Prémvadász beküldése előfordult már, de azért kirakom persze, már csak a hozzáfűzött vitaindító, vagy inkább -folytató okfejtés miatt is:
Kedves Leiter Jakab!
Ha ki is vágod, akkor is azzal kezdem, mennyire örülök, hogy létezik ez a blog! [Majd hülyék leszünk kivágni - a szerk.] Erre tényleg illik, hogy ha nem lenne, ki kellene találni. Sajnos, eddig nem tudtam róla, de szerencsére vannak figyelmesebb hozzátartózóim…
A baj az, hogy mivel nem tudtam, mit is kezdjek velük, számtalan dolgot felejtettem már el. Talán egy félelmetes példát azért meg tudtam őrizni:
Egy Mauritius-ról szóló (elég régi) ismeretterjesztő TV-filmben végig, konzekvensen az ott élő nagyszámú „indián” lakosságról beszélnek, ami nyilvánvalóan az „indiai” (angolról történt) hibás fordítása. Bár igen színes az etnikumok sokfélesége a szigeten, a magyar nyelv szerinti indiánok ott egyáltalán nem élnek!
De az ilyen egyedi – bár tanulságos és szórakoztató - példáknál talán fontosabb egy szinte minden nap előforduló, bosszantó jelenség, amire mindannyian százával sorolhatnánk példákat: a film ill. könyv címek fordítása. Itt zömében nem „hibás” nyelvi fordításról van szó, hanem olyan, szerintem megengedhetetlen „alkotó” fordításról, ami teljességgel lehetetlenné teszi az eredeti művek azonosítását. Szerencsére pl. Hemingway Nobel-díjas kisregénye, az „Öreg halász és a tenger” esetében még nem így volt, de ma talán az is olyan címen jelenne meg mint: „Dráma a tengeren” vagy valami más agyselejt. A szerzők címadása talán sokszor esetleges, és valóban lehetne más címet is kiválasztani, de ha egyszer adtak egy címet, azt tiszteletben kellene tartani, főleg, mert azért a címet sokszor stílus okokból vagy egyéb megfontolásokból nem véletlenül választja a szerző. A magyar „műfordítók” szinte sportot űznek belőle, hogy még véletlenül se az eredeti címet fordítsák le, s ezáltal otthagyják „alkotó elméjük” nyomát (ugyebár, ők azért mégiscsak találóbb címeket tudnak kiötölni, mint ami a gyengécske eredeti). Ez a változtatás (nagyon kevés kivételtől eltekintve) teljesen indokolatlan. Én büntetném is ezt, hiszen valahol a szerzők iránti tiszteletlenség van benne, és főként a művek azonosítását teszi bizonytalanná. Az ilyen fordítóknak büntetésül kiadnám, hogy az összes eddig (mások által) lefordított alkotás magyar címe alapján keressék ki az eredetit, és készítsék el a címek kereszt-referencia gyűjteményét (ingyen!), majd ezeket egyeztessék egymással, így kialakítva egy regisztert, hogy legalább ezzel megkönnyítsék az utókor dolgát.
Ha gondolod, ebben a kategóriában külön gyűjtést is lehetne indítani.
Üdvözlettel,
Prémvadász
Valóban lehetne gyűjtést indítani, de nem lenne egész fair a forítókkal szemben, mert, mint már többször kitárgyaltuk, a címet általában nem a fordító adja a műnek. Legfeljebb ajánl egyet-kettőt. A vita tulajdonképpen arról zajolhatna (?), hogy feltétlenül jó-e az, ha a címet pontosan fordítjuk le. Én fordítóként, némi rálátással az angol, a német és a magyar nyelv címadási kultúrájának eltéréseire, valamint nem egy olyan angol címmel a hátam mögött, ami pontosan magyarra fordítva igen-igen gagyi lett volna, azt mondanám, hogy nem. De szeretettel várom az ellen és véleményeket.