, akkor javaslom, olvasgasd egy kicsit ezt a szennylapot! Sajnos bármit írnak, a színvonal kb. azon a szinten mozog, ahol a posztban említett cikk fordítása)

@Sixx! Anyádat is lenyuggerezed?: Ez annyira tetszett, hogy ezt is benthagyom!

@Kovácsné: Nagyon dühös lehetsz - persze igazad van -, hogy a rossebet középfokba tetted! :)

@Leiter Jakab: Kösz, hogy bent hagytad, nekem is tetszett.

LOL

Egyet nem értek. Aki ennyire utál egy sajtóterméket, az miért olvas el "bármit, amit írnak"? Én a szegény, elmaradott eszemmel úgy vagyok, hogy ami tetszik, azt olvasom, ami meg huzamosabb ideig gyanúsan nem tetszik, azt nem olvasom még utána is, csak azért, hogy leszólhassam.

Ui.: Igen. Én is. Anyám is. Mindenki.

Ez még mindig jobb, mint pár napja az Animal Planet-en a kopasz gyerek vicces műsorában: két kiscica piszkál egy olyan kis állványt, amin egymással érintkező golyók vannak felfüggesztve.
Kommentár: a cicák először találkoznak "a pillanat megőrzésének törvényével".
(law of conservation of momentum???)
Kérdés: a szorgalmon kívül minek van még híján a fordító?
Mondjuk a másfél éves fiam nem vette észre a bakit : )

Anyádat is lenyuggerezed is olvassa ezt a "szennylapot", ha itt tud posztolgatni róla, nem? :)

Ezt sztem én is simán beszoptam volna...

bio

Jakab, még te szólsz nekem, hogy nem moderálok? Sixx bajtárs ennél keményebben már nem is küzdhetne egy végleges, DNS-alapú kitiltásért :)

(Persze, azt nem látom, mit valóban kigyomlálsz... :D)

bio

LOL!!!
nekem nikki rider jutott az eszembe a gátmetszésről.:O

OFF Ami kicsit zavar, hogy az index bulvár rovatának legtöbb cikke fordítás, a forrást viszont csak elvétve jelölik meg a "szerzők".

Erről most az jutott eszembe, hogy gyereket még soha nem szállítottak ki senkinek? (deliver)

Pfff. Ez nem fordítás, ez átírás. Úgy vannak összerakva a mondatok, mintha egy kalapból véletlenszerűen húzta volna ki a szavakat a fordító.

@nickita:
ez az újságírásban bevett gyakorlat, a forráscikk lerövidítése, egyes elemek kiemelése, összeválogatása révén (én már csináltam, nyomtatásban pl. üres helyek kitöltésére az eredetileg 3000 karakteres cikkből 1500-at kellett összehozni).
mindeközben természetesen tiszteletben kell tartania a cikk értelmét/mondanivalóját.
de elképzelhető, hogy ez különféle okok miatt (pl kissé hiányos angoltudás, vagy szándékos torzítás) "nem sikerül"

OFF:
@Leiter Jakab: ezt én az anyára bíznám. nincs mindenütt az a közgondolkodás, hogy a szülés betegség, amit napokig pihenni kell, aztán az anya a gyerek rabszolgája otthon 3 évig, utána meg a gyerek a szülő tulajdona még vagy 15-ig.

az újszülött egyébként felsír vagy max. fél órát, utána meg sok órát alszik. a világ 4/5-én a kunyhóban, ahol megszületett, tiszta víz nélkül, nem pedig egy kórházban, és aztán semmi baja.
/OFF

@is: Ő is az anyára bízza ám, csak a lányát nem járatná abba az iskolába, mert másként látja a dolgokat, ehhez pedig ugyanúgy joga van, mint az igazgatónéninek dolgozni menni a szülés után 7 órával.

Amúgy mondta valaki, hogy a világ 4/5-ében a gyerekeknek jó?

bennégett.

