Szerintem a korábbi BKV-s posztokhoz képest ez már határozott fejlődést mutat.
És a végére az van írva, hogy "BKV Zrt". Angolul is. Meglepő. :)

(Azért azt még nem egészen értem, hogy hogyan is lehet megközelíteni a szigetet az említett megállókban.)

Az angolok a való életben nem nagyon cifrázzák. Én sehol nem láttam ilyesmit odakint, hogy "kedves utasasink" meg "köszönjük megértését". Lásd pl. "Mind the gap" oszt kész (:
Hasonló esetben szerintem annyi lenne kiírva, hogy "The tram does not stop at ...." ha nagyon precízek akarnak lenni, akkor "due to the reconstruction of ....". Ha már abszolúte nívódíjra akar pályázni a lelkes táblakészítő, akkor esetleg odabiggyeszti, hogy "For further information, see..."

A Margit hidat miért fordíották le??

@Kovácsné: Csatlakozom. Ez a hivataloskodó ál-udvariaskodás szerintem csak a magyar nyelvre jellemző. Egy ilyen felirat célja az informálás és semmi más.

@Lobra: A franciák is udvariaskodnak. Bár ott az élőbeszédben is. (Évekig nem tudtam, hogy neveletlen vagyok, mikor úgy köszönök, hogy "Bonjour", és nem úgy, hogy "Bonjour, Géza" vagy akárki.)
Viszont legendás pl. az, hogy hivatalos levelet kötelezően egy hosszú formulával kell befejezni, pl:
"Előre is megköszönve türelmét és fáradozását a fent említett ügy megoldása érdekében, fogadja, Uram, szívből jövő és tiszteletteljes jókívánságaimat."
És még tömör voltam, van, hogy hosszabb az elköszönő formula, mint a levél.

@mistinguett: Télleg, a BKV franciául is kiteszi a feliratait? Eddig soha nem néztem, de most majd direkte kihegyezett szemekkel járkálok majd a városban, és ha a francia változat nincs meg három méter, azonnal gyanút fogok (:
Állítólag a magyar hivatalos bikkfanyelv a németből jön, de Németországban sose laktam, azt is érdemes lenne tudni, ők hogyan fogalmazzák meg ezeket az információs táblákat...

@Kovácsné: Nem, tudtommal sajnos nem nagyon szokták franciára lefordítani a dolgokat, pedig biztos jó kis forrás lenne.

@Lobra: @Kovácsné:
...és csatlakozva hozzátok, semmi spanyolviasz, de ezért nem sikerül a fordítás soha azoknak a kollégának, aki nagyon zengzetesen beszélnek pannóniaiul, meg tudnak azért angolul is, de semmi, vagy csak végtelenül kevés tapasztalatuk van az országra jellemző ilyen apró árnyalatok észrevételében, amihez azért nem árt vagy ott élni kicsit, vagy irgalmatlan sokat utánajárni, hogy értékelhető produktum is születhessék.

Illetőleg ezúton felszólítom nemes, nemzetes, tekintetes, vitézlő Kovácsné szaktársat, hogy kihegyezett szemeiről azonnal fotográfiát mellékelni három példányban ugyanmár szíveskedjék, hozzávetőlegesen mielőbb.

A kép méretét illetően csak ennyit tudnék hozzátenni:

A fényképészetbe betér egy matektanár:
- Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni.
- 9x13?
- 117. Miért?

@semiambidextrous: Igaza van a kedves hozzászólónak. Sajnos nem tudom kihegyezni a szemeimet, mert vájtszemű mozirajongó vagyok (: (: (:

@Kovácsné: itt van egy német kiírás: www.linie22.de/B8YXO780R/images/aushang.gif egy buszútvonal elterelést írnak így ki szép mondatban.

@hda: No lám ez érdekes. Tehát a németeknél valóban van kedves utasaink, meg ilyesmi.

@Kovácsné: Sőt, mélyen tisztelt utasok.:)

@Kovácsné: Erről meg az jutott eszembe, hogy ha bármikor annyira izgatott az ember, hogy egy zabszem se fér, ugye, no,hát nem azért írták a Zabhegyezőt? Ha Salingernek sikerült...
:D

@semiambidextrous: Aha, ja, a Mechanikus narancsot meg azért, hogy ha puszta kézzel nem tudnád meghámozni (: (: (:

@Kovácsné: Burgess nekem egyébként is sok, de az észrevétel jogos!
:)

@semiambidextrous: Burgesst szeretem, mert marhára nem veszi komolyan magát. Nem úgy, mint az olvasói (: (: (:

@Kovácsné: Jaaaa... Na most dobd be ezt a magvast egy szigorlaton...
:D

@semiambidextrous: Varázslatos személyiségem van, miért is ne (: (: (: (Különben meg marhára utálom mindazokat az irodalmárokat, akik nem képesek kibújni a saját... na akkor újrafogalmazom: nem hagynak helyet a saját zabszemüknek (: (: (: )

@Kovácsné: Virtuális kézfogás, váll-lapogatás, egyetértő mosoly.
Ezzel tudom nyugtázni a meglátást.
(Szerencsére egy-két ilyen kollégát azért ismerek, de ők a kisebbség)

@semiambidextrous: I am /plexed. Miért "szerencsére"?

