Félrefordítások

Olvastál, hallottál egy csinos kis félrefordítást valahol? Küldd el a felrefordit@gmail.com címre!

Lájkoltatás

Nyelvről, értelmesen

Kedvenc nyelvi portálunk a Nyelv és Tudomány - nyest.hu, mert értelmes dolgokat írnak nyelvi témákról. Érdemes olvasni őket.

Friss topikok

Gyakori címkék (teljes lista a végén)

24 maraton (6) agatha christie (5) agymenők (3) állítólag... (8) általános hiba (95) amatőr (5) amerikai foci (5) angol (2235) az elit alakulat (3) az elnök emberei (4) a felreforditas nyomaban (3) a mentalista (15) a szökés (3) a szürke ötven árnyalata (6) band of brothers (3) biblia (4) bkv (10) blackadder (4) bones (11) californication (4) cím (72) criminal minds (4) csengetett mylord (4) csillagkapu (8) csi lv (33) csi miami (22) csi ny (17) dalszöveg (3) desperate housewives (4) doctors (4) doktorok (4) doktor house (18) dokumentum (5) dr csont (10) elírás (6) étlap (22) everwood (4) family guy (3) fekete vipera (4) felirat (88) fifty shades of grey (6) film (374) fordítógép (38) francia (41) friends (49) garfield (6) gilmore girls (15) google (4) gyilkos elmék (5) gyűrűk ura (5) hamis barát (65) használati utasítás (18) helyszínelők (45) helyszinelok maraton (8) hirdetés (13) hírek (8) hogfather (5) holby city (3) holland (3) horvát (5) house md (19) how i met your mother (3) hunglish (21) idézet (6) index (18) internet (100) ismeretterjesztő (123) jag (8) james bond (4) james verseny (18) játék (4) jóbarátok (54) joey (3) kaliforgia (3) káromkodás (3) képpel (207) képregény (8) kiadvány (11) kiejtés (9) kifejezés (4) könyv (197) kvíz (19) latin (5) law & order (4) lengyel (3) letterman (3) lord of the rings (4) lost (5) magyarról (130) married with children (5) máshol írják (7) mást jelent (322) máv (4) miami helyszínelők (5) miért éppen alaszka (5) monk (6) mythbusters (7) ncis (8) német (105) nem félrefordítás (16) nem fordította (13) név (123) nincs ilyen szó (40) northern exposure (5) obama (3) offi (6) olasz (12) orosz (19) pratchett (5) prison break (5) programajánló (5) rádió (4) rajzfilm (53) reklám (23) rém rendes család (4) román (4) roswell (7) saját hiba (12) sajtó (363) sherlock (6) simpson család (17) sorozat (483) south park (9) spanyol (9) sport (6) star trek (7) supernatural (3) számítástechnika (4) szavazás (6) szerkezet félreértése (70) szex és new york (3) szinkron szerda (9) szívek szállodája (12) szlovák (3) szoftver (35) szótár (5) szóvicc (4) született feleségek (5) termékcímke (17) tévéműsor (91) the mentalist (15) the pretender (3) the simpsons (15) the x files (5) tolmács (9) top gear (14) true blood (3) tükörfordítás (232) újrajátszás (4) véleményes (173) videóval (8) x akták (5) you rang mylord (4) zene (17) Összes címke

Fifty shades of grey matter IV. - A gondolataid?

2012.07.30. 12:53 sTormy

Nem is fűzök hozzá hosszú előszót, folytassuk ott, ahol legutóbb abbahagytuk:

„Your thoughts?”

„A gondolataid?

Mármint „mire gondolsz?” Érdekes, ez pár sorral feljebb sikerült még, aztán itt nem.

„What drove him to be that way?”

„Mi hajtotta, hogy ilyen legyen?”

Mármint „mitől lett ilyen?”

(Lány megbotlik, és majdnem elesik, de…) „He tugs the hand he’s holding so hard that I fall back against him…”

„Olyan erővel rántja meg a kezemet, hogy visszafelé is mintegy zuhanok.”

Mintegy fölesem álló helyzetbe, nem? Valójában nekiesem/nekitántorodom/stb.

Folyt. köv.

szerintünk: (5/5)
szerintetek: (0/5)

60 komment

Címkék: könyv angol a szürke ötven árnyalata fifty shades of grey

A bejegyzés trackback címe:

https://leiterjakab.blog.hu/api/trackback/id/tr874682703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mialatt figyelem, hogy Chuck "Gyertek Csak Gyertek Rohadékok" Norris véres hullája kétlábbal sztepptáncoltatik itten habos péppé, folyton arra kell emlékeztetnem magam, hogy bizony azt találta fennen hirdetni, hogy lenyom ő mindenkit akár fél karral, és rüszmeteg aki beleköt. Az érzés legalábbis ambivalens. :]
gúgli transzlét, oszt utána átfésülöm 1 kicsit
ti másként csináljátok?
En magyarul sajnos nem tudom megszerezni a konyvet, angolul elolvastam. Nem egy Shakespeare az eredeti sem, nagyon sok benne az ismetles, nehol bugyuta, vegere unalmas. De nagyon szivesen atfutnek a magyaron, mert ahogy nezegettem, amiket kiemeltek (nehany blogon) a magyar szovegbol, eleg eroltetettnek tunik.
" ANASTASIA EDD MEG AZ ÉTELT, - oh, de utálom, mikor ezt teszi, de olyan szexi, blöááá!" Mikor ezt teszi??? Mikor ezt csinalja...

