Mint már korábban volt róla szó, pontosan egy éve jelent meg a blogon az első poszt. Akkora közhely a "ki gondolta volna akkor...", hogy le sem írom (upsz, már leírtam), de tényleg nem számítottam rá, hogy egy év alatt nagyon kevés híján ezer poszt lesz, félmilliónál is több látogató, 24 ezer komment, és egy ledolgozhatatlannak tűnő várólista a beküldésekből. A megjelent félrefordítások számát nehéz megsaccolni, mert gyakran 4-6 is szerepel egy posztban; azt mondanám, hogy a kétezer nem járhat messze az igazságtól.
Nagyon szépen köszönöm a blog minden olvasójának, hogy visszajár a blogra, a beküldőknek pedig különösen hálás vagyok. Ami számomra még nagyon fontos, és mások is többször említették: a kommentek hangulata. Lehet ugyan, hogy néha off-topicba fordulunk, de személyeskedés és sértegetés nem szokott előfordulni, amit ezúton is köszönök a kommentelőknek.
Mielőtt teljesen belefulladok az öntömjénezésbe, és lassan én is elhiszem magamról, hogy milyen baromi jó fej vagyok, nem árt egy kis realitáscsekk (hohó, szándékos félrefordítás!): ez az egész nem jött volna létre, ha annak idején az Index nem teszi ki a címlapra a Szilikon-völgyes posztot. A blog látogatottsága egyértelműen akkortól kezdett emelkedni, mert én ugyan diszkréten terjesztettem a hírét, de az volt a fordulópont. (A "diszkréten terjesztettem a hírét" úgy értendő, hogy minden beszélgetésbe és e-mailbe belevettem, ha odaillett, ha nem, hogy "egyébként itt van ez a remek blog, nézd majd meg".)
Mivel ez nem az Oscar-gála, nem vagyok korlátozva a köszönetnyilvánítás hosszában, így meg tudom még köszönni a Jóbarátok és a CSI/Helyszínelők fordítóinak, hogy ilyen hatalmas mennyiségben gyártanak alapanyagot a bloghoz. Ne feledkezzünk meg az MTI és az OFFI kiváló szakembereiről sem, akik ugyan mennyiségben nem, de minőségben fel tudják venni a versenyt az előző két bajnokcsapattal.
Nagy köszönettel tartozom kiváló szerkesztőkollégámnak, Nyolc Mini Vesének, aki egyrészt remek találatokat szokott hozni, másrészt gyűjteményes posztjait is nagyon élvezem; kedvencem ebben a kategóriában a CSI-maraton volt (minden öt percben minimum két félrefordítás a Helyszínelőkben), de az ő érdeme a vasaló szaga is (akkor még Caroline nicken, most lelepleztem).
Ami a továbbiakat illeti: azt talán már észrevettétek, hogy persze nem sikerül megvalósítani tervemet, és a születésnap alkalmából nem tudok ma óránként kirakni válogatottan jó félrefordításokat a várólistáról, de azért igyekszem még legalább egyet vagy kettőt. Ma este megtartjuk a blogtalálkozót, aztán minden megy tovább ugyanígy, és próbálom ledolgozni a lemaradást, mert vagy 200 poszt vár megjelenésre.
Ja igen, a képeknek semmi közük a poszthoz, ráadásul félrefordítás sincs rajtuk, de jópofának találtam őket, és gondoltam, mivel máshová úgysem tudnám betenni őket, hát legyenek itt...