Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a kóros leiter-mánia egyik első jele, ha az ember még költségekbe is hajlandó verni magát egy-egy szép trófeáért.
Nos, ezennel akkor ünnepélyesen klubtaggá is avattam magam. Történt ugyanis, hogy a minap boltban járva a légfrissítők között brózolva egyszercsak egy kókuszillatú spray-re lettem figyelmes. Legalábbis az egyik ártábla felirata szerint kapható kokuszill. legfris. Ám sajnos a polcon nem leltem ilyet, pedig szívesen kipróbáltam volna, illatilag milyen fíling lehet a hasmenés a Bounty-gyárban... Egy idő után azonban kezdett derengeni, hogy nem készlethiányról, vagy a kókuszmaffia kezéről van itt szó. Mivel egyetlen kép többet mond száz szónál, íme:
Kénytelen voltam beszerezni egyet, mert helyben nem tudtam volna elég jó képet csinálni... nomeg, hát, ugyebár a fent említett csokigyári abrándok...
(Jelmagyarázat: a cocooning gubózást jelent. Namost, hogy a gubózás illata milyen, azt inkább ne tudjátok meg... Elég tán annyit, hogy azóta a szakszerű mellékhelység-használat után mindig elgondolkodom, hogy illatilag akkor járok-e jobban, ha használom, vagy, ha nem...)