Ezúton hívnám fel az érintett három darab magyar Alan Rickman rajongó figyelmét, hogy a Művész Úr életrajza jelenleg potom ezer fityingért beszerezhető a Sándorról elnevezett könyvesboltban (csak hogy ne tartalmazzak termékmegjelenítést). Véleményem szerint két oka van annak, hogy a könyv ilyen olcsó. Az egyik az a tűrhetetlen, gyűlöletes közöny, amit hazánk lakossága a jeles színész iránt tanúsít, a másik viszont az, hogy a magyar változat olvashatatlan.
Nem állítom, hogy az angol eredeti egy Shakespeare szonett. Ezt onnan sejtem, hogy a magyar szöveget egyszerűbb azonnal visszafordítani fejben angolra, még mielőtt a mondatok a maguk teljes fertelmességében eljutnának a tudatunkig. Az így keletkező angol szöveg kissé Daily Mail színvonalú, de legalább értelme van.
Nem akarom cafatokra szedni azt a 30 oldalt, amit elolvastam a könyvből (mielőtt bevágtam volna a sparheltbe) mert itt alszunk. Néhány példát osztanék csak meg a kedvetlen olvasóval, aki többre kíváncsi, vegye meg a művet és csemegézzen kedvére.
Először az apróságok. "Jó barátokkal együtt ülni egy asztal körül azonos frekvenciára hangolódva, egy finom borral, kellemes beszélgetéssel... mi lehet ennél jobb?" Például megtanulni magyarul, és eltűnődni a határozatlan névelő használatán. Nem bűn, ha valaki időnként kissé angolosan fogalmaz saját anyanyelvén, a legjobbakkal is megesik, főleg sürgős, rosszul fizetett, éjjel összecsapott fordítások esetében. De ha egy könyvben minden második mondat ilyen, az szerintem kínos. (Ezt amúgy nyelvi interferenciának híjják, egyetemeken meg ilyen sznob helyeken szoknak tanítani róla érdekeseket.)
"Az embernek egy szexuális vadállat jut róla az eszébe" nyilatkozik egy színésztársa Rickman-ről, és bár a gondolattal nem tudok eléggé egyetérteni, a "sex beast"-et (ami az eredeti lehetett) talán lehetett volna árnyalni. De ezek, mint jeleztem, csak bosszantó apróságok.
Nem annyira bosszantó apróság a "...többször is látták oxhami boltokban vásárolni..." félmondat. Először is el van gépelve: az az Oxham valójában Oxfam lesz. Az Oxfam az egyik leghíresebb jótékonysági szervezet, legalábbis Rickman szülőhazájában. Számos használtruha-boltot üzemeltet, aki pedig Nagy-Britanniában az Oxfamból öltözik, az olyan, mint aki nálunk a turiból. Nem kell fejből tudni, már miért is kéne, emberek vagyunk. De utána lehet nézni, mert nem létezik, hogy valakinek nem tűnik fel, ha valamit nem ért.
Hasonló nagyságrendű tévedés a "szűk alsó ajakkal született". Hogy igaz-e vagy sem, azt most hagyjuk (a színész állítólag hevesen tagadja) de a népszerű legenda szerint Rickman veleszületett problémája a "tight lower jaw", aminek magyar megfelelője azt hiszem a szájzár (javítsanak ki a hozzáértők, ha tévedek). De ha nem is szájzár, akkor is az állkapcsával van problémája, nem az ajkával (főleg nem abban a formában, ahogy a könyv megfogalmazza: "Az ajkából hiányzik az aktív fel-le mozgás képessége". Vajon a rettenetes mondat megalkotása közben megpróbálta elképzelni a fordító, milyen lehet az, amikor valakiből nem hiányzik ez a képesség?)
Mint "bizonyos kort elért hölgy" a kedvencemet hagytam utoljára: "A játékfiú szindróma egy bizonyos kort elért hölgyeknél már erősen eltúlzott jelenség". Vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy ennek itten mi az értelme (én még nem jöttem rá) de... JÁTÉKFIÚ? A mennyek szakéjára! Nem tudom, mi a pontos magyar megfelelője a "toyboy" szakkifejezésnek, ami arra utal, amikor idősebb nők fiatal szeretőt tartanak, de a játékfiúnál szerintem még a selyemfiú is jobb.
A könyvet valahol ott tettem le, ahol kiderült, hogy kedvenc színészem "olyan volt, mint a rút kiskacsa, akit egy különleges életpálya szerencséje végül vonzó emberré változtatott". Nem, nem tudnám jobban lefordítani. De éppen ezért nem is vállalok ilyen munkákat.
