A hír fordításához nem nagyon vág, de azért hozzátenném, hogy anyanyelvi angolok közül is vannak, akik nem mondják a szó eleji h betűt, így náluk pl a hotel otel, amihez szóban természetesen an névelő jár. Írásban mondjuk nem tudom, mit írnak ők.

@in_my_opinion: Én láttam már amerikai újságban leírva, hogy an hotel. Mondjuk, ilyen esetben nem lehet tudni, hogy nem csak elgépelték-e, vagy a mondat átszerkesztése után maradt ott véletlenül. Arra gondolok, hogy magyar újságokban is vannak olyan mondatok bőven, amelyek megszegik a nyelv legalapvetőbb szabályait is, de nem szándékos, csak trehány.

az 'an hero' kifejezés pont emiatt vált a netes szlengben az öngyilkosság elnevezésévé, kifigurázva az eredeti üzenetet.
"The phrase "An Hero" dates back to 2006, in reference to the prototypical An Hero, Mitchell Henderson, who famously shot himself after losing his iPod. /b/tards jumped on a grammatical error made by one of his MySpace friends, and it is now immortalized as the banner under which we mock those courteous enough to remove themselves from the gene pool."
encyclopediadramatica.com/An_hero
(figyelmeztetés: az ED oldala igencsak sértő lehet bárki számára, erősen a nem-tisztelünk-semmit, mindent kifigurázunk jegyében készült)

egy pontosabb leírás:
knowyourmeme.com/memes/an-hero

@BPE: Utánaolvastam, és vannak kifejezetten megengedő vélemények, miszerint aki nem ejti a H-t, és amiatt an névelőt használ, az írásban is nyugodtan tegye ezt.

Én biztos arra gondoltam volna, hogy "I am"-et akart írni az illető, csak melléütött a billentyűzeten.

Tehát feltételezzük a levél írójáról, hogy bár annyira nincs képben az angol nyelvvel kapcsolatban, hogy kitegye a létigét (és megnevezze az iskola fajtáját), de a netes szlenget ismeri
és @in_my_opinion: a magyar helyesírás vonatkozásában is vannak megengedő vélemények (ti. mindenki úgy ír, ahogy akar), de ettől ez egyelőre még nem vette be magát a sajtóba

A posztban szereplő "piros pont az MTI-nek" kifejezésre szeretnék reflektálni. Lehet, hogy én vagyok már nagyon öreg, de szerintem a piros pont az dicséret, a fekete pont pedig az ellentettje, legalábbis nálunk a 11. sz. általános iskolában így volt. 5 piros pont egy 5-ös.

@BPE: Itt éppen ez más, mint a magyar helyesírásban: gyakorlatban is megengedőbb. Míg nálunk sokan mondják a szalagot szallagnak, leírva helyesírási hiba. Viszont az angolban a night átírása nite-nak relatíve elfogadottnak tűnik. Nyilván nem doktori disszertációkhoz való, de nyugodtan leírható.

@BPE: A netes szlenget ismerheti, mivel feltételezem, ha egy tini öngyilkos akar lenni, akkor a neten is ilyen témájú dolgokat olvas.

@leaping cat: szerintem ironizálni akart a beküldő :)

@in_my_opinion:
En olvastam a The Timesban is, meg a Daily Telegraphban is "an hotel"-t es "a hotel"-t is.

@BPE: @in_my_opinion: "a magyar helyesírás vonatkozásában is vannak megengedő vélemények (ti. mindenki úgy ír, ahogy akar), de ettől ez egyelőre még nem vette be magát a sajtóba"

Azt hiszem, ez nem pontos. Nem "vannak megengedő vélemények", hanem egyszerűen az van, hogy a helyesírási szabályzat nem törvény.
Ahogy maga a nyelv sem törvény, mindenki úgy beszél, ahogy akar (szerencsére), csak nyilván - egy bizonyos fokig - törekszik rá, hogy megértsék (ha nem mindenki, legalább az a csoport vagy az az egy ember, akinek éppen szól a mondandója, amibe bőven belefér, hogy "ő értse, a többiek ne").
A neten aztán mindenki elfogadja a valszeg-féléket, és nem hiszem, h hamar belekerül a helyesírási szótárba.
Abban viszont igazad van, h a sajtóban lassan terjed, én örülök, mert arra utal: még van az írott sajtónak egy kis tekintélye.

