Laci az Ikeában járt, és ezt a címkét találta a megvásárolt párnahuzaton:
Esetleg ha valaki tud a címkén felsorolt egyéb nyelveken, megoszthatná velünk, hogy azok rendben vannak-e.
Az Ikea párnahuzata gyúlé
2009.09.17. 09:50 Leiter Jakab
21 komment
Címkék: képpel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://leiterjakab.blog.hu/api/trackback/id/tr451387826
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
angol, nemet, olasz jonak tunik, a lengyel meg a cseh is, a szlovak kicsit fura szohasznalat, foleg hogy folotte ott van ugyanaz csehul, de valoszinuleg az is rendben lesz. Az oroszban addig jutottam hogy tiltassal kezdodik es tuz a vege, szoval szerintem az is ok.
@archieanderson: Illetve, a francia egy kicsit fura... én inkább "tenez"-t mondanék, de én csak az élő nyelvet ismerem; nem nagyon olvastam még használati utasítást franciául, szóval könnyen lehet hogy ott így használják.
@Gyula_80: Elsőre azt hittem, ez egy coming out, hogy te vagy a beküldő :).
@archieanderson: Nem, ellenkezőleg, használati útmutatóban, receptben, dolgozatban nem a felsz. módot használják, hanem a fn-i igenevet.
@mistinguett: Ja, ilyesmire gyanakodtam. Gondolom ilyenkor egy "veuillez"-t elé kell gondolni :)
Az orosz is jó. Mondjuk a gazdaságosság jegyében biztos azt írták volna: tűztől távol tartani. (kevesebb szó). de nyekvtanilag korrekt. (ne tartsa tűz mellett)
na mivel a spanyollal meg senki se jelentkezett, jelentem, hogy az is oke :)
de szerintem a magyar is jo, legalàbbis én megértettem :D
de szerintem a magyar is jo, legalàbbis én megértettem :D
@archieanderson: Érzékeny pontom ez a mondat. Remélem, nem meséltem a blogtalálkozón ezt a történetet; ha igen, akkor ne olvassa végig, aki ott volt.
Szóval, sok-sok évvel ezelőtt, amikor időm egy részét tolmácsolással töltöttem, különböző okokból kifolyólag úgy alakult, hogy egyebek mellett esküvői tolmács lett belőlem. Nem tudom, azóta is él-e az a szabály, ami akkor volt, hogy hazánkban ha az egyik házasulandó fél anyanyelve nem magyar, akármennyire is jól beszél magyarul, kötelező neki a tolmács. Sejthetitek, nem egy nagy meló, a szöveg mindig ugyanaz, egy idő után vigyáznom kellett, hogy ne előbb mondjam a következő részt. A köszöntőt meg általában nem kérték (úgyis nagy közhelyeket beszélnek olyankor), vagy ha kérték, a fordítását nem kérték (kit érdekel, meg ha úgyis tud magyarul mindenki, akkor minek). Viszont jó pénz volt, és ez a költség még így is eltörpült az ilyenkor egyébként felmerülő más összegek mellett. Egy alkalommal viszont barátaim esküdtek. A srác angol, de remekül tudott már akkor is magyarul, előtte az anyakönyvvezető irodájában megbeszéltük, hogy persze, nem kell fordítani a köszöntőt, érti ő azt nagyon jól, köszöni szépen. Bemegyünk, lemegy a kötelező rész, aláírjuk (ilyenkor a tolmács is), leülünk, az anyakönyvvezető pedig elkezdi a köszöntőt. Én meghatottan ücsörgök a vőlegény tanúja mellett, hát istenem, milyen szép is ez (azóta is boldogan élnek egyébként, az isten áldja meg őket, nagyon aranyos emberek), szóval épp csak nem könnyezek, amikor arra figyelek fel, hogy nagy a csönd. Nézek körbe, és azt veszem észre, hogy az anyakönnyvvezető mereven engem bámul. Mi van? Majd diszkréten suttogja felém: "Fordítsa!" Mit? Nem is figyeltem, hát nem erről volt szó! Gyorsan kinyögtem egy fél sablonmondatot, majd visszanéztem rá, hogy folytassa. Megint három mondat, megint szünet. Hát nem voltam egy kétségbeesős tolmács, de akkor és ott teljesen leblokkoltam. Összefoglaltam valahogy egy fél mondatban azt a három mondatot is, vagy abból valamit. Újabb három mondat. Izzadás, dadogás, kínlódás, égés. Egyszerűen nem találtam magam. Esküszöm, ha tíz másodperc szünetet kapok (tudom, tolmácsnak nincs ilyen), visszazökkentem volna, vagy ha legalább képes vagyok magamban annyit mondani, hogy jó, az eddigi mondatokat már hagyjuk veszni, mostantól új lapot nyitunk, simán ment volna onnan, de nem voltam rá képes. Szerintem nem történt volna meg, ha nem ilyen váratlanul és nem a megbeszélt módon történik, vagy ha "éles" szituációban vagyok, tehát nem barátoknak, barátságból fordítok, hanem idegennek pénzért. Utána persze képzelhetitek az ugratásokat, és itt kanyarodok vissza Archie mondatához: mindenki megjegyezte, hogy nem is gondolták volna, hogy az angol ennyire tömör nyelv, három mondatot egy fél mondatban ki lehet fejezni. És hogy az mennyire ügyes fordulat volt, amikor a boldogság áradó folyóján kormányozzák hajójukat (ennél bonyolultabb és giccsesebb kép volt), jajj, hogy is mondtad ezt angolul, mondd már el még egyszer, mert már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon tetszett, ahogy fordítottad.