@Franci1969: Bizony nem sikerült, teljesen más az üzenete a magyar cikknek.

@is: Szerintem magyar kontextusban ez nem annyira választás kérdése, hiszen kevés ennél kevésbé gyerekbarátibb társadalom van, így kénytelen vagy otthon tüsténkedni a gyerekkel.

@kekecutas: *kevésbé gyerekbarát

@Franci1969: Ja, csak ez az egész folyamat úgy kezdődik, hogy az ember elolvassa és megérti az eredetit, utána meg már simán el tudja mondani "saját szavaival" a célnyelven.
Évekig éltem ilyesmiből, és csak addig volt nehéz, amíg mindenáron szigorúan fordítani akartam. :)

és a világ 4/5-ben sokkal magasabb a szülések kockázata és a csecsemőhalandóság.
persze aki túléli az lehet erősebb :))

régen a nők nem azért nem mentek csatába, mert nem bírták el a bicskát, hanem mert a feladat, hogy fenntartsák a népszaporulatot, ugyancsak megtizedelte őket. :((

@ismeretlen_katona:
hm, azt hiszem, nagyjából én is ezt mondtam el, majd vázoltam hogy (többek között) miként lehet eltérni (szándékosan, vagy véletlenül) az eredetitől.

nekem nincs ebben évek óta tartó tapasztalatom, ezt a cikket pedig különösen nem én írtam az indexre.
:P

@babó: és még így is többen maradnak életben. minden stratégia kérdése :)

@is: Mint mások is megírták itt előttem, nem arra kötelezném az igazgatónőt, hogy menjen haza a gyerekével, hanem csak kivenném onnan a lányomat. Nem akarnám ugyanis, hogy ez a minta legyen előtte folyamatosan, és hogy úgy érezze később, amikor majd neki lesz gyereke, hogy muszáj visszamennie hét órával (vagy akárt két nappal!) a szülés után dolgozni, vagy ha nem teszi, lelkiismeret-furdalása legyen.
Lehet, hogy én vagyok rosszindulatú, de ebben a rekordgyorsaságú munkába visszatérésben én érzek némi magamutogatást, vagy túlságosan erős megfelelni akarást. Mi lett volna, ha két nappal később megy vissza? Még az is rendkívül rövid idő, de az nem annyira ütős azért, mint hogy ebédidőben már ott is van. És bocsánat, de nem hiszem el, hogy egy iskola első számú vezetői posztját teljesértékűen el lehet látni egy párnapos csecsemővel az irodádban és két másikkal otthon (3 és 6 évesek, ha jól emlékszem. Vagy ha igen, akkor azt nem hiszem el, hogy a gyerek(ek)re eleget tud figyelni, de ez már tényleg legyen az ő baja.

@is: OFF, ne haragudj, de ez az első bekezdésed úgy butaság, ahogy van. Nem azért pihen a nő szülés után, nem a gyerek rabszolgája, a gyerek sem a tulajdona. Én ezzel a közgondolkodással nem találkoztam, biztosan rossz helyen lakom.
A gyes egy nagyon hasznos dolog, HA tényleg a gyerek okosítása, ügyesítése, szeretgetése a közepe, mert utána a gyerkőc ebből építkezik. És mindenki (megkockáztatom az egész társadalom érdeke), h "stresszmentes" anyák legyenek.
Ha a lényeg a szappanopperák nézegetése, akkor... UFF

@lizocska: Talán nem ez az átalános közgondolkodás, de egyes egyéneké negyon hasonlít. Az én forrásom erre az ilyen-olyan okból otthon levő mamák játszótéri beszélgetései - ez a minta persze nem reprezentatív, hiszen aki visszament dolgozni, az nyilván nincs a játszótéren ebédidőben. De ezeknek a szövegeknek nem éppen "a gyerek okosítása, ügyesítése, szeretgetése a közepe"...