" Anastasia ne harapd a szádat, mert keményen megduglak. " Talan ne harapdald az ajkad... szivesen megneznem, ahogy valaki a sajat (egesz) szajaba harap :)

Ezeket az idezeteket egy, a konyvet bemutato blogbol szedtem ki, nem tudom, hogy mennyire hitelesek :)
@MRM:
"szivesen megneznem, ahogy valaki a sajat (egesz) szajaba harap"

hát, amikor valaki megeszi a saját fejét, akkor megfigyelhető:
youtu.be/BnJjuliUVI8
:)
nekem erről az jutott az eszembe, hogy vajon ő az a tipikus nagyokos-e, aki beszólna, hogy, ha mondjuk a your thoughts-t lefordítja az ember "mire gondolsz"ra, beszólna-e, hogy nem is azt jelenti? mint mikor nekem azt mondták, hogy az In cold blood az nem hidegvérrel, hanem hidegvérben, mert az in az ban-bent jelent...
Nekem kezd kicsi sok lenni a jóból. Az jut eszembe, hogy ha sTormy anyja készítette volna a fordítást, akkor is ekkora lendülettel esne-e neki, szétverni az életét.
@MRM: A hvg.hu tegnap még Tótisz Józsefet emlegetett. Végső soron a vita, elvben, a szakmai igényességről szól. :)
@cirape: Édesanyámat leszel szíves kihagyni a dologból. Egyébként 1. neki sose volt ekkora arca, 2. a munkáját, ami nem fordítás, lelkiismeretesen, alázattal végzi lassan negyven éve, és ha hibázott is benne, azt elismerte, nem magyarázta, 3. ha mégis ő készítette volna a fordítást, és így, akkor ugyanezeket elmondtam volna neki négyszemközt. És erre ő kért volna meg.
@sTormy: Egyetértünk.

Lehet, hogy Tótisz is gyorsabban tanulna, ha nem az énvédő reflexeit indítjátok be egy olyan interjú miatt, amit nem küldtek vissza neki ellenőrzésre, mielőtt lehozzák.

Ahogy elnézem, hibázott itt a szerző, aki alapból gyenge könyvet írt, a fordító, akinek még gyengébb a fordítása, a kiadó, aki nem fizet elég alkalmazottat, az interjú készítője, aki nem láttamozza az írást a másik féllel, az egyéb újságírók, akik még a fordító nevét rosszul is írják. Hibázott a kihaló félben lévő magyar könyvszakma, ami a pénzt választja a minőség helyett, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy gyakorlatilag az egész magyar társadalom hibázzon, hiszen hagyta és hagyja, hogy az elmúlt húsz év során kialakuljon egy politikai elit, aki olyan gazdasági helyzetbe sodorja az országot, hogy annak lakói nagy része kénytelen legyenek beérni az ehhez hasonló igénytelen fércmunkával.
@cirape: Ne komolytalankodjunk már ezzel a "nem küldték neki vissza" szöveggel. Megkapta írásban a kérdéseket. Elküldte írásban a válaszokat. Azt hozták le, amit leírt.
Ez a megjelentetés előtti jóváhagyatás akkor érvényes, ha szóban adsz interjút. Akkor lényeges lehet, hogy ne hagyjon ki egy-két "nem"-et az újságíró, vagy valami hasonló. De itt saját maga szerkeszthette meg az interjú rá eső részét. Ilyenre szerkesztette.
@cirape: Ja, és még valami: nem célunk a fordítók tanítása, abban a formában, ahogyan te írod. Ha szerinted az a hatékony módszer, hogy ha találunk egy félrefordítást, azt levélben megírjuk a (feltételezett) félrefordítónak, akkor ebben nem értünk egyet. Ennek elég csekély lehet a hatásfoka egy ilyen mentalitású embernél.
@Leiter Jakab: Adtam már írásban interjút. A végén úgy közölték, hogy megváltoztatták a kérdéseket, tehát a válaszaim nagyon bután csengtek. Szerintem lehet futni egy kört, ha már ezt a könnyű megoldást választja az ember. Szerintem mindekni jobban jött volna ki belőle.

Amúgy meg nem tudom, hogy mi a célotok. Ha szétcincáltok egy gyenge szöveget mondatonként, akkor leépítitek az olvasótáborotokat. Ha Tótiszt akarjátok darabokra szedni, képekkel illusztrálva, akkor az sikerült, de szerintem értelmetlen. Ha szívesen olvastok drágán beszerezhető béna könyet, amit még ki is jegyzeteltek, akkor nyertetek.
@cirape: Vesszők, pontok mind elhányva.. :) Ez a teljesítménykényszer.
@cirape: De ennyi erővel a már jóváhagyott interjúban is megváltoztathatják a kérdéseket, nem?
A célról: de mégis, mi a fene lenne a célunk szerinted? Ugyanaz, mint eddig: ha látunk-kapunk egy félrefordítást, azt megjelentetjük. Ennyi. Az olvasótáborunk miatt egyébként én is aggódom, de jó tudni, hogy te is a szíveden viseled - szerencsére az elmúlt napokban majdnem csúcsot döntött a látogatottságunk (tegnap 12 ezer látogató volt - persze nagy kérdés, hogy ebből mennyi lesz visszajáró), és az FB-lájkjaink száma is elképesztő nagyot ugrott. Persze, ha pár nap múlva az derül ki, hogy mindenki egyszer megnézte a blogot, elhányta magát tőle, és még azok is elmennek, akik eddig olvasták, akkor nagy öngólt lőttünk, de ez benne van a pakliban. Azért nem tartok tőle, mert korábban is voltak ilyen sorozataink, emlékeztetnék a Jóbarátok, CSI, 24 és hasonló szériákra - ezek elég népszerűek voltak szerencsére. De az eddigi visszajelzésekből úgy tűnik, hogy az olvasók többsége mintha velünk értene egyet. Persze az is lehet, hogy akinek nagyon nem tetszik, az még kommentelni sem akar (én se kommentelek olyan blogon, amit utálok).
De tényleg nem érzem a különbséget aközött, amit eddig csináltunk és amit most csinálunk. Félrefordítások vannak egy szövegben, mi meg kirakjuk. A fordító nevét most sem írjuk ki, de itt most értelmetlen lenne kitörölni minden kommentet, amelyik megemlíti, mert úgyis mindenki tudja már.
Nézd, annak idején, amikor a Gyűrűk Urából voltak félrefordítások, ott is tudható volt, hogy ki csinálta, mégsem süllyesztettük el csak azért, mert tiszteljük Göncz Árpádot. És hülyeség lett volna nem kiírni a nevét, mert mondom, úgyis egyértelmű. Érdekes módon azzal senkinek nem volt baja. De az nem érv, hogy azért nem volt azzal baja senkinek, mert csak kettőt tettünk ki. Azért kettőt tettünk ki, mert ennyit küldtek be, ennyit találtunk. Most többet küldtek be és többet találtunk. Az lenne a korrekt, ha azt mondanánk, hogy oké, egy könyvből kettőnél több félrefordítást nem teszünk ki? Akkor ezzel egy szintre hoznánk minden fordítást, nem? Nagyon nem lenne igazságos.
Annyiból sem speciális az eset, hogy máskor is előfordult már, hogy egy sorozatban, könyvben, honlapon találtunk két-három súlyos darabot, ami után az ember azt mondja magában, hátha van még ebből több is, ahonnan ez jött, és végigkattintgatja egy olyan panzió honlapját, amit egyébként nem nézne meg. Bár filmet még soha nem néztem azért, mert valaki szólt, hogy van benne pár félrefordítás, és akartam még pluszban találni. Könyv dettó - vagy érdekel, vagy nem, de a félrefordítások megtalálásának reménye miatt nem fogom elolvasni. Annyiból speciális csak ez a mostani eset, hogy a fordító a bicskanyitogató stílusával hívta fel rá a figyelmet, és külön hangsúlyozta, hogy nincsenek benne hibák, az oroszlánkirály sem az. Elég kevéssé meglepő szerintem, ha egy félrefordításos blog erre nekiáll ellenőrizni ezt az állítást.
@cirape:
khöm, én azt hiszem, nem ezekről van itt szó, a TA-fél(r)e fordítás önmagában is érdekes, a hibák elemzése tanulságos (okos fordító mások hibáiból is tanul), de valahol közhelyes állatorvosi lova a hazai könyvkiadások bizonyos anomáliáinak.

