Van az úgy, hogy tényleg lehetetlen valamit lefordítani kisebb-nagyobb áldozatok nélkül (de azért ez annyira nem gyakori, ahányszor hivatkoznak arra egyesek, hogy "ez lefordíthatatlan"). Nem tudom, láttátok-e az Egy csodálatos makulátlan [kösz, Archie!] elme örök ragyogása című filmet. Abban az egyik főszereplő csajt Clementine-nak hívják - [klementájn]-nak ejtik a szinkronban, ez rendben is van. Viszont amikor azt kéri, hogy ne vicceljenek a nevével, és magyarázatként a rajzfilmdalt idézi ("Oh my darling, oh my darling, oh my darling Clementine"), lehetetlenné válik a helyzet. Mert magyarul ugyebár ez "Ó, te drága Klementina" fordításban ette az ember fülébe magát. Még ha meg is engedjük, hogy a Clementine magyarul Klementina, attól ez még két külön név marad. Egyik lehetőség az lett volna, ha a filmben a csajt Klementinának nevezik át - ez nem túl szerencsés, tekintve, hogy a többi név mind angol. A fordító végül inkább úgy döntött, hogy a dal magyar fordítását költi át, és abba Clementine alakban teszi bele a nevet, hogy megmaradjon az utalás - persze teljesen át kellett írnia a ritmus miatt.

Szerintem jól döntött, de tény, hogy ezzel áthágta azt a szabályt, hogy bevett, korábbról más formában ismert fordítást nem költünk át - de egyszerűen nem volt más választása, illetve a más választás rosszabb lett volna.

Azért elképzelem, mit érezhetett ennél a résznél a fordító, amikor először meghallotta...

Korábban felmerült már pár hasonló eset, esetleg itt lenne az alkalom, hogy ezeknek legalább egy részét összeszedjük egy helyen.