@csársz: Még valami. Akkor miért tanítják az iskolában?
Mert az iskolában a kulturális hagyomány aktuális állapotát tanítják (bár azt tanítanák!), elmondják például az elfogadott véleményt a Himnuszról (elemzés), amiről nagyon jó , ha tud a diák (kell tudnia!), de ettől még legyen csak saját véleménye.
Sőt, jó, ha tudja a Pitagorasz-tétel iskolai levezetését, de egyáltalán nem baj, ha ismer még másik huszat, pláne, ha egyre mondjuk magától rájön!

@csársz: Vannak olyan fórumok, ahol a regisztrált tagok pontozhatják egymást hozzászólásait, ami többek között azért is jó (ott), mert be lehet állítani, hogy milyen limit alatti hozzászólásokat ne mutasson a rendszer. Tudom, hogy nem az itt nem is adható maximum pontszámomért írtad ezeket, de hadd mondjam el, hogy erre megadnám a maximumot.
Egyébként tegnap mondta nekem valaki, hogy azért nem olvas blogokat, mert az agyára mennek a síkhülye kommentelők és a folyamatos gyalázkodás. Azt hiszem, nem az elfogultság mondatta velem, hogy látogasson el ide, itt garantáltan jó hangulatú helyet talál, ráadásul értelmes hozzászólásokat. Itt talán fölösleges is a pontozgatás.

@csársz: Egyetértek, de tartom, amit már írtam is, hogy itthon az írott sajtóban sokkal kevésbé jelenhetnének meg a szalag-szallag jellegű dolgok, mint az amerikai sajtóban a night-nite, a hotel-an hotel. Talán mert itthon a közvélemény is helyesírási hibának értelmezné, és negatívumként tekintene rá. Nem kertelek, én is. De ettől függetlenül az élő, hétköznapi beszédben nem tartom természetesen üldözendőnek (sőt!) a nyelvjárásokat, szlenget stb.

@in_my_opinion: Háát, ha így lenne (negatív közvélemény helyesírási és szerkesztési hibák miatt), akkor a netes újságok fele lehúzhatná a rolót olvasó hiányában...

@BPE: ...ezért is hatalmas mázli, hogy a netes olvasók kb. kétharmada ugyanezen a szinten áll, szóval ha észre is veszi a hibá(ka)t, nem zavarja.

@adamsky21: Így is meg lehet fogalmazni.

Ne hagyd rám. :)

Most komolyan kérdezem minden erre járó betűvetőtől: szerintetek tényleg többre van igény? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy valami hülye spirális zuhanásba szorult a nyelv, és bár nem igazán tudom, hogy az igénytelen output volt előbb(,) vagy a hasonlóan igénytelen befogadó közeg, de már nem is nagyon számít sajnos.

Nem tudom, ki hogy van vele, engem rettentően zavar a dolog magyar "tükörjelensége", amikor az agyoniskolázott anyuka az éppen gagyogni kezdő porontyának mondja: "most becsukjuk a ajtót". Ha tud írni, biztosan (?) nem így írná le.

@adamsky21: Jó, nem hagyom. Először is: a nyelv nem zuhan sehova. A nyelv rendszere/szerkezete ugyanis attól nem változik, rövid távon legalább is, hogy a használóinak egyre nagyobb száma funkcionális analfabéta.

Az újság szerkesztőinek személyes felelősségét emelném ki legelőször: aki félanalfabétákat alkalmaz újságíróként, ill. hagyja, hogy a cikkek lektorálás (úgy értem: átolvasás) nélkül kerüljenek ki a nyilvánosság elé, az nem alkalmas szerkeztőnek.

@adamsky21: Viszont felmerül a kérdés, hogy az újság azt akarja, hogy vegyék/olvassák. Azaz úgy írnak bele, hogy a félanalfabéta közönség is értse. De ez egyszerűbb mondatszerkesztésben és kép illusztrációban kéne kimerüljön, nem pedig ordas hibákban, 16-os betűmérettel.

@Lobra: Attól függ. Az én egész rokonságom így beszél a Kisalföldön, és én is így beszélek, ha ott járok. Persze egymás közt, és nem hivatalos nyilatkozatban. Szóval ez tájnyelvi jelenség.