a kifogásolható fordítás az interjúval együtt értékelhető igazán, mert az abból kicsapó arrogancia jó kontrasztot ad a hibáknak. az egész interjúnak olyan hangszíne van, mintha az alany kifejezetten dühös lenne az interjúvolóra, kioktatja, lesepri, ugyanakkor rutinosan kitér egyes kérdések elől. Pl. az elején explicite megkérdezik, hogy mennyi idő alatt készült a fordítás, de erre nem ad választ, ami arra is utalhat, hogy az az idő olyan rövid volt (pár naptól pár hétig), amiről még a laikusoknak is leesne, hogy ennyi idő alatt csak összecsapni lehet egy könyvet.

lehet, hogy képzelődök, de bűntudatot és ebből fakadó ingerültséget érzek ki az egészből. az igazi ludas ilyenkor persze a lelkiismeretlen és kapzsi kiadó lenne, ami a mielőbbi kasza érdekében hozza (szar) helyzetbe a fordítót, tudván, hogy a port majd úgyis rajta verik el. és lám, lőn.

a könyvesblognak, ha lenne vér a pucájában :) kéne egy interjút csinálni a kiadóval is.
"fertelmes, parázs, disznó módon érdekes botrány" kerekedne belőle :)
@Leiter Jakab: Igazándiból nem a blogotokat, vagy a Szürke ötven árnyalatának kiadóját féltem.

Ha nem futok bele a neten lépten-nyomon ebbe a diskurzusba, meg komment áradatokba, valószínűleg nem tudnék a könyvről, mert nem érdekel. Marginális kérdés, hogy ki és hogyan fordít le egy olyan könyvet, amit nem olvasok el.

Van viszont egy olyan szempont, hogy a fordító ember. Lemegy reggelente tejért, és találkozik emberekkel, van családja, vannak szomszédai, barátai, saját élete, attól függetlenül, hogy mennyire kelletlenül válaszol az újságíróknak. Attól félek, hogy ezt rúgja szét, akár az intimszféráját az, amit csináltok.

Ez nem történt meg a 24 és a CSI szerzőivel, vagy Göncz Árpáddal.
@cirape: Ebben teljesen igazad van, addig a pontig, hogy ezt mi csináljuk. Beismerem, van abban felelősségünk, hogy ez így alakult, de azt nem fogadom el, hogy a fordítót személyében sértettük volna. Kizárólag a fordítás minőségéről beszéltünk, és mindig konkrét példákkal, soha nem általánosságban. A neve sem miattunk terjedt el ennyire széles körben (holnapra elfelejtik, egyébként). Mi egyetlen mémes képet ki nem tettünk, sőt, hibáztattuk ezeket. A legfőbb ok a kiadó volt - ők hájpolták halálra a könyvet, miközben pocsék minőségű fordításban jelentették meg. Ha pocsék művet adsz ki, legalább ne reklámozd! Jött a következő lépcső, az interjú. Ahhoz se volt semmi közünk, a fordító szabad akaratából válaszolt úgy, ahogy válaszolt. Szerinted mit változtatott volna a szövegen, ha visszakapja engedélyeztetésre? Hiszen ő írta minden egyes betűjét! Mindehhez tegyük hozzá, hogy második interjújában olyan sértő dolgokat mondott rólunk, amit mi soha nem mondtunk róla.
Megmondom, mi lett volna, ha nem hájpolják agyon a könyvet, és ha az interjúban nem így nyilvánul meg a fordító. Kaptunk még az egész sztori kezdete előtt egy beküldést a könyv néhány félrefordításával, de mivel nem volt benne az eredeti szöveg, nem tettük ki azonnal. Kb. egy év múlva sorra került volna (igen, ennyi beküldés vár megjelenésre), kitettük volna ugyanígy a fordító neve nélkül, azzal a féltucat félrefordítással, ami a beküldésben van, bele se nézünk a fordítás többi részébe, mert nem saját példányból dolgozunk (pénzt azért nem adunk ilyenért, bocs...), jókat derül a poszton, aki olvassa, és másnapra mindenki elfelejti, az összes többi félrefordítás belőle soha az életben többet fel nem bukkan valószínűleg.
Na, ehelyett lett ez a balhé, ami előtt teljesen értetlenül állok, és fel nem foghatom, hogyan lettünk mi a szar szemét lelkibeteg emberek ebben a sztoriban. Itt már tényleg a feje tetején áll minden, ha mi vagyunk a hunyók egy trehányul fordított könyv kapcsán. Mi a francot kellett volna csinálnunk? Elhallgatni az egészet? Az a normális?
@Leiter Jakab: Ha visszaküldi az interjú készítője ellenőrzésre másnap, akkor a fordító lehet, hogy változtat. Úgy emlékszem, hogy ő azt írta valahol, hogy nem gondolta, hogy ez így fog lemenni.
Én alig találtam olyan kommentet, ami a kaidó felelősségét firtatta volna. Gondolom a profitmaximalizálás a célja, a fordítót meg többet nem alkalmazza.
Igen, én is úgy látom, hogy a történet túl nőtt rajtatok. Nem tudom, hogy ekkora szart hogyan lehet visszalapátolni a lóba. Több szakmabeli állította, hogy nagyobb léptékű a probléma, mint egy elszúrt fordításé.
Hogy mi a normális?
Kemény dilemma..
@cirape: Azt hiszem, az Ulpius híre már így is nagyon veszett szakmai körökben. Tegyük hozzá, hogy "botránykönyv" (muhaha), hogy a fordító rettentő mód elcseszte és utána borzalmas interjút adott. Ezek a tényezők együtt kritikus tömeget alkottak, és az elegy berobbant.
A szakmabeliek szerintem évek óta fújják csendesen, hogy nagyobb léptékű a probléma, de nem történik semmi évek óta. Csak az ilyen esetek kapcsán van esélye, hogy egyáltalán szóba kerüljön, hogy létezik ilyen gond.
Szerintem ami ezzel a szöveggel történt a neten az egyedi és kirívó, nem fog sűrűn előfordulni, viszont koncentráltan tartalmazza gyakorlatilag az összes problémát a könyvkiadás kapcsán.
Nem baj, hogy van ilyen botránykő. Ez a blog sem jött volna létre anélkül a jelenség nélkül, amit többek között a tárgyalt fordítás is megtestesít: azt hogy
1. nagyjából két évtizede graduálisan romlik a magyar műfordítások minősége - azzal együtt, hogy egyre többen beszélnek idegen nyelveket
2. a kiadók, forgalmazók szemrebbenés nélkül tolják le az egyre igénytelenebb munkákat a vásárlók torkán, hogy aztán versenyt sírjanak a csökkenő eladási mutatók miatt, együtt okolva az amazont, az ebookokat, a torrentet, egymást, a gazdasági válságot és az olvasót/nézőt
Tótisz meg ebbe csúnyán beleszaladt. Ez van. Az élet igazságtalan, és a net korában másképpen kell közszerepelni, mint az urambátyám "fusd még át a szöveget, aztán holnap lehozzuk" népszavás világában.
@Leiter Jakab:
Az csináltátok, amit kellett, amiért a blogot indítottátok. Hogy a tanulság (ha van ilyen) túlmutat a konkrét ügyön, az csak jó.