@Lobra: Aki beszélgetni megy a játszótérre, az akár dolgozni is visszamehetne, vagy akárhova (: (: (: Ha valaki rühellte azt, hogy tudományos pályája, üzleti karrierje valamint egész addigi életvitele és világszemlélete gyakorlatilag megdöglött a gyermek(ek) érkeztével, az én voltam. De azt mondtam magamban, ha már megdöglött, ne sírjunk felette, mert attól nem fog feltámadni. Meg pláne ne a gyereket büntessük. (Bár ez utóbbiban nem feltétlenül voltam mindig sikeres, nem vagyok vasból, még csak alumíniumból sem). Ha kimentem a játszótérre, akkor leginkább azért mentem, hogy játsszak és beszélgessek a gyerekekkel, meg vigyázzak rájuk.

@Kovácsné: Hát, tapasztalatom szerint nem a többséghez tartozol... Persze, hogy kimegy Átlagos Kismama a játszótérre, hiszen a Spock-könyv is azt írja...

@Kovácsné: "Aki beszélgetni megy a játszótérre, az akár dolgozni is visszamehetne, vagy akárhova"

Azért pár szót csak szabad váltani a többi anyukával, nem? Vagy napi 86400 másodpercben kötelező a gyerekre koncentrálni, különben nem is vagy igazi anya? ;)

@Aphelion: Csak higgadtan (: Persze, hogy válthat. Amire én gondolok "beszélgetés" alatt, az a 650 perces nonstop receptcsere és házastárs-menedzsment tippáradat, melynek során az őrizetlenül hagyott kisded békésen szórja a homokot a többiek fejére, esetleg kisebb sorstársait belefojtja a vizesvödrébe, etc. (:
Amúgy terészetesen nem lehet napi 24 órában a gyerekre koncentrálni. Legalább 20-30%-ban a gyerek nincs lefedve (most az otthon töltött időre gondolok), ha a fenekünket a földhöz verjük, akkor sem...

@Kovácsné: jabiza, és az sem életbiztosítás, ha ott vagy a gyerek mellett. Az én pici lányom képes volt úgy fejjel előre lebucskázni az ágyról, h egy lépésnyire ott porszívóztam, elkapni sem tudtam...
Én egy picit sajnálom, h kimaradt a játszótéri csevegés az életemből, de hát nekem muszáj volt dolgoznom, és a két kezem teszem össze, h távmunkát végezhettem pici baba (+ 2 nagyobbacska) mellett. Ez jó is különben, mert sem a gyerek cseperedéséről, sem a "karrierről" nem marad le az ember lánya. Igaz, ehhez olyan tudás is kell, amire távmunkában van igény.

@lizocska: Ok, én is melóztam mint az ipari barom a gyerekek mellett, szintén távmunkában (fordítás (: (: (:). Csak ahhoz nem volt szívem, hogy napi 8-10-12 órában csináljam, főleg, mikor már kezdtek nyiladozni (a karalábé fázisban egész jól lehetett mellettük dolgozni (: ). A játszótéri csevelyt meg sose bánd (: (: (:

@Lobra: az jutott eszembe, h erről az ovónők mesélhetnének... Leginkább a szülők szellemi igényéről van szó, nem is a napirendjükről.
A játszótéri anyuka lehet otthon gondos is és hanyag is.
És nekik is kell társaság, napfény, stb, a gyereknek is. Az, h miről beszélgetnek, elég nagy szórást mutat szerény tapasztalatom szerint.

@Kovácsné: karalábé fázis:)))
nekem most kezd könnyebb lenni, h mind elmúlt 10

@lizocska: @Kovácsné: a győztest kitüntetjük a Hős Anya Érdemrenddel. :)

Bocsánat, és maximális tisztelet. :)

@lizocska: Az én tapasztalataim -sajnos - nem nagyon szórnak ezen a téren (: (: (:
Oviban összeismerkedtem summa 1 darab anyukával, akivel el lehetett beszélgetni mondjuk 2.5 percnél tovább. Mint utóbb kiderült, foglalkozása olasz szakfordító és tolmács (: (: (:

@sTormy: Megvan ez a rajz, hogy "Szólj, ha úgy érzed, hogy már nem eshet le!" és ott áll egy marha nagy darab fővezér egy kitüntetéssel meg egy kalapáccsal, meg egy kis nyüzüge páncélos lovag (: (: (:

@Kovácsné: hahha, ez jó. akkor mázlim volt. vagy nem akkorák az igényeim. vagy betegesen érdekelnek a furcsaságok:)

@Leiter Jakab: Nem felevenkent, hanem valoszinuleg inkabb harmadevenkent.