@BPE: @adamsky21: A jelenség engem is mélységesen elszomorít, de "csakazértse" engedek a saját magam számára megszabott minőségből. Úgy látom, ez rátok is jellemző.

@BPE: Megleptél! :)) Soha nem gondoltam volna. Mi a helyzet, amikor le kell írni ugyanezt?

@in_my_opinion:
Sőt, dialektológia tanulmányaimból úgy rémlik, a brit szigeteken a beszélők jóval nagyobb hányada nem ejti a szó eleji h-t, mint ahány ejti.

Az "an hero"-t meg én is simán benéztem volna. Szóval ma is tanultam valamit, és az jó.

@Lobra: Mégis mi lenne?? A nyelvhasználat választás és elrendezés kérdése (már azoknak, akiknek van miből választani). Ugye nem komolyan merült fel benned, hogy az éppen íródó disszertációmban a Word teszi helyre a névelőket?!

@Lobra: Amúgy azt veszem észre, nálad egyenes összefüggés (netán egyenlőségjel) van az írott és a beszélt nyelvhasználat között. Pedig a kettő között még a magyarban is hatalmas szakadék van.

Nem értem se az eredeti hírt, se azt hogy miért került ki ide. De ne próbáljátok megmagyarázni, csak mondtam.

@BPE: Nem feltételeztem, hogy a Word-re hagynád ezt a nemes feladatot. Nem is gondoltam arra -- pedig ésszerű --, hogy a Word képes erre.

@BPE: A beszélt nyelvvel -- annak ellenére, hogy a példát onnan hoztam fel -- nincs különösebb dolgom, írott nyelvet pedig többfélét vagyok kénytelen megismerni (no nem használni): pl. újság, net, sms, de említhetném, ha ismerném, pl. a rádióamatőr "nyelvet" stb.

@Lobra: Az a helyzet, hogy a tény, hogy a nagymamámmal egy olyan nyelvváltozatot használok, amilyent, nem jelenti azt, hogy aztán egy másodperccel később ne tudnék teljesen standard nyelvhasználatot alkalmazni, vagy akadémiait (itt nem at MTA-ra, hanem academic-re gondolok) írásban. Ugyanúgy, ahogy te is tudsz váltogatni a magyar és az angol között.

@Lobra: legalább annyi dolgod azért van a beszélt nyelvvel, hogy beszéled, nem:)

@BPE: :)) Persze. Csak nagyságrendekkel kevesebbet beszélek ma már, mint írok.

@BPE: Értem, világos. Tapasztaltam magamon, hogy noha mindig Budapesten éltem, az ősök szabolcsi tájain tartózkodva egy-két nap elmúltával kezdem átvenni az ottani hanglejtést, szóhasználatot stb. De ez akkor is érvényes lenne, gondolom, ha Zalában vagy Békésben kellene néhány napot eltöltenem.

@Lobra: Korántsem. Csak annak a nyelvváltozatát veszed át pár nap alatt, akivel valamilyen szinten azonosulsz. A nyelvhasználat ugyanis az identitás egyik legalapvetőbb kifejezésmódja (és íme, átkötöttem a szlovák nyelvtörvényes posztra). Szóval ha közöd nincs Zalához, akkor te öntudatlanul is hallatod a nyelvhasználatodon, hogy kívülálló vagy.

@Lobra: kisalföldi tájszólás. de ugyanúgy helyesen írok, mint bárki más, aki tud helyesen írni.
(sajnos, ma más a prosztók is beszélnek így, akiknek semmi köze tájszóláshoz, mindössze igénytelenül beszélnek)

@BPE: Érdekes módon átveszek néha vas megyei tájszólási elemeket, ha sokat vagyok ott. Habár az is lehet oka, hogy a párom vas megyei, és az ő beszédét sokat hallom (habár már nem hallom a tájszólást - sajnos.-)

@BPE:
off
ahogy látom, nyelvészeti témában járatos vagy, lenne hozzád egy kérdésem: mi annak a folyamatnak a neve, amikor valaki - jellemzően 50-60 éves kor köröl, kikerülve addigi környezetéből, munkahelyéről - visszatér ahhoz a nyelvhasználathoz, amit mondjuk gyerekkorában megtanult és később elhagyott az új közegbe kerülve?

@BPE: Szerintem huzamosabb kitettség esetén az ember előbb-utóbb mindenképp elkezdi átvenni a hely nyelvi jellegzetességeit - az azonosulás legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy ez milyen hamar, illetve milyen mélységig következik be.
(Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi nyilván függ az illető fülétől is, ha soha életében nem tudta az e-ket megkülönböztetni (mert mondjuk nem volt mit), akkor akár Keszthelyen, akár Szegeden tovább fog tartani a váltás, mint ha meglenne az "alapozás")

@manor: (Kotnyél mode on) a diglossziára gondolsz? www.lib.jgypk.u-szeged.hu/alknyelv/t3.htm

@manor: gondolkodom, bár ilyenről konkrétan nem hallottam, csak olyanról, hogy ha megkéred a nénit, hogy meséljen arról, hogy milyen volt annó a fonóban, akkor olyan nyelvváltozatban fog beszélni, amit akkor használt, és azóta mondjuk 50 éve nem

@Galoca: Persze, de eredetileg itt 1-2 nap alatti változásokról beszéltünk

@Galoca: diglosszia? Nem egészen. Mert a diglosszia a két változat többé-kevésbé folyamatos egymás melletti használatát jelenti. A @manor: által említett ügy meg olyan, hogy az eredetivel felhagy, majd sok sok év után visszavált rá, és a városit hagyja el.
Nem vagyok benne biztos, hogy van külön neve ennek.

@BPE: kieg: belegondolva ez talán nem gyakori, általános jelenség (@manor: mit értesz azon, hogy jellemzően?), hiszen az embert sok minden köti 30-40 év után, és ha nem költözik el, akkor a boltos meg a fordász/kocsmáros ugyanaz marad, akivel ugyanúgy fog beszélni.

@BPE: Hát, én inkább a -kevésbé folyamatos felével találkoztam, amikor az illető akár öt-tíz-húsz évig se járt a "búvó otthoni tájon" és beszédében nyoma sem volt semmiféle tájjellegnek - aztán mihelyt egyszer hazafelé tartva elhagyja a falutáblát, katt, és amíg el nem jön, úgy beszél mint régen.

És értem én, hogy ebben az esetben a hely váltja ki a nyelvváltozást, a kérdésben feltettben meg mondjuk praktikusan az idő, de ha elvonulok absztraktba, akkor talán mondható, hogy mindkettő egy egyszer felszedett, meglévő, ám a tudatban elnyomott nyelvi réteg felszínre kerülése valamilyen behatásra.
Az pedig, hogy ez a behatás külső, és az érzékekre ható erős inger, mint a hazaérkezés, vagy belső lassabb folyamat, mint mondjuk idős korban a felvett konvenciók, viselkedésminták erodálódása, simán lehet másodlagos kérdés, nem?
Persze csak "hangosan" gondolkodom, lehet hogy ordító hülyeségeket beszélek...

@Galoca: Hogyne, ilyen is van. De idéznék egy mondatot az általad belinkeltből: "A tipikusabb helyzet viszont az, hogy a nyelv két változata egymás mellett létezik az egész közösségben, de mindkettõnek meghatározott, külön funkciója van. " Itt a "tipikusabb" világviszonylatban értendő, és nem kis hazánkban.

@BPE: Igen, tudom - épp csak arra gondoltam, hogy ha már diagnosztizálunk, akkor ha van egy ismert "betegségünk", meg egy ismeretlen, ami logikáját (példánál maradva nevezzük "kórokozónak") tekintve pont úgy működik, mint az ismert, viszont nincs saját neve, akkor lehet, hogy az ismeretlen tulajdonképp esetleg az ismert maga.

@Leiter Jakab: irulpirul.
(Na, ez sem menne el újságban, itt viszont még csak nem is kényeskedés! :)

A helyesírásról: szégyellem, de sokszor melléütök itt, pedig általában kényes vagyok a helyesírásra. S a netes újságok többsége sem ad nagyobb helyet, úgyhogy képtelenség számon kérni rajtuk a hibátlanságot. S lassan a nyomtatott lapokban sincs lehetőség a tüzetes ellenőrzésre. Szerintem viszonylag jól tartják magukat.