Mert a baj nem egy ócska könyv ócska fordítása , hanem az igénytelenség. Az itteni beküldések nagy része abból van, hogy valakik azt gondolják, "ez is jó nektek, kaptyátok be, örüljetek, hogy megcsináltam".

Étlapokat, feliratokat, honlapszövegeket stb. ugyanazzal az indítékkal fordítanak szarul, mint ezt a könyvet.Nem kell tudni semmit jól, elég a fél-.vagy a negyedmegoldás is, akinek köll, úgyis megveszi. Eszi,nem eszi, nem kap mást, vagy megtanul külföldiül , az meg ugye babrás.

(Egyébként belenéztem ebbe a könyvbe,gyere vissza, Courths-Mahler, minden meg van bocsátva. Mert te ennél sokkal jobban írtál, Hedwig, meg voltak jellemeid is ábrázolva. Csak a deli őrgrófok meg szelíd zsellérlányok kevesebbet tettek a szaporodás irányában. Ki is haltak szegények. A nyálirodalomra viszont lesz igény mindig.)
@Leiter Jakab: Második interjú? Erről lemaradtam, hol keressem?
@adamsky21: a tán tegnapelőtti indexes cikkben nyilatkozta, hogy keserűek vagyunk.
@cirape: Mert unom elmondani mindig, minden egyes posztban, hogy igen, szinkronnál a stúdió a hibás, könyvnél a kiadó, honlapnál a tulaj, stb. Ez evidens, nem? Ezért nem írjuk ki soha a fordító nevét, a fő felelősét meg igen. Persze, a fordító is vastagon kiveszi a részét a dologból, elvégre ő indítja el az egészet, de normális esetben vannak fékek és ellensúlyok... vagy mi.
Még jó, hogy nagyobb léptékű a probléma, ez eddig is nyilvánvaló volt, csak szerintem ha azzal állunk hozzá, hogy ugyan, kérem, minek ennyit szőrözni egyetlen könyvvel, amikor itt sokkal nagyobb bajról van szó, ez csak az egyik tünet, akkor tessék szíves lenni ugyanazzal a levegővétellel magáról az igazi problémáról is beszélni, különben maszatolásnak fogom minősíteni.
A probléma egyébként szerintem két dologra vezethető vissza: az ostoba módon végzett profitmaximalizálási törekvés az egyik. (Profitmaximalizáláson nem azt kell érteni, hogy minden kiadvány nyereséges, persze.)
Egy könyv kiadásának költségei között az egyik legkisebb tétel a fordító munkadíja hazánkban. Viszont ezen a legkönnyebb spórolni, tehát sok kiadó a legkisebb ellenállás irányába megy. Ha ezt a tételt a duplájára emelnék, a fordító még akkor sem keresne égbekiáltóan sokat, a könyv előállítási költsége annyival azért nem emelkedne meg, mégis sokkal könnyebben lehetne jó fordítókat találni, és sajnos sokan csak ilyen motiváció hatására végeznének jobb munkát.
A másik ok az igényesség hiánya. Jó lesz ez így is, a múltkor se szólt a kutya se, hogy nem jó a fordítás. Jó, állítólag valami blogon írtak pár hibát, de egyrészt azt ki olvassa, másrészt minket nem érdekel, egy kis hasznot így is be tudtunk hozni a könyvön, úgyhogy most is ugyanannak a fordítónak adjuk.
Ez utóbbin lehet a legnehezebben változtatni, mert nézd meg, itt is írták, hogy mit kell ezeken lovagolni.
Egyébként pedig várom azon fordítók jelentkezését, akiknek az Ulpius időre fizetett, és annyit, amennyiről szó volt.
Ez egy annyira szimpatikusan induló kiadó volt, én nem is értem, hol csúsztak el, de nagyon elcsúsztak.
@Leiter Jakab:
az utóbbi megfigyelés alátámasztására érdemes tanulményi kirándulást tenni az Ulpius FB oldalára (a kiadóira) és olvasgatni a kommenteket. sokan áradoznak és közben valószínű, hogy nem is tudják miféle igénytelen szöveget kaptak.

