Snug alaposan górcső alá vette ezt a könyvet:

Blogodat olvasva sajnos nap mint nap láthatjuk, hogy a tévésorozatok, ismeretterjesztő műsorok rohammunkában készült fordításai hemzsegek a hibáktól. Azt gondolhatnánk, hogy egy patinás könyvkiadóval ilyesmi nem nagyon fordulhat elő, főleg akkor nem, ha egy jól ismert újságíró-közíró könyvét jelentetik meg. Paul Lendvai Magyarok című munkáját lapozgattam a minap, melyet a szerző eredetileg németül írt. Arra most nem térnék ki, hogy a könyvben többször előfordulnak tárgyi tévedések, évtizedek óta megcáfolt legendák, és egészében véve elég furcsa nézőpontból mutatja be a magyar történelmet.

Nézzünk inkább néhány első osztályú félrefordítást, melyeket egy középiskolai történelemkönyv lapozgatásával, esetleg olyan ismert oldalak, mint a google.com vagy a wikipedia.org használatával könnyen el lehetett volna kerülni:

"A magyarok nyilaitól ments meg minket, Uram." - Ezt inkább úgy szokás fordítani, hogy "... ments meg, Uram, minket."

"Szittyák" csak a mondákban szerepelnek, ha az iráni eredetű nomád népről beszélünk, akkor "szkítákat" szokás írni.

Az "ősmagyarok" nem egyenlők a a honfoglaló magyarokkal.

Szent István nem "két egyházmegyét (Győr és Kalocsa) és nyolc püspökséget" alapított, hanem két érsekséget (Esztergom és Kalocsa) és nyolc püspökséget.

Aki németül "megyei elöljáró", az magyarul "ispán".

A tatárok nem Mohihál, hanem Muhinál vertek meg minket.

Nem "kétszeres", hanem "kettős" honfoglalásról beszélünk.

A "Pál-rendi szerzetes" végül is elfogadható, de magyarul inkább pálos szerzetest szoktunk mondani.

Szulejmán mellékneve pedig magyarul nem "ragyogó", hanem "Nagy".

Földrajztanárok generációi tanítják évtizedek óta, hogy az Alföld nem Nagyalföld, csak egyszerűen Alföld.

És még csak a török hódoltság koránál tartunk... A könyv második részében kevesebb hibát találtam, bár arra nem jött rá a fordító, hogy a "gálaegyenruha" valójában a díszmagyar akar lenni.

Lehet, hogy sokan nem tartják ezeket durva hibáknak, de a történelemnek is megvan a maga szakszókincse, és ha valaki elvállalja egy történelmi munka fordítását, az vegye a fáradságot, és nézzen utána egynek-másnak.

Ja, és még valami: egy Magyarországon kiadott és magyar olvasóknak szánt könyvben - úgy érzem - fölösleges zárójelben közölni Pozsony és Kolozsvár szlovák, ill. román nevét. Ráadásul az utóbbi nem Cluj Napoce, hanem Cluj Napoca.