A cím Kovácsnétől való. A beküldés Kovácsnétől való. A beküldés lényege, Kovácsné állítása szerint, Kovácsné nővérétől való. Szemezgessék.
- Most nézz ide! - kiáltja a nővérem, foglalkozását tekintve angoltanár és kultúrlény - Hát hogy lehet már egy ilyet megjelentetni? - és egy listát nyom a kezembe, mindazokról az igazán szittya, magyaros, szemet gyönyörködtetően irodalmi megoldásokról, melyeket Christopher Paolini "Brisingr" című könyvének magyar kiadásából kigyűjtött. A könyvben egyébként állítólag százával hemzsegnek az épp csak egy kicsivel kevésbé szittya, magyaros és irodalmi fordulatok, de annyi papírja meg ideje a nővéremnek már nem volt. Imhol a lista gyöngyszemei.
"nézett az arcával"
"kapcaforgató" (ez valószínűleg a modern divatirányzatokat is figyelemmel kísérő köpönyegforgató)
"huszonöt-egynéhány" (ezzel a módszerrel valószíleg a pí pontos értéke is kifejezhető)
"csávába való orgyilkos" (ősi büntetés, az orgyilkost csávázzák, majd elvetik)
"szájízelítő"
"nagy gusztussal háborúztak egymással" (gondolom a kannibálok. A kedves fordítónak ajánlanám a "gusto" kifejezés körüljárását, pl. csávázott kapcában)
" mókusok csicseregtek a messzeségben" (és rigók makogtak)
"a havat a csúcsok olvadéka táplálta" (a víz körforgásának eddig(lé) ismeretlen eleme)
"kuncogó kis csermely kanyarodott ki" (oké, ez véleményes, miért ne kuncoghatna...)
"mielőtt bezárul sírom ajtaja" (ha pedig nincs a sírban az illető, Markos-Nádast idézve: kiteszik a zászlót)
"hét ekealja föld" (ez a másik véleményes. Napok óta töröm a fejem, mi erre a megoldás, mert nagyon rémlik, hogy van valami ilyesmi magyarban, csak nem eléggé...)
És de. Ezek rossz fordítások. Legalábbis ha feltételezzük, hogy az eredeti szöveg megfelelő mondatainak van értelme. Nem tudom, hogy a könyv két fordítója egyeztetett-e ezek előtt, vagy éppen az a baj, hogy nem.