honnan is tudnák persze, hiszen csak kevesen tudják értelmezni az akár ilyen LJ szintű hibaelemzéseket. ehhez adalék, hogy évek óta nő azoknak a tábora, akik pl. angolul csak félig tudnak, ami hétköznapra megteszi, de ahhoz már kevés, hogy eredetiben _élvezzenek_ egy könyvet vagy egy filmet, pláne hogy megítéljék a fordítások minőségét.

a gyatra fordítások másik szomorú hozadéka a _magyar_ nyelvi igénytelenség megerősítése, illetve az a trend, hogy a gyakran modoros, giccses, bombasztikus, suta, gagyi stb. megoldások sok olvasó előtt igényesnek hatnak, és nem fogják felkapni a fejüket olyan dolgokra mint pl. a tartogat/tartalékol esete.

az ilyen _kiadások_ gyakorlatilag szélesebb körben újratermelik az igénytelenséget, ami megint csak a kapzsi (vagy ha úgy tetszik: a szűk piacon és lehetetlen viszonyok közt a megélhetésért küzdő) kiadók malmára hajtja a vizet, és a folyamat addig fog tartani, amíg már csak makogni fognak az emberek.
@armitage: Az az érzésem, hogy pont ennél a könyvnél (és a hasonlóknál) az olvasók magasról tesznek a szöveg minőségére, a zömüket csakis a cselekmény (a marketingben: "a női szexualitás mély megélése", a gyakorlatban: a kefélés) érdekli. Tegnap megfogalmazódott bennem a mű ihletésére egy definíció (nem a saját szemszögemből): szépirodalom az, amikor a szerző sok hasonlatot használ, miközben a dugásról ír.
@sTormy:
helyt (szobát) adok :) de abban reménykedek titokban, hogy a Zolvasók mást is olvasnak, nem csak ilyen kúrós könyveket, ahova elkelne az igényesség. bár lehet, hogy naivitás ilyesmiben gondolkozni és a célcsoportok sokkal élesebben elkülönülnek, semmit gondolnám.

a másik fele pedig a fordító és a kiadó: semmi garancia arra, ha a fordító a kúrós könyvet összecsapta inkább rosszul, mint jól, akkor majd más (igényesebb) könyvnél igényesebb üzemmódban fog dolgozni – az interjú nem épp ilyen attitűdről tanúskodik. a kiadó pedig pláne alulmotivált lesz az igényesség különféle fokozásaiban, mert hiszen a szar(ként jakabolt) könyv is lám, jól elfogy, viszik, mint a perecet.
(lásd a vmelyik korábbi Szürke-poszt kommentjeibe linkelt Leacock-karcolatot)
Nagyon örülök annak, hogy a blog ilyen mélységben foglalkozik ezzel a témával. A "nagyobb léptékű probléma" ugyanis pont a kiadó(k) hozzáállása, amit csak nagy botránnyal lehet befolyásolni. Ha az itteni ízekre szedés (és a visszhangja) véletlenül érzékelhető mértékű bevétel kiesést jelentene, az a későbbiekben talán elgondolkodtatná a kiadó(ka)t. Ezért a könyvért pedig nem kár, ez angol nyelvű irodalomként is szar, még a fanfiction szinten is.

@cirape: "Úgy emlékszem, hogy ő azt írta valahol, hogy nem gondolta, hogy ez így fog lemenni." Mi ez, kisdedóvó? Ez egy felnőtt, író ember, akinek illene tisztában lenni a leírt szó súlyával. Még csak arról sincs szó, hogy a riporter rossz pillanatban kapta el és kicsúszott a száján egy-két meggondolatlan szó. Írásban válaszolt, volt ideje átgondolni, mit ír. Ne a riporter legyen már a hibás, hogy feltételezte egy íróról, hogy tudja, mit ír le.
@Leiter Jakab: Én értem hol csúsztak el :), bár az elején sem szerettem őket.

Szerintem nem evidens, hogy szerintetek a kiadó a felelős. Még most sem látom a kötet felelős kiadójának a nevét. Én azért klikkeltem, mert kíváncsi voltam, hogy kik, miért, és hogyan szedik szét a fordítót. Friss szemmel nem láttam a fejlécen pirossal, kiemelve, hogy a megjelent fordításért a kiadó a felelős. "FÉLREFORDÍTÁSOK MINDENHONNAN" az alcímetek, nem "PÉNZSÓVÁR KIADÓK IGÉNYTELENSÉGEI", vagy valami hasonló.

Azt látom, hogy egy fordítónak befellegzett, és itt naponta több posztban, többen szeditek cafatokra a munkáját. Ilyen szempontból szerintem lényegtelen, hogy ti kiírtátok-e a nevét, vagy csak rúgtatok rajta még egyet. Hangsúlyozom még egyszer: EMBERÉLETTEL játszadoztok.
@armitage: Olvastam az interjút. Bicskanyitogató. De attól még egy embert nem húznék le ennyire, csak azért mert bunkó.
@sTormy: "szépirodalom az, amikor a szerző sok hasonlatot használ, miközben a dugásról ír." Wouk (illetve Árkos Antal) szavaival: "...a próza ritmikusan és líraian szárnyal, miközben a kislánynak lehúzzák a bugyiját."
Kedves többi kommentelő+blogírók, olvasóként annyit tennék hozzá a történethez, hogy egy könyvnél előbb nézem meg a kiadót , nem pedig a fordító után lapozgatok. Az Ulpius pont jó példa erre, ha egy könyv alatt az ő nevüket látom, már el is fordulok onnan, mert nem a minőség jut eszembe (ez nem csak a fordításra vonatkozik, hanem maguk a művek/termékek is érdektelenek számomra).
Viszont a Leiterjakabot szoktam olvasgatni, és igen, a blognak szerepe van a véleményformálásomban. Általában nem is magyarul olvasok mondjuk, de néha olyan jó volna egy szépen fordított, jó könyvet olvasni a saját anyanyelvemen.
@cirape: De nem az *embert* húzzuk le, ezt értsd már meg végre. A megjelentetett fordítást húzzuk le.
@Neoprimitív: Ha megkérdezik az interjú készítőjét, hogy tönkre akarja-e tenni a beszélgetőtársa életét, valószínőleg nemmel felelt volna. Gondolom a fordító válasza is ez lett volna.
Értem én, ezt dobta a gép. Miközben kicsit több odafigyeléssel, igényességgel (ha már ennyit hangsúlyozzuk), ez az egész elkerülhető lett volna.
@cirape: Az "emberélettel játszás" akkor is erős túlzás lenne, ha a fordító egy mezei bölcsész lenne, aki jelenlegi egyetlen pénzkereseti forrását veszítené el ezzel. Mint Tótiszról köztudott, itt szó sincs erről.

