Ismét változatosság, nem film, hanem könyv a téma, Ivan Kozirev jóvoltából:

A szövegkörnyezet fontosságáról jutott eszembe. Most olvasom Harry Kemelman A rabbi vasárnap otthon maradt c. könyvét. Az egyik fejezetben a szereplők kártyáznak, valószínűleg pókereznek.

A fordító a következőképpen tárta elénk a jelenetet:

"- A végén azért csak te lettél a jobb, nem? - tudakolta Paff.

Kallen elrendezte maga előtt a chipszoszlopokat.

- Dehogyis. Nézzük, harminckét, nem, harminchét cent mínuszban vagyok. Te nyertél ma este, mint mindig.

- Paff összeszedte a chipseket, hogy visszapakoljon a dobozba."

Valóban, elképzelhető, hogy burgonyasziromban játszottak, de a végén miért rakták őket vissza a dobozba? :) Szerintem ez ciki...

Csak annyit pontosítanék, hogy a chips az nem burgonyaszirom (az crisps angolul, az alsó képen), hanem a hasábburgonya; lásd fish & chips (amerikai angolban French fries, lásd balra). Az igaz, hogy a magyarban valóban chips-nek hívjuk a régebben burgonyaszirom néven ismert ételt. Jó, a régi burgonyaszirom nem pontosan az, amit mostanában chips néven lehet kapni, de mondjatok jobb magyar szót rá. Egyébként is, nem értem, hogy ha kellett egy új szó, amikor az ilyesmik bejöttek (én még emlékszem az időre, amikor ezek ismeretlenek voltak), miért angol szó lett, ráadásul olyan, ami pont nem ezt jelenti (legalábbis az egyik angol nyelvterületen, mert az amerikai angolban a potato chips a zacskóban árult vékony karikára szeletelt sült krumpli - lásd alsó kép).