Kovácsné kérdése következik:
Pálinkás Pünkösdöt az egybegyűlteknek!
Nem tudom, beküldte-e már valaki nektek az alábbi, inkább véleményes, mint félrefordításnak tekinthető esetet.
A Lost Persons Area volt Cannes-ban az egyik olyan film az idén, melynek magyar vonatkozásai voltak (azért merem beírni 2009. helyett, hogy "idén", mert abban reménykedem, hogy a poszt még jövő január előtt kikerül (: ). A film címének fordítása, már ahol egyáltalán említik, "Elveszett személyek körzete" lett. Bár a magyar cím szó szerint megfelel az angolnak, nem érzékelteti, hogy az angol eredeti voltaképp valószínűleg egy szóvicc, arra a reptéri intézményre utal, amit angolul "Lost luggage area"-nak hívak, magyarul pedig, ha jól tudom, "Elveszett poggyász" ügyfélszolgálatnak. (Vagy valami hasonlónak, ezek az elnevezések - sajnos - nekem inkább angolul vannak meg, mint magyarul, hisz a világ repterei számosak, míg Ferihegyből csak egy van). A film címének fordítására nyilvánvaló okokból nem lenne szerencsés megoldás az "Elveszett személyek ügyfélszolgálata", de bevallom, hogy csekélységem első ötlete, a "Talált személyek osztálya" is elég hülyén hangzik... Szeretném a kérdést a műfordítók körében vitára bocsátani, már ha Leiter Úr (akinek egyébként nálunk házioltára van, minden nap frissített virágkoszorúval és kenyérmorzsával) megengedi.
Az ilyen egészen durva személyi kultuszt egyébként nem kedvelem, egyetlen kivétellel: ha rólam szól; ebben az esetben tehát engedélyezem.
De miért csak kenyérmorzsa? Miért nem friss kalács?