Ha legközelebb meggondolja, milyen hangnemben ad interjút, azzal használ magának. Ha ennek hatására többet nem fordít (vagy adja ki másnak a fordítást, ahogy itt többen gyanítják), azzal használ a magyar irodalomnak. Ha a cikizéstől kicsit kisebb lesz az egója, az bizonyára javára válik a környezetének. Ha úgy dönt, hogy dögöljön meg az egész internet, ő többé egyetlen blogra sem néz rá - hát, ezt a csapást túl fogja élni az emberiség.
elnézést a törlésért, de nagyon nem tartozott ide, nem szeretnénk másfelé vinni a témát.
maradjunk a fordítás kérdéskörénél, ha lehet.
@cirape: Miért is tették tönkre az életét? Úgy látszik lemaradtam a háza elé szervezett macskazenéről, az állampolgári jogaitól való megfosztásról, a családját érő sorozatos inzultusokról, stb. . Hozzám csak annyi jutott el, hogy csinált egy pocsék minőségű munkát és amikor erre rákérdeztek, még neki állt feljebb.

Megismétlem, kicsit határozottabban: nem az újságíró dolga rákérdezni, hogy "kedves interjúalany, tényleg ilyen arrogáns p*csnek tetszik lenni, vagy van esetleg egy vasárnapi stílusa is?"
@Neoprimitív: Én nem szívesen lennék a helyében, az biztos. Gondolom te sem.

Az újságíró gondolom visszadobhatta volna az anyagot, mondván, ezt a szemetet nem tenném ki. Nem tette. Elindult a lavina, a többi ismert.

@Leiter Jakab: "De nem az *embert* húzzuk le, ezt értsd már meg végre. A megjelentetett fordítást húzzuk le." Ha végiggondolod a cikkek hatásának személyes következményeit, akkor mégis.
@cirape:
na de minő személyes következményekről van szó?
lemaradtam valamiről? tudsz valamit? (de bármi személyeset is tudsz, gondold meg, hogy közzéteszed-e)

én se szeretem, ha valakire nagyon rászállnak. a mém-grafikák is túlzóak voltak (bár ha Jakabék ilyen buzgón posztolnak, akkor lehet, hogy mégsem); minden fordító követhet el hibákat, írhat ökörségeket, csinálhat hitványabb munkát. de így együtt, interjústól-hibástól-kiadói hájpostul valahogy ronda az összkép. félő, hogy a kiadó és fordító közösen faragta a nyársat, amelyben most TA ül :(
@cirape: Tényleg kizártnak tartom, hogy emiatt ne kapjon munkát. Nem így működik a mai magyar fordítói piac.
De visszakérdezek: akkor csukjuk be a blogot? Vagy csak olyan fordítói hibákat tegyünk ki, ahol lehetetlen kideríteni, hogy ki volt az elkövető? Vagy azzal van a baj, hogy túl sok és túl súlyos hibáját tettük ki? Tehát ha valaki csak keveset és kicsiket hibázik, az még ér, de egy ponton túl már túlzás?
Komoly a kérdés, nem ironizálok, mert valójában persze én is érzem, hogy ez most egy kicsit más tészta, mint a szokásos ügyek, de nem tudom, hogy mit kellett volna máshogy tennünk, konkrétan hol hibáztunk szerinted.
De azt tényleg nem gondolom, hogy mi volnánk az ügyben a hunyók.
Abba gondolj bele, hogy minden író, színész, fordító, stb., tehát a nyilvánosság elé kerülő produktumot előállító szakember tudja, hogy kiteszi magát a kritikának is, amikor a nyilvánosság elé áll. Szerintem csak az a kritika nem érvényes, ami tényszerűen hibás. Ez ránk is érvényes, egyébként. Mi kitesszük, hogy mit tartunk félrefordításnak, a kommentelők pedig megírják, hogy egyetértenek-e. A téma egyik első posztjában például vita volt a bagel kifliként fordításáról. Erről megoszlottak a vélemények - többek szerint ezt kár volt kritizálnunk. De a legtöbb felhozott példa esetében teljes volt az egyetértés, hogy súlyos hibák.
Volt már korábbi poszt, sőt, több is, ahol egyértelmű volt a közönség véleménye, hogy jó az úgy, ahogy volt, nem félrefordítás. Nem örültem, de ez ezzel jár. És én is tanultam belőle, ami azért nem egy utolsó szempont.
szakmabeliként ki kell jelentsem, hogy ez nem "egy emberélet", hanem egy (1 db) munka, ami úgy lett elvégezve, ahogy. nem az ember maga, nem az életműve, nem a műfordítói tevékenységeinek összessége, nem a személyisége: ez 1 db általa leszállított, a kiadó illetékes munkatársai által kontrollált és közreadott szöveg.
legközelebb talán majd jobban fogják csinálni. vagy nem. ez messze túlmutat az itt tárgyalt fordítás konkrét problémáin.
azt hiszem, mi műfordítók azért kapunk honort, és azért kerül oda a nevünk a köztudatba, azért is leszünk néhanapján interjúalanyok, mert ez is egy felelős munka. ez a felelősség nem ajándék, és nem biztosít semmiféle privilégiumot.
@cirape: "Én nem szívesen lennék a helyében, az biztos. Gondolom te sem."

Persze, hogy nem lennék, sőt nem is vagyok, azon egyszerű oknál fogva, hogy meggondolom, mit, hol és hogyan mondok. Felnőtt emberről van szó, aki maga választotta meg, mivel akar foglalkozni, hogyan reagál a kritikákra, milyen stílust használ másokkal szemben.

