Szeretettel köszöntök mindenkit első posztom alkalmából. Szól pedig ez Birtalan Balázs beküldéséről (hármas alliteráció!), aki Az elveszett jelkép hatására ragadott blogot:

Kedves "Jakab"!
A legfrissebb olvasás-fordítás élményemet blogoltam le az imént, ha érdekel, használd fel bátran.
http://birtalan.blogspot.com/2009/12/murphy-fordit.html
Üdv:
Birtalan Balázs

Ha valaki nem akar keresgélni, az "olvasás-fordítás élmény" a következő:

Szöveg:
"A szentek szentje, ahogy Malakh szerette nevezni, négy méter oldalhosszúságú, szabályos négyzet volt. A zodiákus tizenkét jegye. A nappal óráinak a száma. A mennyország tizenkét kapuja. A szoba közepén egy kétszer két méteres kőasztal állt. A Jelenések hétpecsétes könyve. A Templom hét lépcsője. Az asztal fölött gondosan beállított fényforrás, amely..."

WTF?! Mit akar ez?! Hogy a bánatos lótüdőbe kerül a 12-es meg a 7-es szám egy 4×4-es szobához meg egy 2×2-es asztalhoz?!

Aztán persze rájöttem, mert szerencsére olvastam már elég angolszász könyvet magyarul. Hogy mást ne mondjak, a Harry Potter fordításában is ez a Szokásos Eljárás: ha az eredetiben egy hosszúság lábban (foot; 0,3048 méter, azaz kb. harminc centi) van megadva, a magyar fordításban az át van kalibrálva méterre, a következő ökölszabály szerint: oszd el hárommal, és ha nem elég kerek, adj hozzá egyet. Ez a legtöbb esetben tökéletesen megfelelő.

Na de akkor, amikor a konkrét számnak tartalmi jelentősége van?!

Az eredetiben a szoba nyilvánvalóan tizenkét láb oldalhosszúságú volt, a kőasztal pedig hétszer hét láb méretű. OMG!

Namost ez a blog általában nem a durva, előítéletes minősítések terepe, de hogy valaki egy mondatot ne tudjon összeegyeztetni a közvetlenül előtte lévővel, azt kénytelen vagyok az előrehaladott szenilitás, vagy még inkább a nettó hülyeség számlájára írni.