Engem mostanra már nehéz meglepni félrefordítással, mert bármilyen marhaságot el tudok képzelni. Eje azonban mégis új mélységeket tudott mutatni - mert ugyan olyat is láttam már, hogy egy szövegben sok legyen a félrefordítás, de hogy ennyi és ilyen súlyú, ráadásul könyvben, az azért nekem is meglepetés:

Egy igen szórakoztató könyvet olvastam: Neil Boyd: Egek, mitévő legyek? (Ciceró Kiadó, 1997, ford. ***). A könyv anekdotagyűjtemény egy fiktív londoni katolikus plébánia életéből. A szerző álnéven író egykori káplán, az egyház életét jól ismeri, a humora nagyon élvezetes. Ami a könyvet ennek ellenére szinte élvezhetetlenné teszi, az a fordítás minősége. Az alábbi gyűjtemény távolról sem teljes.

Rendszeresen előfordulnak idiomatikus kifejezések tökéletesen magyartalan fordításai, gyakori az angol kifejezések tükörfordítása ill le nem fordítása ott, ahol a fordító azokat vélhetően nem ismeri, nem érti: úszóversenyen van "szabad úszás", az ülésen részt vevő pap "egész délelőtt funkcionál", a biztosításért "prémiumot" fizetnek, Churchill "Victóra-jelet" (sic!) mutat, egy szereplő egy katolikus szertartást a "zsidó Passover"-hez hasonlít, van "fehér hazugság", valaki "kiengedi a macskát a zsákból", máskor megkérdezik "hol a csudában van a szalonnám és tojásom?".

Teljes a zavar a pénznemek, mértékegységek terén, a guinea-t és a font-ot egyenértékűként használja, váltogatja a fordító, a láz "103 fokos" (tehát még csak ki sem teszi a Fahrenheit-et).

Külön kategória a a bántó magyartalanságoké, ami szerintem még csak nem is nehezen fordítható részeknél fordul elő: a "legtöbb hívő-együttesben" 3 perc a "figyelem normája". Vannak "ír angolemberek és angol angolemberek". A macska "számára" "elcsípnek" egy tányér tejet.

Érthetetlen számomra a bűncselekmények meghatározásának rövidítése: valakinek a szemére hányják, hogy nem mondta, hogy "EBCs-ért" és "STS-ért" (azaz erőszakos bűncselekményért és súlyos testi sértésért) ült.

Vannak fel nem ismert szóviccek, parafrázisok: a plébános figyelmezeti a híveket, hogy a bazárra nehogy ponyvaregényeket adományozzanak, mint a "Gone with the Storm". Nevetnek rajta, pedig magyarul kicsit sem vicces így: "a sörtől az örökkévalóságig" ( a most és mindörökké fordulatra kerestek söriváshoz köthető viccet, lehetett volna pl tószt és mindörökké, akkor fel is lehetne ismerni...).

Nem tudom, hova soroljam, mert nem tudom, mi volt az eredeti, de ilyenek szerintem nincsenek magyarul: "Nem aludt jól, atyám? - Némi nehézségeim voltak átcsúszni a határon." "Maga nem tartozik azok közé a papok közé akik csak szarvakat mondanak, de nincs hitük."

Emellett a könyv hemzseg a nyomdahibáktól. 

Végül hadd másoljak ide egy fél oldalt, ami szerintem már teljesen szürreális. A szereplők: Duddleswell atya, a plébános, Neil atya, a káplánja és Mrs Pring, a házvezetőnő. Az előzmény: a két pap benevezett egy úszóversenyre:

"-Neil atya! - A hang messziről hallatszott.

-Hát ez vagy éppen szül, vagy haldoklik - mondta Mrs Pring - Ezt az ember futószalagon állították elő, és bizonykodik majd, hogy kézzel faragták.

A hang közeledett:

-Itt van, Neil atya?

-Ha megvehetném azon az áron, amit ér - mondta Mrs Pring -, és eladhatnám annyiért, amennyit képzel, hogy ér, vagyont szerezhetnék. - Nevettem és Duddleswell atya meghallotta. Mrs Pring nem törődött vele. -Csak azt remélem, a mi kis vízi bébinkből egy szívgörcs nem csinál majd hullát.

Aggodalmának tárgya a folyosó másik végéről bömbölt:

-Lekötelezne, ha magának tartaná meg a pallérozatlan véleményét az egészségi állapotomról!

-És ki fogja magát kiteríteni, ha bekampecol?

-Próbálja inkább jókedvre deríteni, Mrs Pring - suttogtam.

-Csak hadd viszkessen a háta, azt mondom.

Újabb kitörés:

-Hagyja a fiút, mielőtt szilánkokra lövöm.

-Szaladjon csak, kiskutya - mondta nyájasan Mrs Pring.

-Ez az asszony képes lenne falábakat rakni a tyúkok alá - mondta Duddleswell atya, amikor megtaláltam -, csak hogy igaza legyen."

Köszönöm, hogy kiírhattam magamból :)