Az újságíró pedig miért dobta volna vissza? MINDEN médiatermék, egy blog is arra törekszik, hogy valami olyant közöljön, ami kirí a szürkeségből. Ha egyszer ő önként és dalolva szállít egy ilyen kincsesbányát - mert az biztosra vehető volt, hogy legalább a blogon ez reakciókat fog kiváltani -, akkor mondjon le róla? Nota bene azóta is csak annyiról tudok, hogy a MEGJELENÉST bánja, amit mondott, azt változatlanul fenntartja, tehát az újságíró semmilyen szempontból nem érintett.

A "mennyi kritika jogos" témához annyit fűznék hozzá, hogy nagyon régóta olvasom a blogot és rendkívül hasznosnak tartom. Úgy vélem, ha egy kritika jogos, akkor az ér - ha egy könyvben minden lapra jut egy, az nem blog hibája. A blog gazdái elég nyitottak a vitára, lehetővé is teszik az érdemi eszmecserét és nem ragaszkodnak a saját álláspontjuk kizárólagosságához, innen kezdve ránk, az olvasókra van bízva, hogy egyetértünk-e egy-egy értékeléssel vagy sem.

A hatást tekintve két megközelítés lehetséges. Vagy úgy vélekedik az érintett, hogy ez egy szellemi zsebhoki néhány tucat nyelvnácinak - ebben az esetben az okozott érzelmi sokk a nullával egyenlő. Vagy egy fajta civil szakmai kontrollként kezeli - akkor viszont tiszta haszon, ha szembesül a hibákkal. A blog egyébként többször adott teret a - mondjuk úgy - barrikád másik oldalán állóknak, hogy elmondják, mit miért fordítottak, szinkronizáltak úgy, ahogy, tehát még ez a lehetőség is adott, ha valaki úgy érzi, kevés információ alapján ítélik meg a munkáját.

Végül még csak annyit, hogy meggyőződésem, ez a téma itt is hamar ki fog futni. Egyszerűen túl sok a felemlegethető hiba, a XXXIX-ik poszt már ugyan úgy csak a szűk törzsközönséget fogja érdekelni. Két hónap múlva a kutya se lesz kíváncsi rá.
A felelősségről. Leemeltem a hozzám legközelebb lévő könyvet a polcról. Az utolsó lapok közt a következő sorokat találtam:

"XXX Könyvkiadó Rt.
A kiadásért felel: X.Y. igazgató
...
Felelős vezető: K.L. igazgató
A szerkesztésért felel: S.T."

Szóval a kiadó vastagon felel azért, amit kiad. Ha az Ulpius részvényeit tőzsdén jegyeznék, akkor egy ilyen botrány után nagyot esne az árfolyamuk. Nagyon megérdemelten. És az is biztos, hogy ezt a fordítót nem foglalkoztatnák többet. Nagyon megérdemelten. Igenis legyenek már következményei, ha valaki elszúr valamit, pláne ha ilyen szinten elszúrja.

@cirape: Nehogy már az újságírót hibáztasd, ha szó szerint közöl le egy írásban megejtett interjút. Ha visszadobná, én azt cenzúrának nevezném.
@Hammer: így van, elvileg a könyv az nem a műfordító leadott nyersanyaga kinyomtatva, és elvileg ezért is kerül ennyibe egy könyv: mert sok embert kell dolgoztatni a szöveg és a kivitelezés ellenőrzésére. a gyakorlat meg, hát, nem ez.
@Hammer:
na de pont az a kérdés, hogy hogyan felel.
indított már valaha is kártérítési pert egy felháborodott olvasó azzal, hogy akiadó által kiadott munka szar, felét se éri annak, amit a boltban kipengetett érte, kéri a felelősök felelősségre vonását?

ha romlott husikát forgalmazol, akkor felelősségre vonnak, de még azt sem tekintik foglalkozás körében elkövetett terrorizmusnak vagy több rendbeli gondatlan veszélyeztetésnek.