Hát legalább jól szórakozott mindenki, ennyivel én is hozzájárultam az esküvő sikeréhez :). Ki tudja, lehet, hogy ha lefordítom korrektül azt a sok marhaságot, máshogy alakul a házasságuk, az meg nem lett volna jó.
Szóval, sok-sok évvel ezelőtt, amikor időm egy részét tolmácsolással töltöttem, különböző okokból kifolyólag úgy alakult, hogy egyebek mellett esküvői tolmács lett belőlem. Nem tudom, azóta is él-e az a szabály, ami akkor volt, hogy hazánkban ha az egyik házasulandó fél anyanyelve nem magyar, akármennyire is jól beszél magyarul, kötelező neki a tolmács. Sejthetitek, nem egy nagy meló, a szöveg mindig ugyanaz, egy idő után vigyáznom kellett, hogy ne előbb mondjam a következő részt. A köszöntőt meg általában nem kérték (úgyis nagy közhelyeket beszélnek olyankor), vagy ha kérték, a fordítását nem kérték (kit érdekel, meg ha úgyis tud magyarul mindenki, akkor minek). Viszont jó pénz volt, és ez a költség még így is eltörpült az ilyenkor egyébként felmerülő más összegek mellett. Egy alkalommal viszont barátaim esküdtek. A srác angol, de remekül tudott már akkor is magyarul, előtte az anyakönyvvezető irodájában megbeszéltük, hogy persze, nem kell fordítani a köszöntőt, érti ő azt nagyon jól, köszöni szépen. Bemegyünk, lemegy a kötelező rész, aláírjuk (ilyenkor a tolmács is), leülünk, az anyakönyvvezető pedig elkezdi a köszöntőt. Én meghatottan ücsörgök a vőlegény tanúja mellett, hát istenem, milyen szép is ez (azóta is boldogan élnek egyébként, az isten áldja meg őket, nagyon aranyos emberek), szóval épp csak nem könnyezek, amikor arra figyelek fel, hogy nagy a csönd. Nézek körbe, és azt veszem észre, hogy az anyakönnyvvezető mereven engem bámul. Mi van? Majd diszkréten suttogja felém: "Fordítsa!" Mit? Nem is figyeltem, hát nem erről volt szó! Gyorsan kinyögtem egy fél sablonmondatot, majd visszanéztem rá, hogy folytassa. Megint három mondat, megint szünet. Hát nem voltam egy kétségbeesős tolmács, de akkor és ott teljesen leblokkoltam. Összefoglaltam valahogy egy fél mondatban azt a három mondatot is, vagy abból valamit. Újabb három mondat. Izzadás, dadogás, kínlódás, égés. Egyszerűen nem találtam magam. Esküszöm, ha tíz másodperc szünetet kapok (tudom, tolmácsnak nincs ilyen), visszazökkentem volna, vagy ha legalább képes vagyok magamban annyit mondani, hogy jó, az eddigi mondatokat már hagyjuk veszni, mostantól új lapot nyitunk, simán ment volna onnan, de nem voltam rá képes. Szerintem nem történt volna meg, ha nem ilyen váratlanul és nem a megbeszélt módon történik, vagy ha "éles" szituációban vagyok, tehát nem barátoknak, barátságból fordítok, hanem idegennek pénzért. Utána persze képzelhetitek az ugratásokat, és itt kanyarodok vissza Archie mondatához: mindenki megjegyezte, hogy nem is gondolták volna, hogy az angol ennyire tömör nyelv, három mondatot egy fél mondatban ki lehet fejezni. És hogy az mennyire ügyes fordulat volt, amikor a boldogság áradó folyóján kormányozzák hajójukat (ennél bonyolultabb és giccsesebb kép volt), jajj, hogy is mondtad ezt angolul, mondd már el még egyszer, mert már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon tetszett, ahogy fordítottad.
Hát legalább jól szórakozott mindenki, ennyivel én is hozzájárultam az esküvő sikeréhez :). Ki tudja, lehet, hogy ha lefordítom korrektül azt a sok marhaságot, máshogy alakul a házasságuk, az meg nem lett volna jó.
@Leiter Jakab: Nekem élesben is volt ilyen. A nyolcadik óra körül jártunk, gyárlátogatás végén, és a mérnökök megbeszélték, hogy most már folytatják angolul. Aztán öt perc után a francia muki hirtelen visszaváltott franciára. Csak abból tudtam meg, hogy mindenki engem nézett. Nemhogy a fordítandó mondatot nem hallottam, de azt se tudtam, miről van szó, mert az előző öt percet nem követtem (nem vagyok túl jó angolból, pláne, ha francia akcentusos műszaki szövegről van szó). Ott nem volt mese, szégyenszemre vissza kellett kérdezni, hogy mit mondott.