@Kovácsné: Bocsi, a fejemben megfordultaka dolgok,miközben írtam. Azokra gondoltam, akik KÉPESEK kibújni a saját...
Két ilyen főiskolai tanárt (az egyikük prof) is ismerek személyesen, náluk simán belefér az ilyen hozzáállás, sőt, ezt szeretik látni s hallani, a mai napig.

A bűvöletnek... vége.
(Bocsi a megdöbbentésért...) :D

Hogy mennyire ezt azt irányt képviselem, hamarosan mög teccik látni egy kellemetes kis blogban...

motorottóévekighordtahazaakupát...
Mozdulj, te átok!

@semiambidextrous: Höhöhöhö... Otthon szintén nézik a kölkök a Verdákat (hogy stílszerű legyek: ezerrel (: (: (: )? Én most is, mint mindig, ajánlom a kolléga figyelmébe soha el nem készülő blogomat. Itt voltaképp az izgalom a lényeg, hogy minden nap meg lehet nézni, ahogy még mindig nincs készen...

@semiambidextrous: Ja, és az irodalom nem egzakt tudomány, hacsak nem Arany János születési dátumát kell megfejteni (: Szegény irodlomtanárunk gimiben, na ő volt egy hihetetlenül fantáziátlan, sótlan, alkalmatlan és mindenféle egyéb LAN kapcsolattal rendelkező néni, őt szórakoztattam különféle pótdolgozatokkal, amikkel megmagyaráztam az általa rendszerint kettesre-hármasra értékelt szakvéleményeimet. Egy idő után sztem megunta, onnantól nem cseszegetett (: A legfájóbb az volt, amikor bérbe írtam irodalom házikat, és a faszkalap megrendelő nem tudta megvédeni. Én meg ugye nem ugorhattam fel, hogy "én itt arra gondoltam, hogy...", mert két dolog ugrott volna: a fizetség, meg a marha nagy igazgatói intő az ellenőrzőmbe (: (: (:

@Kovácsné: Bocsi a közbe... :( De a téma nagyon belevág a "művészeti világnézetembe".

Először is: a történet jó, és nagyon emlékeztet önmagamra... Egy szemeszter alatt három diplomát írtam meg annó. De nem ez a fontos.

Szerintem, ha a magas irodalomról lefosztjuk a lila ködöt, akkor bizony nagyon is egzakt elemek türemkednek ki a romok alól, még prózai művek esetén is. Először is, nem illik megsérteni (legalábbis egy bizonyos határon túl) a mű nyelvének nyelvtani szabályait (mert olyanok bizony vannak, sajnálom). Azután illik bzonyos ritmust tartani, megtördelni a szöveget bekezdésekkel, ellenkező esetben a Nyájas elalusz.

Ennyit a BKV-ról.

@semiambidextrous: Ne mulassz el értesíteni, amikor indulsz! :)

@Kovácsné: Hú, ez meleg volt. Sikeresen deperplexializálódott a T. Kolléganő?
No, igen. Én ált-ban rendesen kettes-hármas voltam, most már gyanús, hogy egy tanárhoz járhattunk... :)
Bár nekem annyira sikerült letörniük a lelkesedésem karöltve az önbecsülésemmel, hogy a mai napig csak arra emlékszem, hogy én nem is voltam többre képes.
Pesze magyartanárként ezt már kicsit másképp is láthatnám, akár.
(De matekból is kegyelemkettessel vergődtem évekig, mígnem egy szép napon körülnéztem, és ott találtam magam a Veszprémi Egyetem műszaki informatika szakán...)

Azóta is ez a vesszőparipám. :))

@semiambidextrous: Egy teljes nyaram ment el arra a k. trigonometriára, mert szerettem a matektanárnőt és úőgy éreztem, bizonyítanom kell, hogy nem vagyok hülye. Pedig a matekhoz elismerten és tökéletesen hülye vagyok. Az irodalamt viszont nem lehetett megutáltati velem, pedig sokan dolgoztak rajta (:
AMúgy van egy saját(os) elméletem az irodalomról (meg a művészetekről úgy általában): érdekes, idők próbáját kiálló irodalmi mű akkor születik, mikor valaki köznapi értelemben vagy nagyon elb-ott személyiség, vagy nagyon elb-ott az élete, és van benne egy hatalmas adag tehetség, hogy ezt szavakba öntse és átéreztesse velünk (kvázi rávulágítson arra, hogy ez az elb-ottság bennünk is ott rejtez valahol). Irodalomtanár, pláne kritikus (aki amúgy nem ír) meg az lesz, aki nagyon elb-ott személyiség, és még tehetsége sincs (: (: (:

@Lobra: Jó, jó persze, és a legjobbak általában formailag is a legjobbak. De a forma önmagában csak egy játék, illetve egy olyan eszköz, amivel az üzenetet könnyebben emészthető formába lehet tenni. Maga az üzenet nem egzakt tudomány.

@Kovácsné: Persze: az üzenet valóban nem egzakt tudomány. Ha azonban feltesszük, hogy a szerzőben először maga az üzenet fogalmazódott meg, és ahhoz "alkotott" (vagy viszonylag készen kapott) olyan tartalmat, amelyből az átlagos olvasó ezt az üzenetet dekódolhatja, akkor követnie is kell bizonyos szabályokat, amelyek ezt a dekódolást legalább is nem hiúsítják meg. Az ilyesmi egy krimi esetében a leginkább kötelező. Vagy gondolj egy más műfajra: a paródiára (ott persze más tartalmi szabályok uralkodnak).

@Lobra: Nem vitatom (: