Félrefordítások

Olvastál, hallottál egy csinos kis félrefordítást valahol? Küldd el a felrefordit@gmail.com címre!

Lájkoltatás

Nyelvről, értelmesen

Kedvenc nyelvi portálunk a Nyelv és Tudomány - nyest.hu, mert értelmes dolgokat írnak nyelvi témákról. Érdemes olvasni őket.

Friss topikok

  • arncht: a venasszonyok nyara semmivel sem magyarabb, mint az indiannyar. az egyik neme... (2019.08.16. 09:55) Indián nyár
  • Leiter Jakab: @VikMorroHun: Nem értem ezt a mondatot, bocs: "senki sem használta az általad ... (2019.07.27. 09:51) Fizetési sapka
  • inf3rno: Én pont most próbálok rákeresni arra, hogy mi a tököm az a kötőhártya zsák. Pe... (2019.07.24. 14:19) Pislogjon! Ne pislogjon!
  • Kitalátor (másként) gondolkodó: @sTormy: Pl. a szájszuronyos istállólégy. (2019.06.26. 14:13) Obamát folyton félrefordítják
  • virgo: A wheeler dealersben még nem láttam olyan részt, amiben ne fordítottak volna f... (2019.05.23. 08:59) Bogaras
  • Cutofftheirheads: A kedvenc sorozatom. És mennyire nem akartam elhinni, hogy ezek édesen eszik a... (2019.03.29. 10:09) Húsos pite kristálycukorral, porcukor helyett
  • fonaktamas75: @SnoopyKutya: www.youtube.com/watch?v=_DFtaeIOgXI (2019.01.29. 20:05) Halkakas
  • Leiter Jakab: @Csigabi: Te mondtad, nem én! Én már nyolc éve megírtam a posztban, hogy a leh... (2018.10.31. 10:38) Narancs ügynök
  • limbekcs: talán inkább az automata tárgyesett igyekeztek elkerülni? (múlt időben, ráadás... (2018.09.11. 23:40) Shakespeare új oldala
  • emmersson: @qorilla: Az rendben van, hogy a szabályt a kivétel megadásával is definiálhat... (2018.06.24. 18:59) A kivétel gyengíti a szabályt?
  • Rugovicsvalagba: ine times...NINE times Olivier says "Is it safe?" and each time it's different... (2018.03.30. 19:55) Biztonságos?
  • pocak: @kcsi: hát igazság szerint sok mindent szeretnénk, de ketten maradtunk hivatal... (2018.02.25. 19:58) A helyesírásról

Gyakori címkék (teljes lista a végén)

24 maraton (6) agatha christie (5) agymenők (3) állítólag... (8) általános hiba (95) amatőr (5) amerikai foci (5) angol (2235) az elit alakulat (3) az elnök emberei (4) a felreforditas nyomaban (3) a mentalista (15) a szökés (3) a szürke ötven árnyalata (6) band of brothers (3) biblia (4) bkv (10) blackadder (4) bones (11) californication (4) cím (72) criminal minds (4) csengetett mylord (4) csillagkapu (8) csi lv (33) csi miami (22) csi ny (17) dalszöveg (3) desperate housewives (4) doctors (4) doktorok (4) doktor house (18) dokumentum (5) dr csont (10) elírás (6) étlap (22) everwood (4) family guy (3) fekete vipera (4) felirat (88) fifty shades of grey (6) film (374) fordítógép (38) francia (41) friends (49) garfield (6) gilmore girls (15) google (4) gyilkos elmék (5) gyűrűk ura (5) hamis barát (65) használati utasítás (18) helyszínelők (45) helyszinelok maraton (8) hirdetés (13) hírek (8) hogfather (5) holby city (3) holland (3) horvát (5) house md (19) how i met your mother (3) hunglish (21) idézet (6) index (18) internet (100) ismeretterjesztő (123) jag (8) james bond (4) james verseny (18) játék (4) jóbarátok (54) joey (3) kaliforgia (3) káromkodás (3) képpel (207) képregény (8) kiadvány (11) kiejtés (9) kifejezés (4) könyv (197) kvíz (19) latin (5) law & order (4) lengyel (3) letterman (3) lord of the rings (4) lost (5) magyarról (130) married with children (5) máshol írják (7) mást jelent (322) máv (4) miami helyszínelők (5) miért éppen alaszka (5) monk (6) mythbusters (7) ncis (8) német (105) nem félrefordítás (16) nem fordította (13) név (123) nincs ilyen szó (40) northern exposure (5) obama (3) offi (6) olasz (12) orosz (19) pratchett (5) prison break (5) programajánló (5) rádió (4) rajzfilm (53) reklám (23) rém rendes család (4) román (4) roswell (7) saját hiba (12) sajtó (363) sherlock (6) simpson család (17) sorozat (483) south park (9) spanyol (9) sport (6) star trek (7) supernatural (3) számítástechnika (4) szavazás (6) szerkezet félreértése (70) szex és new york (3) szinkron szerda (9) szívek szállodája (12) szlovák (3) szoftver (35) szótár (5) szóvicc (4) született feleségek (5) termékcímke (17) tévéműsor (91) the mentalist (15) the pretender (3) the simpsons (15) the x files (5) tolmács (9) top gear (14) true blood (3) tükörfordítás (232) újrajátszás (4) véleményes (173) videóval (8) x akták (5) you rang mylord (4) zene (17) Összes címke

