Kovácsné a tegnapi kurtább beküldése után ma ismét masszív anyaggal jelentkezik, némi filozofálgatással körítve.
Régi Galaktikáknak fordítási hibákat felróni, lássuk be, nem fair. Akkoriban örülhettünk, hogy valaki egyáltalán veszi a fáradtságot, és ellát minket némi sci-fivel, ráadásul nem is akármilyen szerzőkkel ismertettek meg minket, szegény, tudatlan kisdobosokat és úttörőket. Az alant következő igen bőséges eszmefuttatás is inkább a jelenleg is létező problémákra kíván rámutatni, egy több, mint 20 éves példán keresztül (miközben előtör a Kovácsnéban lappangó vérnősző tudatalatti pedagóg).
A Galaktika 1989/11. (110.) számában található Gregory Benford "Legyek Lennon" (eredeti cím: Doing Lennon) című novellája, ami egy John Lennon imposztorról szól. Az illetőt a XXI. században kiolvasztják a hibernációból, ő pedig Lennon zenéjét játssza, és ami a legfontosabb, az ő stílusában beszél.1989-ben, az internet és egyéb csodák hiányában azért ez nem lehetett egyszerű fordítói feladat, mondhatnánk. Mondhatnánk. Csakhogy egy erősen megkésett post-beat generáció oszlopos tagjaként pont akkoriban olvasgattam Ungvári Tamás Beatles Bibliáját, amit speciel 1969-ben adtak ki először. A jelen fórumon is többször idézett Révbíró Tamás-féle legendás Lennon fordításokról (sőt, adaptációkról) már nem is beszélve. Valamennyi forrásanyag tehát már akkoriban rendelkezésre állt ahhoz, hogy az ember ne essen kétségbe a klasszikus
- How did you find America?
- Turn left at Greenland.párbeszéd egyik mutánsa láttán. Ebből a novella speciális környezetében (ugyebár a jövőben járunk, a Lennon imposztor pedig többnyire hibásan idézi az ellegendásult beszólásokat) ugyanis magyarul ez született:
- Milyennek találja a jövőt, Mr. Lennon?
- Fordulj jobbra Grönlandnál.Ennek ebben a formában nincs értelme, és aki az eredeti idézetet nem ismeri, az csak néz, mint roziamoziba. Akkoriban már létezett a "hivatalos" megoldás az eredeti idézetre:
- És hogyan jutottak el Amerikába?
- Grönlandnál balra fordultunk.Ez persze a jövőbe hibernáció útján kerülő jóember szájába nem adható,de legalább kiindulási alapot nyújthatott volna.
No de, mint említettem, akkoriban se internet, se gugli, ha valakinek nem volt meg az említett Ungvári Tamás könyv, hát nem volt meg. Hasonlóképp nem vagyok különösebben mérges a "tíz lábujj fel, tíz lábujj le" megoldásért, ami a "ten toes up, ten toes down" (azaz a misszionárius pozíció) korrekt, józan, szó szerinti, bár az olvasótól nem kevés kreativitást igénylő magyarítása lett. (A fordító itt is elmélázhatott volna egy kicsit, mert a szerző körülírja ám, hogy a legklasszikusabb pozíció, meg semmi extra, meg hasonlók, de ha valaki nem jártas az ilyesmiben, hát nem jártas...(: )
Mivel az istennek nem sikerült letöltenem az eredeti novellát (még rám veti magát a szoftverrendőrség és a végbelembe nyom egy MAHASZ zsiráfot...), nem tudok mit kezdeni az ilyen mondatokkal, mint pl.
"Ez itt a fertőzésgátló Stanley Kubrick jövő". Talán "disease free" vagy "infestation free" lehetett az eredeti?
Hasonlóképp rejtélyes az alábbi szösszenet:
"...s pontosan elhelyezett hangsúllyal azt mondja:
- Megdöbbenésemben megtörlöm a homlokom a kezem fejével! - mire a hallgatóság nevet, s ő elmehet szabadon"Valószínűleg ismét egy Lennon idézet hangzott el, ami eredetileg netán még vicces is lehetett. Ebben a formájában enyhén zavaró.
Ami viszont csúnya:
"Nem volt kulcsom ahhoz, hogy mit kell mondanom". Az "I had no cue..." fordulatot még 1989-ben is illett volna valamilyen "Fogalmam sem volt,..." jellegű megoldással közelíteni.
Na mostan, mi ebből az egészből a tanulság? (Mert tanulság nélkül, kollégák, nem megyünk haza.) Az egyik tanulság az, hogy abban az időben nem álltak a fordítók rendelkezésére azok az eszközök, mint nekünk, tehát a legnagyobb nevű fordítók (mert XY az volt) is követhettek el kulturális hiányosságokra visszavezethető baklövéseket. A másik tanulság az, hogy a legnagyobb nevű fordítókkal is előfordult, hogy nem olvasták el a saját munkájukat, ezért nem tűnt fel, hogy amit írtak, annak vajmi kevés értelme van. A harmadik tanulság, hogy a legtehetségesebb fordító sem tud megfelelő minőségű munkát kiadni a kezéből, ha tudása legnagyobb része mesterséges, iskolai vagy szótári alapú. (A negyedik tanulság pedig az, hogy a régi korok gigászi, megkerülhetetlenül nagy nevei egyáltalán nem biztos, hogy megérdemelten kaptak akkora teret, amekkorát, de ezt most hagyjuk.)A legvégső tanulság: Felebarátaim, nekünk van internetünk. Mi szinte korlátlan mennyiségben hozzáférünk eredeti angol szövegekhez, filmekhez, sötöbö. Ne adjunk ki a kezünkből ilyen munkákat, főleg ne szakmányban! Mert jelenleg a fordítások egy jelentős része 1989-es színvonalú...
A mai szentmise véget ért, menjetek békével (:
Hát ehhez én már nem fűznék semmit.
