András beküldésével kezdjük a szokásos gyűjteményes posztot:
Az egyik kedvenc angol dalszövegem a "Be prepared!" a Lion King-ből. Most meghallgattam magyarul, és felfigyeltem a következő fordításra:
"You won't get a sniff without me" úgy szól magyarul, hogy "Nincs más szimat, csak az enyém!" Érdekes :-)
A dalszöveg azért nehéz kérdés, mert ott ugye szótagszám, esetleg dallam, rím és énekelhetőség is jelentősen befolyásolják a fordítót; nehezebb, mint a gúzsba kötve táncolás. Ilyenkor tényleg inkább újraköltésről van szó általában.
Zigomer dohogása következik:
Hadd küldjem már be az egyik kedvenc félrefordításomat, amit naponta látok, és naponta leszek ideges tőle:
Magántelefonszám
Kommentárt csak annyit fűznék hozzá, hogy rendben, valaki teljesen hülye volt valamikor 15 évvel ezelőtt: csak azt nem értem, hogyan lehet, hogy számos telefonon ez a hülyeség a "private number" jelentésének tökéletesen megfelelő "rejtett szám" helyett máig is kitart.
Lobra nagy tisztelője vagyok, ezért elnézést kérek tőle, hogy ebbe a posztba tettem bele beküldését:
Két dolgot bocsátok előre: nem tudom, melyik kategóriába tartozik a dolog, és nem tudom a tuti megoldást. A szituáció, tíz film közül legalább hatban: Ketten mennek át az úton, száguld egy autó, telibe kapja az egyiket, az beröpül egy kirakatüvegen át egy régiségboltba, ahol magára ránt egy életnagyságú márványszobrot, amely eldőlve elszakítja a világítás kábelét, ezért kigyullad a drapéria, megindul a plafonról az automatikus tűzoltó vízsugara, stb. Lihegve érkezik az áldozat társa, látja, hogy a haverja él, és vajon mi az első kérdése: "Are you all right?" Kivétel nélkül minden magyar szinkronban ez hangzik el: "Jól vagy?"
A gond az, hogy nekem ebben a szituációban ez a "Jól vagy?" teljesen rendben van... Én biztosan használtam már így, bocs.
Géza vagy Emese kettőt küldött:
Arra a típusú fordítási hibára szeretném felhívni a figyelmet, mikor a fordító nem az idegen nyelvet beszéli rosszul, hanem a saját anyanyelvét. Ezek nem súlyos hibák, félreértést nem szülnek, csak igénytelen fordítói munkára utalnak (melynek, tudjuk, sokszor nem a fordító az oka). Csak kettő, de nagyon elterjedt példa ebből:
1. Évek óta hiába keresek olyan filmet, amelyben a telefont lerakva az ember azt mondja, "viszhall", és nem azt, hogy "viszlát". Mert magyarul így mondjuk. Mifelénk legalábbis biztos.
2. A kedvencem, mikor a fordítók átveszik egymástól a suta fordítást (mint a sportriporterek a "fizikális"-t és a "fejben nem vagyunk ott"-ot). Így válik elterjedté a "tisztítása játékosan egyszerű" formula a "játszi könnyedséggel tisztítható" helyett. Ez nem fordítási hiba, csak ügyetlenség: a fordító megtalálhatta volna a teljesen jó "játszi könnyedséggel"-t, de gondolom, sietett, és inkább szó szerint fordított. Kár, mert azóta minden mosóporreklám így mondja.
A viszlát szerintem nem vészes, nekem már mondták telefonban (én talán még nem, de nem esküszöm meg rá) - ez végülis csak egy köszönés, itt azért az ember annyira nem szó szerint értelmezi a dolgot. A "tisztítása játékosan egyszerű" meg talán nem túl szerencsés, de nekem ez sem annyira gáz, bocs.