Nem félrefordítások ezek, mert nem fordítások. Ezeknek van a "nem fordította" rovat. Három ilyen következik.

Elsőnek dabanhorz beküldése, egy amúgy aranyos kis filmből, amiben annak idején nekem nem is tűnt fel a problémás rész:

A tegnap esti filmben (Napsütötte Toszkána) hangzott el egy párbeszéd, amelyben a főszereplő fiatalember az általa szimpatikusnak talált hölgynek a következő szavak kíséretében adott át egy kis szobrot: "San Lorenzo, a szakácsok védőszentje." Véletlenül nem Szent Lőrincről van szó? Ismereteim szerint a "San Lorenzo" kifejezést egy itáliai községre, valamint egy argentin focicsapatra használhatjuk helyesen (és még sok más esetben), de a szent megnevezésére a magyar "Szent Lőrinc" név a helytálló.

(Megj.: az igazság az, hogy a filmből csak egy pár percet láttam, ugyanakkor ez a rövid részlet is perdöntő jelentőségű lehet).

Na jó, a San Lorenzo még csak-csak elmegy, de a Lamoszkítia beküldésében található hibára nehéz mentséget találni:

Április 11-én pénteken ment a Travel Channelen egy film, azt hiszem Ancient China, vagy valami ilyesmi cím alatt. A műsorban következetesen és állhatatosan emlegették "Béjdzsing" városát, ami huszonötödszörre már annyira idegesítővé vált, hogy nem átallottam megírni neked...

Szóval ha már lefordítják angolról az egész szöveget, nem kéne Béjdzsinget is lefordítani Pekingre??? Ez kábé olyan, mintha én cikket írnék Bécsről, és olyanokat írnék bele, hogy tessenek elképzelni, Wienben van a Schönbrunni-kastély és a wieni opera az ilyen meg olyan és wien egyszerűen lenyűgöző. Hát az olvasó hátán felállna a szőr, az biztos...

Kapcsolódik ez a saját gyűjtés, részben földrajzilag is: pár évvel ezelőtt valamelyik ismeretterjesztő csatornán ment egy film a jádéról. Nagyon érdekes volt, csak a jáde nem került elő benne a legvégéig sem. Volt benne rengeteg minden a zsédről, a zséd lelőhelyeiről, a zsédkereskedelemről, mindenről, de jádéról nem.

Miguel beküldése fordított eset (illetve fordítatlan):

Nem filmes fordítási baki, de elég meglepő volt a helyszínen - szó szerint félrenyeltem, amikor elolvastam. A helyszín egy budai "annyit eszel, amennyit bírsz" étterem, pontosabban azon belül az az asztal, ahová a választható húsokat pakolták. Kétnyelvű felirat:

Magyar
Rozmaringos-boros páclében áztatott ló szűzérmék

Angol
Horse

A kétkedők kedvéért: finom volt. :)

Már többször felbukkant kommentekben az a jópofa sztori (urban legend?), hogy egy ornitológiai kongresszuson a némettolmács nem igazán volt madárszakértő, ezért minden diát így fordított: Vogel.