Szinkron szerda: A szinkronrendezésről, avagy A megismételhetetlen újraalkotása - 2. rész

2010.04.21. 14:59 nyolc_mini_vese

Nikodém Zsigmond írásának második része következik - az első részt itt találjátok.

6. Az állandóság biztonságos, a változatosság viszont gyönyörködtet

Tehát nincsenek alkatilag, képességileg és tartalmilag egymásnak tökéletesen megfelelő színészek. De még ha különösen nagy szerencsénk van is, és a véletlenek csekély valószínűségű összejátszása révén a sávszélességük esetleg egyforma, a sávkiosztásuk már biztosan nem az. Az egyik például 1-10-ig számozható skálán játszik, a másik 5-15-ig kalibrálhatón. Ha az adott filmben nyújtott alakítás emocionális és intellektuális töltete éppen az 5-10-es sávban mozog, akkor tökéletesen fedheti a magyar hang a színészi játékot. Valójában oly ritka a totális megfelelés, hogy nem is azt keressük, hanem ezeket az átfedéseket, amik az adott szerep megformálásához kellenek. Itt tehát fedik egymást, de kilóg ide-oda 5 egységnyi érték. Ezért nem minden esetben szerencsés, ha ugyanazt a hangot rendeljük egy színművészhez valamennyi filmjében, hiszen előfordulhat, hogy más érzelmi töltettel, máshonnan építkezve az 1-5-ig terjedő játékteret tölti be, míg a mi magyar hangunké, ugye, 5-nél kezdődik. Már egyáltalán nem fedik egymást. Ezek után logikusnak tűnik a következtetés, hogy a másolás az immateriális építőelemek megismételhetetlensége folytán nem is lehetséges, valójában a film hangi világának újraalkotása történik a szinkronizálás folyamán.

Tabák Kata, a Mafilm Audio Kft. rendezője a Vasember szinkronizálási munkálatai közben éppen a hangmérnökkel és a színművésszel kommunikál egyszerre.

Ugyanakkor természetesen jogosnak kell elismernünk azt a fogyasztói érvelést, amely szerint a megszokott hang már hozzátartozik a néző kedvenc színészéhez, s ő nem csak szívesen veszi az állandóságot, de követeli is. Szóval, sok körülmény gondos mérlegelése szükséges a jó szereposztáshoz. S amikor mindez megvan, még mindig kiderülhet, hogy a választottunk nem ér rá, külföldön van, vagy nagyságrendekkel értékesebbnek tartja magát, mint amennyit a stúdió fizetni tud... (Talán kevéssé ismert adat: Magyarországon csupán annyi pénz van egy teljes film szinkrongyártására – belekalkulálva a kívánatos hasznot -, amennyit például Franciaországban egyedül a fordító kap a munkájáért. Kis ország – kis piac – kis foci.)

7. A műtermi munka

A szereposztás után a szinkronrendezőnek már nincs más dolga, mint levezényelni a műtermi felvételt. Ha jó szinkronfordítása van, akkor csak a színészi játékra kell összpontosítania, ha azonban nincs (és egyre gyakrabban nincs), akkor aprólékos pepecseléssel helyre teszi a mondatokat grammatikailag, a karakterekhez jobban illő, kifejezőbb szavakat választ, ellenőrzi a szövegek hosszát, s ha kell, javítja. Ez általában megtörténik már az előkészületek, az ún. szétszedés során. Gyakran megesik azonban, hogy időhiány miatt minderre a műtermi munka közben kerül sor, ami ingerültté, dekoncentrálttá, frusztrálttá teheti a színészt, s végső soron az alakítás, vagy jobb esetben csak az oldott légkör rovására mehet.

(A legrosszabb eshetőség az, hogy a stáb belefárad az örökös javításba, prostituálódik, és "nem az én dolgom, nem ezért fizetnek, szarok bele, a néző úgysem veszi észre" felkiáltással tudatosan figyelmen kívül hagyja a hibát; rossz minőségű munkát végez. Az ilyen blogok, mint a leiterjakab sokat tehetnek ez ellen, jelezve, hogy a néző igenis látja, s bár talán valóban nem tudja, mitől rossz, de hogy rossz, azt egyértelműen megfogalmazza. A "mitől" kérdésre a szinkronrendezőnek kell tudnia felelni, ez a fokmérője a szakértelmének. Ezért a magam részéről arra buzdítok mindenkit, hogy tegye szóvá, ha valami nem tetszik neki, ne fogadja el a rossz megoldásokat, s vegyük elejét az efféle "szakmai" gőgből fakadó lenézésnek.)

8. Na, de most akkor tényleg: művészet, vagy nem művészet?

Hipotetikus jókedvünkben induljunk ki abból, hogy mindenki jól végezte a munkáját, a szinkronrendezőnek tehát csak a színészi játékkal kell foglalkoznia. A főszereplőknek elmeséli a történetet, megfejti a karakterüket, felvázolja, milyen elképzelései vannak, gondosan, pontosan, részletesen elmondja, mit szeretne hallani...

És persze soha nem azt hallja. Ekkor kell elég intelligensnek lennie ahhoz, hogy felismerje: a saját megoldásán kívül létezhetnek másmilyen, de ugyanolyan jó megoldások. Ez egy interaktív műfaj; a színész nüánsznyi eltérésekkel másképpen dekódolta kollégája játékát, nüánsznyi eltérésekkel mást vél ízlésesnek, célravezetőnek vagy megfelelőnek, sőt, az is előfordulhat, hogy egyszerűen képtelen maradéktalanul megvalósítani a rendező elképzelését.

Báthory Orsolya a Twilight zone 2. forgatása közben. A műteremben Csifó Dorina áll a mikrofon előtt, és e percben éppen rápróbálja a magyar szöveget a szájmozgásra. Ezt követheti majd az első felvétel (és persze minden további). 

A legjobb rendezők kiváló pszichológiai érzékkel is bírnak. Pontosan tudják, hogy a színészük lelkileg pucéran áll előttük, ha a biztonsági 75%-on túlmutató teljesítményt préselik ki belőle éppen, s kiszolgáltatottsága könnyen megalázottságba fordulhat. Nem arról van szó, hogy a rendezőnek betéve kell tudnia Eysenck dimenzionált faktoranalízisét, de a kedvező pszichikai hatás eléréséhez feltétlenül szeretnie kell a színészét. Hogy ezt milyen módon, milyen szavakkal vagy gesztusokkal hozza a tudomására, az személyiségtől függő, de a bizalom és szeretet vékony kis bársonyszálának ott kell feszülnie közöttük. Artisztikus mutatvány ez, kényes az egyensúly, sokan esnek a mindennapos hatalmi játszmák csapdájába. Ideális esetben azonban lüktető, alkotói információáradat indul meg a színész és a rendező között. Interakciójuk eredményeképpen pedig születik egy nem egészen úgy tervezett, de minden ízében vibráló, erőteljes, átütő alakítás, ami valamilyen módon megérinti a nézőt, és hat rá.

Azt hiszem, ez a művészet lényege. Nem tervezhetően megragadni az ember lelkét, s addig nem ismert magasságokba száguldani vele.

9. Miért bukunk el mégis olykor mindannyian?

Mielőtt könnybe lábadna a szemünk a szinkronrendezők nagyszerűsége felett érzett meghatottságtól, szögezzük le, hogy a filmek többségénél a fentiek nem valósulnak meg, csak igen korlátozott mértékben. Ennek két oka van. Az egyik a művészeti alkotások hatásmechanizmusának kiismerhetetlensége.

Régóta kutatják, kívánják receptbe foglalni, mitől válik egy film blockbusterré, de mindmáig a legérvényesebb válasz a kérdésre: "attól, hogy sokan nézik meg". Ezzel azonban nem az okot, hanem az okozatot tártuk fel, amihez – valljuk be – nem kell kimagasló IQ-val rendelkeznünk. Ahogy nem tudjuk, mitől lesz egy zeneszám sláger, miközben egy másik nagyon hasonló gyorsan eltűnik az érdektelenség lápjában, úgy nem tudhatjuk előre, sikerül-e kivívnunk a közönség tetszését, amikor valami egyedivel próbálkozunk. A biztonsági, bevált megoldások sosem fognak katarzist kiváltani, a formabontó vagy más okból invenciózus kísérleteknek viszont megvan az a kockázatuk, hogy esetleg nem rezgetik össze a néző lelkét a miénkkel, nem történik meg az a csoda, amit Borisz Paszternak így ír le: "Áramtelt vezetékek vagyunk: egy perc, egy rezzenet egybecsap, összeéget".

A másik ok a körülmények sokszor agresszív kényszerítő ereje. Ez olyan sokféle forrásból eredhet, hogy csak példaszerűen említenék meg párat. Van, hogy már a szereposztásnál megbukik a rendezői elképzelés; a kiszemelt színművész egyeztetési vagy anyagi okokból nem elérhető, újat kell választani, hiszen a határidő, a költségvetés és a gyártási terv ritkán engedi meg az optimális magyar hang bevárását. A másodszereposztásról szintén kiderülhet, hogy cserélni kell, s eljuthatunk egészen odáig, hogy egy szerepet azzal kell megcsinálnunk, aki hetedik volt a sorban. Minden filmben van legalább egy ilyen szerep. Van, hogy a szereposztás összejön ugyan, de a stáb valamilyen oknál fogva az idő szorításában vergődik (például mert a színművésznek mindössze két szabad órája van a forgatás kitűzött napjain).

Ilyenkor engednünk kell a technológiai szigorból, és próba nélkül, azonnali felvétellel kényszerülünk rögzíteni a dialógot. Nyilvánvalóan nem lesz olyan, mintha előbb alaposan megfigyelhettük volna az eredeti színész hangsúlyait, mimikáját, ugyanakkor tény, hogy a primer reakciók, az ösztönös szerepformálás is nagy lehetőségeket, komoly értékeket rejt magában, ha a magyar hangunk elég erős egyéniség. Van, hogy a forgatás napján elromlik valamilyen technikai eszköz, és ezért kerül időhiányba a stáb. A következmény ugyanaz.

És végül: előfordulhat, hogy nem is volt rendezői elképzelés. De erről inkább a hozzászólások meséljenek.:)

54 komment

Címkék: szinkron szerda

A bejegyzés trackback címe:

https://leiterjakab.blog.hu/api/trackback/id/tr641938929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ugye ez már koránt sem olyan izgi, mint egy jó kis baki, amit 100 kommenten át lehet cincálni? pedig a lényeg valahol itt van.
Igen, azt hiszem megtudhattuk, hol van a kutya elásva... gondolom, mostanság (a legendás szinkron időkhöz képest pláne) egyre nehezebb színészt egyeztetni, a profikat megfizetni, és még idővel is beleférni a megrendelő elvárásaiba...
Szóval, most már végképp nem értem, miért ugyanaz a 20+ hang szinkronizálja az összes sorozatot ;-))) (azaz, értem én: ők jutnak automatikusan eszébe egy rohanó szinkronrendezőnek, akinek nincs ideje minden valaha végzett színészt feltérképezni és fejben tartani)
na, meg ez is egy elásott kutya, talán valóban a legeslegfülsértőbb az összes közt:
"A legrosszabb eshetőség az, hogy a stáb belefárad az örökös javításba, prostituálódik, és "nem az én dolgom, nem ezért fizetnek, szarok bele, a néző úgysem veszi észre" felkiáltással tudatosan figyelmen kívül hagyja a hibát; rossz minőségű munkát végez."
És a megrendelő át is veszi!
Holott, talán töredék összeg lenne egy felirat, amit akkor profibban meg is lehetne csinálni (lsd. Top Gear)
A szereposztással kapcsolatban szokás emlegetni a Zöld kártya c. film felvételét, ahol Ráckevei Anna és Helyey László egyeztetési gondok miatt egy percet nem töltött együtt a stúdióban, mégis zseniális végeredmény született. Ha van egy eltökélt szinkronrendező, a problémák nagy része azért áthidalható. Sajnos mostanában tényleg nem ez a jellemző, hanem a „daráló”, sokszor odalökik a színészt a mikrofon elé, és próba nélkül mondania kell a szöveget, lehetőleg úgy, hogy elsőre használható legyen. Én, ha tehetem, be szoktam ülni a saját szövegem felvételére, nagyon sokat segít nekem is, meg a rendezőnek is. Persze ez sem általános gyakorlat, sajnos.
@Los Alamuszi: a megrendelő MINDENT átvesz. (majdnem minden megrendelő)

