Gábor régi, szép emléket idéz fel:
Egyik kedvenc félrefordításom még abból az időből származik, amikor a rendszerváltás után megjelentek az első kis kábeltévék, amik még vidáman vetítettek kalózkópiákat, meglehetősen gengére sikerült feliratozással. Egy ilyenben sétált két pofa valami utcán a nagy melegben, amikor is az egyik azt mondta a másiknak:
I feel like an ice cream.
Ami alatt a következő felirat jelent meg:
Fagylaltnak érzem magam.
Tényleg pechje volt a fordítónak, mert nem csak, hogy nem ismerte az egyébként nem túl bonyolult nyelvi fordulatot (ami ugye annyit tesz: Ennék egy fagyit), hanem pechjére még adott kontextusban a félrefordítása sem lógott ki annyira. Így aztán, bár elég hülyén hangzik ez a "fagylaltnak érzem magam" mondat, tulajdonképpen nem is szükségszerű, hogy feltűnjön neki, ez egy olyan fordulat lehet, amit ő nem ismer.
