Indítsunk gyűjtést, hogy a Réka által beküldött félrefordítások elkövetője kapjon végre egy szótárt és ne kínozza tovább az olvasókat a marhaságaival:
Az Ulpius-ház kiadó által 2004-ben kiadott, Az időutazó felesége című, egyébként fantasztikusan szép regénybe csúszott a következő.
Az I. kötet 214-dik oldalán olvasható jelenet röviden arról szól, hogy a főhős, Henry általa befolyásolhatatlan módon éppen időutazásra készül egy éjféli mise kellős közepén, aminek már fizikai jelei mutatkoznak – rosszul van és remeg, ezért szeretne gyorsan elbújni az emberek szeme elől, hogy ne keltsen feltűnést a pillanatokon belül bekövetkező kámforrá válással.
"(...) "Ámen", mondjuk, és leülünk a szentbeszédhez. Henry odahajol, súgva kérdezi:
– Hol a pihenőszoba?
- Azon az ajtón kell kimenni – mutatom neki az ajtót, amelyen át Alicia, Frank meg a többiek bejöttek.
– Hogy jutok oda?
– Menj a templom végébe, aztán az oldaljáráson előre."Ami ez után következik, abból egyébként egyértelműen kiderül, hogy a vécéről (valószínűleg a vasárnapi iskola kisdiákjainak épültről) van szó:
"Idegesen körülnézek, már látom is az ajtót: FIÚK. Benyitok, és miniatűr férfivécében találom magam, barna csempe, minden szerelvény picike és talajközelben van..."
Nos, nem-fordító létemre néha az arcomba böffennek ilyenek, és ilyenkor elbizonytalanodom, hogy egy mégoly nívós kiadó, mint az Ulpius-ház is, tudja-e hogy miféle garázdálkodás folyik a szövegeiben?
Egyébként van olyan szó, hogy "oldaljárás"? Ismerősnek tűnik, de szerintem valahogy máshogy a helyes, a blog templomba járó olvasóit meg lehetne kérdezni erről.
Gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy az oldaljárás kitalálásához nem kell templomjárónak lenni (értem én is, hogy Réka poénnak írta). Szerintem sidewalk, vagyis járda volt az eredetiben.