Annyira megy a szülős vonal, hogy ha véletlenül, éppen esetleg akár a nálam soron következő Friends beküldésem kerülne ki, nem törné meg ezt a szép szériát.
(Persze lehet, hgy nem árt megtörni, mert a T. Közönség eléggé belemelegedett már így is...) :D

@is:
nem bírom kihagyni: szültél már?
Valóban nem betegség, de baromira megterheli a szülő nő szervezetét, amiben még napokig mennek végbe ezzel összefüggő biológiai folyamatok, amik szükségessé teszik a pár napos pihenést.
A gyerek alvási ciklusa pedig erős lutri, ugyanis ő nem olvassa a közvélemény azon álláspontját, hogy neki a napot alapvetően alvással illik töltenie. Az enyém például az első két hete alapvetően üvöltéssel töltötte. (Cserébe mondjuk átaludta az éjszakákat :)

@Aphelion:
persze, mert ez úgy megy, hogy csettintesz, és megvan a bölcsi/ovi hely, a gyerek ellátása mellett elvégezhető munka és a főnök, aki nem néz rád vasvillaszemekkel, ha a gyerek betegsége miatt otthon maradsz egy hétig, mikor az elmúlt 6 éves munkaviszonyod alatt összesen ennyit töltöttél betegszabin...

@Laliath: jaja, az én első gyerekem végigüvöltötte az első fél évét, cserébe napi öt-hat órát aludhattam három részletben (s etetés közben írtam a szakdogám, s mikor kegyeskedett aludni, akkor gyorsan begépeltem :)
ezek után a lányom, amikor nem ébredt fel egyszer sem üvöltve éjszaka, az első otthoni napon a szívbajt hozta rám, azt hittem, meghalt.
a harmadik meg forró nyár lévén fél óránként 'inni' kért. Phfff még hogy alszanak egész nap!

@semiambidextrous: Készülj... készülj...

@Leiter Jakab: Nyomogatom egy ideje a Publikál gombot, meg újra bemásoltam az egész ígért posztot, de a blogmotor arra az álláspontra helyezkedett, hogy dolgozzak még rajta egy kicsit.

@Laliath: Ööö ... én most mit mondtam? :)

@lizocska: az enyéim sem ismerték az órát :)

@Aphelion:
hozzáfűzés akart lenni, nem cáfolat :)

@Laliath: Ja értem. Kicsit megszeppentem a hirtelen szóáradattól... :)

hát így két gyerek mellett, másfél éve nem volt munkám, és a kisebbik kezd élénkülni, lassan én megyek át karalábé fázisba.

a játszótéri beszélgetések borzasztóak, ennél csak az a borzasztóbb, hogy mennyire tud örülni neki az ember, mert annyira el van szigetelve. :(( sajnos az enyémek nem hagyják, hogy naphosszat magasröptű fordítási témákról olvasgassak és csevegjek, hanem rohangászni és játszani akarnak a kis szemétládák, velem. :))

@babó: Igen, a feleségemnek (egyetemi oktató bölcsészkaron) is az volt a legnehezebb, hogy szellemi lényből fizikai lénnyé alakuljon. Még most is, pedig a gyerek már lassan 3 éves, ha valami szakmaibb dologról beszélgetnénk mellette, látványosan elkezd ránk mászni és kiakadni. Nem egyszer megállapítottuk, hogy olyan anyáknak/szülőknek, akik szellemi igényeit kiegészíti a Maunikasó meg az Anyátok közt, valószínűleg könnyebb elfogadni a gyerekkel járó bezártságérzést. Amúgy a feleségem a GYED vége felé már olyan szinten volt, hogy olykor még a maunikát is bekapcsolta nap közben (rá is csodálkozott, hogy jéé, ilyenek vannak...)

