Azért is nagyon jó Ghanima beküldése, mert felidézi a meleg nyári napokat:
Még ebben a kutyamelegben is fölkaptam a fejem békés olvasgatással egybekötött háttértévézésem közben. A Kisvárosi gyilkosságok x-edik részét kezdték el vetíteni a Hallmarkon. Lefutnak a bevezető képsorok, majd hatalmas robbanás, tulajdonképpen erre néztem föl. Ebben a pillanatban jelent meg a képernyőn a fejezetcím: The Tale of Two Hamlets, majd szépen búgó baritonján bejelenti a magyar szövegmondó: A két Hamlet meséje...
Mit lehet erre egyáltalán csinálni? Eltaláltad, vészesen hangosan felröhögtem és íme, gyorsan írni kezdtem a tisztelt úri közönségnek.
Én mindent elhiszek, hogy lapos a Föld, hogy öt nap alatt húsz kilót lehet fogyni a csodabogyótól... Tudom, hogy a fordítók - sok esetben - éhbérért és rohadt gyorsan kell dolgozzanak, de azért mégis: az Isten szerelmére!, hát azért csak-csak tudják, mi a túróról van szó abban, amit éppen fordítanak!
Momentán ez esetben arról, hogy X-falva alsó és X-falva felső (ugyebár Upper-X and Lower-X, ez a megkülönböztetés elég gyakori a brit helységneveknél) már századok óta haragban van egymással vagy valami ilyesmi. A történet pedig most azt meséli el, hogy micsoda fatális kimenete is lehetséges ennek.
Mindenesetre nem két, egyforma nevű Shakespeare-alak meséjéről van szó, hanem két hamlet, azaz falucska lakói ellenségeskedéséről. Nem mellékesen persze, a cím utal Dickens regényének címére is: A Tale of Two Cities...
Meleg van, jópofaság nem jut eszembe zárásként, elég, ha egy nagyot sóhajtok: jaj, jaj, jaj...
Lehet, hogy az angol felirat nem the-vel, hanem a-vel kezdődött, a hasonlóság miatt, de ebben most (már) nem vagyok egészen biztos... meleg van... ;-)
Az illusztrációnak magyar vonatkozása is van, jegyezném meg.
