A cím is kalamajka1-től származik, meg is magyarázza:

Az 1989. előtti rendszernek volt egy sajátsága, hogy a nekik nem megfelelő szövegű dalokat átírták számukra jobban megfelelő szövegre, melynek eredményeképpen időnként humoros gyöngyszemek születtek. Ilyen sorsra jutott pl. az ismert karácsonyi ének:

Midőn a Szűz bepólyálja
Gyermekét, gyermekét,
Örömében így kezdi meg
Énekét, énekét.

Aludjál el gyönyörűségem,
Csúj, csúj, csúj, csúj, csúj, csúj,
Méhemnek drága gyümölcse,
Buj, buj, buj, buj, buj, buj.

Lássuk a félrefordítást ugyanerre a dallamra:

Fut a vonat, vezeti az
Úttörő, úttörő,
Csillebércen bólogat a
Zöld erdő, zöld erdő.

Gyorsan váltsunk mi is jegyet
Gyerekek, gyerekek,
Fut a vonat, kattognak a
Kerekek, kerekek.

Zseniális, nem? Hogy miért nevezem ezt megélhetési félrefordításnak? Azért, mert megélhetést biztosított egyrészt a "fordítónak", másrészt a dalnak.

Nem azért hoztam fel ezt a példát, hogy a kommentelők szidják a botcsinálta költőt, hanem azért, hogy egy kis derültséget okozzak.

Az elmúlt rendszerben mi is sokat szórakoztunk ezen, amikor énekeltük ezt a dalt a 2. sz. szöveggel, és közben összekacsintottunk: tudjuk ám, hogy mi az eredeti szöveg!

Én előre szóltam, hogy véleményes hétvége van, tudom, hogy ez nem félrefordítás.

Nekem egyébként az orosz himnusz jutott eszembe, amit akár nevezhetnénk félszovjet himnusznak is, mert a zenéjét megtartották, és egyszerűen új szöveget írtak rá.