Nálam az Eurosport megy majdnem folyamatosan. Meg néha benézek melóhelyre.
De már kezdek közel járni az agyi sivataghoz. Úgy érzem, megzakkanok, ha nem tudok valakivel értelmesen pár szót váltani - lehetőleg nem a gyerek szaros pelenkájáról, fogai számáról, vagy hasonlóról :(

A gyerekkel nem lehet beszélgetni? Lehet, hogy nem érti, de attól még lehet neki magyarázni, hadd művelődjön. :)

@Aphelion:
azért a beszélek a folyton arrébb mászó 7 hónaposhoz sajna nem ugyanaz, mint beszélgetni valakivel :)
És hogy őszinte legyek, a problémamegoldó génjeimet sem elégíti ki a szellemi kihívást jelentő kérdések után a hogyan szeparáljam el a kiscsajt a virágcseréptől típusú gond :S
De azért el nem cserélném őt semmire :D

@Laliath: Itt küldök egy nagy egyetértést. Az anyásdinak nem a fizikai vonatkozásai kellemetlenek elsősorban, hanem a mértéktelen szellemi nihil. ami persze feloldható ilyen izékkel, hogy én pl. akkoriban kezdtem cikkeket írogatni meg internetezni, sőt, máig nem tudok jobb alkalmat a szoptatásnál a világirodalom bizonyos hatszázezer oldalas klasszikusainak elolvasásához, de azért kellett egy pár év, hogy az eredeti szellemi frissességemet visszanyerjem (és nem is biztos, hogy sikerült...)

@Kovácsné: Könnyű annak, aki szoptatás közben olvasni tud! De aki fiziológiailag csak 2-3 bizonyos, fél óra után igen kényelmetlen pózban képes rá, az hogyan olvassa el az Isteni színjátékot?

@Mr. Pither: Részletekben. :P

oh, én konkrétan rászabadultam a MEK-re :)
Pedig utálok képernyőről olvasni, de onnan legalább ment, amíg "nagyon pici" volt :)

@Aphelion: nem annyira az olvasás, mint inkább a könyv, mint objektum mechanikájára gondoltam.

@Kovácsné: Szóval gyermektáplálási tanácsokat adhatsz, de felkeltek a védelmedre, mikor letárcaelnökasszonyoztalak. (imádom ezt a nyelvet!)
:D

a szellemi nihilnek félig ellentmondanék. mert a gyereknevelés is (különösen több gyereknél) igényel folyamatos szellemi erőfeszítést, csak valami egészen más síkon, mint azt egyszeri szellemi munkásként megszoktuk (ha nem így lenne, nem kellene elképesztő mázli egy jó bölcsisnéni megtalálásához, hanem bármilyen hülyének menne).
másrészt a négy évesemmel jó pillanataiban már elég jól lehet beszélgetni, nagyon élvezetes a csavaros logikája és elő-elő tűnő humora, de egyrészt el kellett idáig jutni, másrészt az idő nagy részében még mindig a miért nem szabad eztmegazt, így csináld úgy csináld, a nap ezértmegezért süt, stb. társalgási témák mennek. és az biza még mindig messze elmarad akár attól is, hogy miért marhaság a halak iskolája, pedig az sem a szellemi sziporkák netovábbja.

uff

@Mr. Pither: megoldás: régi, jól bekötött könyv kell, ami ha kinyitod, úgy marad, de nem esik szét, így elég egy kézzel fogni vagy letenni (és megoldani valahogy a lapozást)

