Egy kis változatosság: ZK alábbi levele nem filmről, hanem egy könyvről szól:
Cheerleaders azaz szavalókórus – köszönjük Európa Kiadó
Az eddigi bejegyzések többsége a filmeket vette górcső alá, én azonban az egyik legnegatívabb irodalmi élményemet szeretném megosztani veletek. Mint nagy rajongója az amerikai zsidó irodalomnak, óriási elvárásokkal vettem a kezembe Philip Roth Amerikai pasztorál című művét az Európa Kiadó gondozásában. Már az első sor környékén gyanús volt a fordítás, hisz sikerült az egyik legamatőrebb hibát elkövetnie a fordítónak, amikor a neighborhood kifejezést szomszédságnak fordította. Tény, van ilyen jelentése, de az esetek többségében környéket jelent.
Ekkor még olvastam tovább, majd a következő oldalakon már sokasodtak a hülyeségek. Sokan írtak már arról, hogy a sportkifejezéseket nagyon következetesen rosszul fordítják az úgymond profik, de amit itt találtam, az a jéghegy csúcsa. Amikor a rebound szó lepattanó helyett visszapattanó volt, még csak csóváltam a fejem, de amikor a 8. oldalon gimnáziumi szurkolókórusként említi a cheerleadereket, majd egy oldallal később ugyanezt a kifejezést szavalókórusként aposztrofálja, felment bennem a pumpa. El is képzeltem, ahogy mondjuk Robert Frostot szavalnak a lányok az oldalvonal mellett. Hm. Hát nagyon életszerű.
A könyv első része elég részletesen taglal baseball és kosármeccseket, s ez a fordítónak, meg a lektornak is (már ha volt), nagy nehézséget okozott. Az olyan szókapcsolatok és kifejezések, mint az Upsalának labdázott, vidéki egyesület (farmcsapat helyett), Dodgers fogó (ami ugye catcher eredetiben) hemzsegnek a regényben. A kedvencem a 26. oldal teteje: „Edzéskor 50-60 kölyök verődött össze, hogy a Svédet bámulja ... ahogy dolgozik a válogatottban a JV ellen.” Aki nem tudja, a JV a Junior Varsity rövidítése, ami azt jelenti, hogy a kilencedikesek és tizedikesek csapata. A fordító szerinti válogatott a Varsity, tehát a legidősebb gimis korosztály, ahogy ez Magyarországon is megtalálható.
Na itt hagytam abba. Még belelapoztam a könyv közepébe és végébe, s csurig volt élvezhetetlen és érthetetlen mondatokkal. Inkább vettem az eredetit, s elolvastam angolul. Nagyon jó a regény, csak sajnálom az angolul nem tudó magyar olvasókat, akik nem élvezhetik Philip Roth műveit.
A történethez hozzátartozik, hogy a rossz élmény ellenére megvettem a szerző egy másik regényét is (Összeesküvés Amerika ellen), de sajnos ugyanaz a fordító, s ugyanolyan borzalmas a fordítás.
Befejezésként még reflektálnék egy régebbi hozzászóláshoz. Igaz az, hogy a kiadóknál és a szinkronstúdióknál oda kell születni, hogy munkád legyen, s ne az ilyen pocsék fordítások forduljanak elő. Próbáltam én is mindkét helyen, s hiába éltem évekig Amerikában, oktattam fordítást középiskolában és egyetemen, s tankönyvet is írtam, nem sikerült állást találnom. Pontosabban lektoráltam egy ideig az egyik ismert magyar kiadónál, de tele lett a hócipőm, mikor sokszor oldalakat kellett átírni, mert a fordítónak halvány fogalma sem volt a témáról, de még így is sokkal több pénzt kapott, mint én lektorként, aki szinte újrafordítottam a könyvet.