@Galoca: Végül is, igazad van. Akkir tekintsük az esetet a diglosszia egy speciális esetének.

@Galoca: Igaz. Tekintsük tehát az ügyet a diglosszia egy speciális esetének.

@Galoca:
igen, ez lesz az, kösz!
Valamikor régen mesélt nekem valaki erről a jelenségről és hasonló példával illusztrálta, mint amit leírtam. A szűkebb környezetemben az utóbbi időben ezt tapasztalom egy illetőnél és erről jutott eszembe, hogy mi is lehet ez a jelenség "hivatalosan".

@csársz: nekem az utóbbi időben (kb egy év) egyre súlyosabb megrázkódtatásokat okozott a netes sajtóból származó irományok angolra fordítása. Sokszor először magyarra kellett fejben átdolgoznom, mielőtt használható lett a szöveg. Minden túlzás nélkül mondom, nagyban belejátszott ez a (én úgy mondom) minőségsüllyedés abba, hogy - szívem szakasztva - de otthagytam közel tíz év után.

@lizocska: és nem a helyesírásra gondolok, hanem alapvető szövegalkotási gondokra. Döbbenetes, mennyire nem tudnak sokan érhető, követhető (úgy mondanám nemesen egyszerű) szöveget létrehozni.
És hangsúlyozom, ilyet egyszeri emberen nem kérnék számon, de itt (elvileg) erre szakosodottakról lenne szó...

@lizocska: "... de itt (elvileg) erre szakosodottakról lenne szó... "

Azt hiszem, a töméntelen mennyiségben gyártott kommunikációs felsőfokú "szakember" túlnyomó többsége fizetős formában vonszolódik el a záróvizsgáig (diplomát ők is csak nyelvvizsga esetén kaphatnak), majd szakosodhatnak a fizetős újságíró-iskolákban. Kell-e ehhez bármit is hozzátenni? :((

@Lobra: nyilván nem kell:(((
néha úgy tűnik, ma mindenki kommunikációs szakember akar lenni, talán mert érzik, h kommunikatíve volna mit fejlődniük, csak sajna nem sikerül
(mondjam azt, h pénzen tehetséget venni nem lehet?)
a vonszolódik szó külön tetszett a kommentedben - meg is jelentek előttem szerencsétlenek. (Water, water, every where,/ And all the boards did shrink ;/ Water, water, every where,/ Nor any drop to drink. )

@lizocska: Kedves Lizocska! Nagyon nem értek egyet.
A szövegalkotás tömegesedésével a magam részéről sokkal rosszabbra számítottam.
Példabeszéd: sokan az egyházi iskolában bíznak, hiszen legendásan magas színvonalúak voltak a Kádár-rendszerben. Csakhogy akkor egy-két iskola volt a legjobb erőkkel és válogatott diákokkal, amint tömeges lett az egyházi oktatás, az általános színvonal csökkent, sőt... (de ez már nem ide tartozik).
Úgyanúgy: ma sokkal több jó szöveg van, mint azelőtt, csak a tömegesedés miatt a rossz szöveg meg nagyságrendekkel több lett. (Amiből - és ez sajnálatos - következik, hogy arányaiban több a rossz szöveg. Vagyis a jó szöveg abszolút értelemben több, arányaiban kevesebb,mint régen. Ráadásul ahhoz vagyunk szokva, hogy amit kinyomtatnak, legalább az jó és megbízható, és már ez sem igaz!)
Ami a lényeg: szerintem ez megéri.
És éppen volt egy hihetetlen élményem: egy ember azt mondta, "Furcsa, de hiába tanultam, hogyan kellene szép, szabatos, színes, érdekes szöveget előállítani, hiába igyekszem, a végeredmény mindig lapos lesz. Kell valami tehetség az íráshoz, ami nekem nincs!" Bravó és éljen! Minden író ilyen olvasóról álmodik: aki szívesen olvassa, élvezi, amit ő ír, de maga nem akar írni!