@babó: osztom a véleményedet!
egyrészt a köz-, és önveszélyes baba életének mentése, pontosabban a *helyzetek* megelőzése komoly, ám sajátos szellemi munkát igényel.
nem sok köze van bármihez, amit a mai modern kultúra közvetít, attól visszább kell nyúlni, más szintre kell kapcsolni és a modern korban ez olykor megerőltető lehet (egy anyának/apának sem könnyű)
másrészt viszont új szemmel nézheted a dolgokat. a kismama egy idő után maga is félórán keresztül tud egy csigaházat bámulni. vagy éppen félórán át idétlenül rohangálni. ez aztán zavaró is lehet :)

@Mr. Pither: reklámújságban már láttam olyan eszközt, ami egy helyen nyitva tartja és egyidejűleg meg is tartja a könyvet.

@babó: Egyetértek, ezzel a felével (: Hihetetlen szellemi feladat, és elképzelhetetlen annak, aki nem próbálta, a négyéves és a két és fél éves gyerek egyszerű megsétáltatása is, hát még akkor, ha ezt egybe kell kötni valami olyas hétköznapi feladattal, hogy egy kiló kenyér beszerzése, vagy a kutya soros veszettség elleni oltása (: Három éven felül pedig igencsak megdolgoztatják az agyat a párbeszédek, ha az ember arra törekszik, hogy egyrészt ne hazudjon, másrészt a gyerek szintjén magyarázzon - nyelvi szintre gondolok, nem szellemi szintre, ilyenkor már szinte minden a helyén van, csak fel kell tölteni szavakkal. Egyébként a tolmácsolás gyakorlásának ez az egyik legjobb módszere, igaz, hogy a forrásnyelv és a célnyelv ugyanaz, de a befogadó valami fantasztikus mértékben különbözik a beszélőtől, vica és versa. Nálunk a múltkor alakult ki pl. komoly tudományos vita arról, hogy ha a Pókember a mérges pók csípése nyomán testileg átalakult, akkor most olyat kakil, mint az ember vagy olyat, mint a pók (: (: (:
És ezek a dolgok tényleg nagyon, nagyon szórakoztatóak. Csak nem fedik le az agynak azt a tartományát, ami egy fordítás elkészítése, vagy egy kísérleti protokoll megírása során 4000 rpm értéken pörög (: (: (:

@Kovácsné: Öööö, az nem radioaktív pók volt? (Tleg nem tudom, nem vagyok a komolytalan ruhát viselő szuperhősök nagy híve)

bio

@Kovácsné: Engem meg az az epizód érdekelne, amikor találkozik a tizenkétszer akkora Pókasszonnyal, aki megd.gatja magát vele, majd megeszi... :)
Egyébként @bioLarzen: de, olyan volt.

@sTormy: Bacchus, miket tudok... :D

Köszi.

bio

@sTormy: Engem amúgy az a rész is érdekelne, amiben Chemotoxmannel csak össze...

bio

Jaj de süvít itten a szaktudás (: Ha nem tűnt vóna fel a b. kollégáknak, egy sorral feljebb értekeztem arról, hogy a gyereknek bizonyos dolgokat magyarról magyarra le kell fordítani (5 éves...). Nem éreztem magam megfelelő szellemi kondícióban a radioaktivitás kimerítő ismertetéséhez, ezért lett mérges az a nyamvadt pók (: Gyereknek meg már csak azért is mindegy, mert hála istennek soha nem látott Pókember filmet (ellentétben az összes többi óvodással...). Az általam elszotyogtatott információk segítségével viszont egyelőre megoldható, hogy ez senkinek ne tűnjön fel, mégse akarnám, hogy outcast legyen szegény (: (: (:
(Amúgy a gyerek önerőből feltalálta a Pókasszonyt, na mi akkor röhögtünk titokban egy fél órát a férjemmel, pont a sTormy kolléga okfejtése kapcsán (: )

@Kovácsné: Azért a Csókasszony pókja c. filmet még nem javallnám neki megtekintésre :)

bio