Már sokszor gondoltam, hogy a bulvárra vadászati tilalmat kellene bevezetni, mert annyi marhaságot írnak fordítás helyett (is), hogy egyszerűen követhetetlen, főleg a mi lassú tempónkkal. Ennek ellenére álljon most itt egy friss Blikk-hír (Éva küldte FB-oldalunkra, köszönjük), hétindítónak jó lesz:
Próbáljuk meg elképzelni a jelenetet, amint Vilmos herceg odanyújtja lábujját a kéthetes csecsemőnek... aki aztán azt jól meg is szorongatja.
Persze angolul ez "keeps us on our toes" volt - az adott szövegkörnyezetben talán "állandóan készenlétben kell állnunk" vagy "elvárja, hogy mindig ugrásra készen legyünk" kellett volna inkább, vagy bármi más, hasonló jelentésű kifejezés.
De le a kalappal az újságíró előtt, mert amúgy szép fordítói erényeket csillogtat ezzel a megoldással: bátran elrugaszkodik az eredetitől, nem ragaszkodik a szerkezethez sem, az alanyt is megváltoztatja, kiegészítést alkalmaz - ilyet csak rutinos fordító mer. Vagy teljesen fogalmatlan.