@csársz: jó, statisztikailag nem is vonom kétségbe a szempontodat, - én nyilván csak abból merítek, ami napi szinten a kezem alá került, s elismerem, emiatt általánosítok is. Persze lehet mondani, h napi 30,000 karakternyi sajtótermék(kivonat) olvasása és fordítása nem alap egy elítélő véleményre.
Ettől függetlenül (merőben tapasztalati alapon) merem azt mondani, h egy HVG-s, figyelős, magyar hírlapos (...) cikket már-már évezetes volt fordítani (ha munka kapcsán lehet ilyet mondani), míg index és tsa közel sem volt olyan boldogító

@lizocska: van kb. három ember a magyar (nyomtatott+netes) sajtóban (hírvonalon legalábbis, amivel a fordítók leginkább találkoznak), aki képes logikusan fűzni egyik mondatot a másik után, ("as the water flows", mondta rájuk egy native), őket témától függetlenül majdnem élvezet fordítani. A többi... ehh.
(Bocs a sok zárójelért.)

@adamsky21: igazság szerint (sajnos) hozzám a kivonatok jutottak el (gyorsszemle), még a szerzőket sem ismertem (ami kár). S mondom, nekem ez közel 10 év ezen a területen elvégzett munka benyomásának összessége - s komolyan érezhető volt (meg nem mondom, mi az oka) a változás úgy egy éve.
(bocs a sok zárójeláért:)) )

blogmotor, mit művelsz?

nem tudom, hogy mikortól számít valami topiknekromanciának, de akkor is eszembe jutott valami.

Nevezetesen, hogy minden példája és definíciója szerint az "an hero" rémesen és erőteljesen pejoratív, olyannyira, hogy igazából el nem tudom képzelni, hogy valaki _magáról_ ilyet írna.

Az ember ugyanis - gondolom én - olyankor lesz öngyilkos, amikor valami nagyon nagyot rúg az életébe, és (számára, látszólag) elviselhetetlenné teszi azt.
Nomármost tekintve, hogy a kifejezés épp az öngyilkosság kiváltó okát/indokát sajnálja le nullára, banalizálja teljesen, ha az öngyilkosjelölt tisztában lenne azzal, hogy az ő indoka mennyire kisszerű, szánalmas és banális, akkor eleve nem akarna öngyilkos lenni miatta. (Más miatt persze lehet :P)
Ergo vagy teljesen hülye volt a kölök, és azt sem vette észre, hogy még a búcsúlevélben is hülyét csinál magából, vagy pedig - és Occam inkább ezt támogatná, különösen a tények utólagos ismeretében - baromira senki nem akart öngyilkos lenni, és csak hecc volt az egész.

@Galoca: akkortól, ha törölték a topikot és te visszahozod :P

@Galoca: Már épp gratulálni akartam a zseniális szóalkotáshoz, de erre a Google már ismerte...
A tartalmi részt illetően: lehet, hogy igazad van.

@Galoca: A linkek alapján én is negatív töltetűnek ítéltem a szavakat, mondjuk az enciclopedia dramatica az égvilágon mindenről becsmérlően ír. Viszont simán lehet, hogy az öngyilkos hajlamú tinédzserek között nem pejoratív az an hero.

@in_my_opinion: Én az ED-t pont nem olvastam, csak pár másikat, de mind egyetért abban, hogy a szó keletkezésének körülményei (az ifjú Mitchell Henderson öngyilkos lesz, mert ellopják az iPodját, valamilyen barát/hozzátartozó igencsak fűzfareccsenet nekrológot ír neki, és a fordulat egy ebben konzekvensen előforduló bakiból válik mémmé) alapján igen fontos, hogy a halál tökéletesen értelmetlen és ostoba legyen (kb Darwin-díj, csak öngyilkosoknak).

No persze nyilván a fene se ismeri az amerikai weboldalakra irkáló belga emo/goth kölkök lelkivilágát, de ezt így valódi öngyilkossághoz bevállalni igen kitekertek tűnik már...

/shrug

@Leiter Jakab: sajna tenyleg nem sajat, viszont igen jo szo, ugyhogy szeretem :)

www.freewebs.com/cortlesteeze/pix/ThreadNecro.jpg

Azt is vegyétek számításba, hogy a levél több hibát tartalmazott. És ha a szerzője nem tudott annyira angolul, hogy tegyen igét a mondatba, akkor az is lehet, hogy nem is értette a lebecsülést, banalizálást, meg az iróniát, ami ezekre a forrásokra jellemző.