na most, ha rossz minőségű szöveget hozol forgalomba, azért semmiféle büntetés nem jár. nem számszerűsíthető, hogy egy szöveg mennyire szar, akkor sem, ha kötetnyi Jakab-poszttal támasztanánk alá :|
@cirape: "Ha szétcincáltok egy gyenge szöveget mondatonként, akkor leépítitek az olvasótáborotokat"
hát szerintem ennek a blognak pont az a célja, hogy a hibásan/szerencsétlenül lefordított mondatokat cincálja. eddig is azért jártak ide, akik idejártak, ettől miért is épülne le az olvasótábor?
@armitage: Egy könyvnél kártérítést mondjuk nem kérnék, a boltba visszavinni és az árát visszakérni talán nem túlzás, nem tudom, sikerülne-e.
Viszont hírverést csapni körülötte - így, ahogy most folyik - hogy más tán ne vegye meg, mert szar, na az pont megfelelő. És tán meg is érzi a kiadó.
@cirape: én értem, amit írsz, de nem lennék a helyedben
Hogy megint egy nagyobb ívű filozófiai háttér-tanulmánnyal szórakoztassalak titeket: a fordítás világa, mint minden más, bizonyos ciklusok mentén működik. A ciklus egy adott pontján létrejön egy szigorú szakmai szervezet, ami azt mondja, hogy "mostantól az a fordító, aki x, y, z és k elvárásoknak megfelel", az illető kap egy igazolványt meg egy billogot a valagára, igazolvány és billog nélküli illetők nem fordíthatnak, béke van. Egy darabig. Mert aztán a szakmai szervezet kezd megöregedni, begyepesedni és rosszabb esetben korrumpálódni, már nem csak szigorú szakmai érveket alkalmaz, hanem az ismerőseit és rokonait is, stb. Az ifjú, tehetséges titánok fellázadnak, a szakmai szervezet megszűnik, és egy darabig megint béke van, mert mindenki fordíthat, aki tehetséges, papírtól és billogozott valagtól függetlenül. Aztán egyszercsak TÉNYLEG mindenki fordítani kezd. A minőség meredeken zuhan, egy tehetséges fordítóra jut ezer nyomorult kókler. Az igényes ifjú titánok - ez már ismét egy újabb generáció - elhatározzák, hogy létrehoznak egy szigorú szakmai alapokon működő szervezetet és kapcsolatba lépnek egy billogkészítő céggel... stb. Most nagyjából a "minden nyomorult kókler fordíhat" fázisban tartunk (itt a leiteren inkább a szépirodalmat vesézik a kollégák, de ami szakfordítások terén zajlik, az többyire szintén közröhej). Saccom szerint néhány éven belül visszahozzák a fordítói igazolványt meg a kötelező nemtoménmilyen tagságot, és ha van egy kis eszük, valami lobbi keresztülveri a törvényhozáson, hogy aki megfelelő képesítés nélkül fordít, azt bekenik mézzel és beledobják az udvaromon található kiirthatatlan hangyabolyba. A ciklus ezzel újraindul (és néhány évtized múlva a fordítással bíbelődő unokám majd ismét létrehozza az új leiterjakab blogot.)
@Kovácsné:
szakfordítás terén még csak-csak mérhető valamennyire a kompetencia, de azért azt is jegyezzük fel, hogy a megbízók által lefele hajtott árspirál is hozzájárul ehhez. vannak tök jó QA processzeid, erőforrásaid, a megbízó köszöni, aztán megbíz egy másikat, aki 20-30%-kal olcsóbb, és hiába magyarázod neki, hogy ezt az olcsóságot a versenytárs a minőségen hozza be.
műfordításban viszont etalonokat se tudsz állítani, mert hogyan is lehetne? attól, hogy valaki elvégzi a műfordító szakot, még írhat silány fordításokat, illetve fordítva: simán lehet, hogy valaki eredetileg kőfaragó és balett-táncos, de közben kiválóan fordít. Ez nem egzakt ipar :)
@armitage: Hát ez az (hogy Galuska Galagonyevics nagymamáját idézzem (: (: (: ). Bár nem kevés, hanem sok megbízóm lett nekem úgy, hogy a 20-30%-kal olcsóbb kolléga olyan sziten b-ta el nekik a projektfordítást, hogy nem lehetett beadni értékelésre.
A fordításban egyébként a fordítószak elvégzése az a szuperlatívuszos minimum (nem akarom ekézni a saját fajtámat, de az egyetemekről kikerülő szakfordítók felét-háromnegyedét nem engedném a nagyobb kihívást képviselő munkák közelébe). Tényleg az kéne, hogy elhivatott piaci szereplőkből feláll egy bizottság, akiknek lead az ember olyan 10 oldalnyi fordítást, ők meg annyit mondanak, hogy "igen, ezt kifizetnénk" "nem, ezt nem", lehetőleg indoklással. Műfordításban is meg lehetne csinálni (pl. akinek a 10 oldalában értelmetlen tükörfordítás volt, az eleve mehet vissza a balettbe ugrálni), csak mondjuk ott lehetne közönségszavazás is (: (Persze ezt kiváltaná, ha az egyetemeken normálisan oktatnák a fordítást, és mind a kiadott anyagoknak, mind az értékelésnek legalább valami marginális köze lenne a valósághoz (: )
@Kovácsné:
hej, Dadus, Dadus :) pont ezekkel is baj lenne, mert azt a bizottságot ki állíthatná fel ojjektíve, és ugyan miféle bizottság lenne az, amelyik piaci szereplőkből állna és szintén piaci szereplőkről döntene? nettó fasizmus, vrag u varot, ilyet nem szabad csinálni; de bocsáss meg, hiszen csak tréfáltál :) a bizottság (a felszecskázása előtti pár pillanatig) különben is hiába hozná sommás verdiktjeit, mert kartellezni nem lehet, anélkül meg nem jön össze a Zegységfront, mind csak hiábavaló :)

elvileg pont a piacnak kéne szelektálnia – egy időben magától értetődött, hogy a fordítócég nem kérdi a fordítótól, anyja hol szülte világra, milyen papírokat tud lobogtatni, csak a produktum számít, ha tré, akkor csá. na de beütött a válság > költséghatékonyság > olcsóbb alternatívák keresése, le egészen a webes fordítóprogramokig (tegye fel a kezét, akinek a szódíját számottevően emelték az elmúlt X évben)
@armitage: Höhö (:
Bár azért most is van olyan fordítóiroda, hogy elküld a vérbe, ha nem teljesítek az elvárásai szerint (dolgozom egy ilyennek, és meg kell mondjam, sokkal jobban örülök az ő szigorúságuknak, mint a linkóci másik cégnek, ahol az utcáról beeső pöcsmadarak 20 megalkotott szennyeit kellett lektorálnom, amíg meg nem untam...)
Persze hogy a piacnak kellene szelektálnia, de tisztességes értelmiségi azért egyedül is megpróbálja megváltani a világot (: (És egy hatalmas balkanyarral visszakanyarodva az alaptémához: ezért tudok kurva mérges lenni az összes tahóra, aki az anyagikra avaló hivatkozással szar munkát ad ki a kezéből.)
@Kovácsné:
értem, asszonyság, értem ("ember, ne mérgelődj"), akkor egészítsük ki azzal, hogy tessenszives azokra is vérbe nyihhanni, akik a fenti szar munkákat anyagi okokra hivatkozva át is veszik, sőt eleve erre hivatkozva adnak megbízást a QA terén kihívásokkal találkozó (ám azokat konkrétan leszaró) olcsókolbászoknak, akik így olyan árversenyt támaszthatnak, ami akár patinás, jól bejáratott, profi és minőségi cégek elől is szívja el a levegőt (és a melót), vagy a rentábilitás határáig löki őket.
(azt mondani se kell, hogy ilyen spirálok közt a freelancerek helyzete is cudar)
@cirape: Hmm. Emberélettel? Úgy tűnt az interjúból, hogy öngyilkosságra készül? Nekem inkább úgy, hogy nagyképűen visszautasít mindenféle kritikát. Szerinte az ő fordítása jó és punktum. És akkor is jó, ha rossz. Egy öntelt, felfújt ... téli csapadék és becsületbeli ügyek helytelenül írva.
És miért kellett volna visszaküldeni ellenőrzésre. Ha ilyen ember és ezeket mondta, akkor miért ne tudhassuk meg ezt róla? Miért ne tudhasam meg, hogy önkritika nuku és tojik mindenki véleményére?
Uff.
"A fordítás az kényszertevékenység a megélhetéshez kell"
"Amit olvastam utoljára, azt fordítottam ...A szürke ötven árnyalata .... nem az én műfajom, mert női regény, de óriási nagy siker.."