az például érdekes lenne, hogy megy ez egy csatornánál, van-e valaki, aki foglalkozik a szinkron minőségével, ki az, mi a feladata, egyáltalán ellenőrzi-e bárki, hogy mi megy adásba.
Mindkettő nagyon tetszett, gratulálok, sokat tanultam. Kár, hogy ma már nem születnek klasszikus szinkronok
:-(.
@KGX: remélhetőleg jövő héten folytathatjuk a tanulást :-)

egyébként én nem vagyok benne biztos, hogy nem születnek klasszikus szinkronok, csak érted, régebben az ember 9x megnézte ugyanazt a Bud Spencert mire új filmet vetítettek a moziban :-D Így könnyebben az ember fejébe másztak olyan mondatok, hogy "Nagy koponya vagy, Bob." :-)
@KGX:
Nem-e?
Pretty woman, A bárányok hallgatnak, Shrek, Blöff, A ravasz, az agy..., Asterix és Cleopátra (ebben főleg a szöveg, az egy műremek!), Amélie, ésatöbbi, ésatöbbi...
Szerintem még lehetne sorolni!!!
@thit jensen: LOL. A Pretty Woman az nem klasszikus már? 20 éves film :-DDDDD
@nyolc_mini_vese: Már 20? Jó, de mondjuk nem úgy klasszikus, mint a Casablanca szinkronja, na! Friss klasszikus! Ebben az említett Vajda Pista nagy érdeme volt az, hogy Richard Gere-re Kern Andrást választotta! Senki más nem csinálta volna ezt meg, és nagyot szólt!! Egyébként Vajda Istvántól szaladgáltak ki sírva a színésznők...:)
egyik éjjel láttam a boomerangon frédi és bénit új szinkronnal. speier írta a magyar szöveget. és hát érezni, hogy nem romhányi, de szerintem szépen megoldotta speier.
mármint az "érezni, hogy nem romhányi"-t úgy értettem, hogy csupán annyiban, mint ahogy két embert meg tudsz különböztetni a járása alapján.
@Malachi:
akkor csak a mieink pattognak? ;-)
@seth_greven: Az általam említett Asterix és Cleopátra (vagy Cleopátra küldetés, nemtom) egy Speier mű! Aki még nem látta, nézze! De szinkronnal! :)
@thit jensen:
családi mondások származnak a filmből nálunk, de olvastam olyan kritikát, ami még ezt is lehúzta.
Pedig a "falafel, amit az arabok fele fal" ...
@Los Alamuszi: Tényleg! Isteni!
Ja, és ha már az előbb klasszikus szinkront kerestünk, nem állom meg, hogy ezt a kettőt ne írjam még ide : Forrest Gump, Bubik István remeklése, és az Amadeus, ahol Gyabronka mint Mozart....A tíz ujjamat! :)
@Los Alamuszi: nem tudom, de ha ők pattognak, akkor szerintem jó helyre dolgoztok. :)

na jó, mondjuk egy HBO-n még nem láttam rossz szinkront. Comedy-n se. :D a nagy keradók viszont már nem ilyen igényesek. de hát ezt mindenki tudja.

most komolyan, majd minden CSI hemzseg a hibáktól. miért engedik, hogy tönkre vágja a rossz szöveg az amúgy jó (gondolom jó) sorozatot? Top Gear, a tv6-on? az mi?

és így tovább. persze, szerintem nem olyan drámai a helyzet, mint ahogy néhányan lefestik. de kevés csúnya hiba is elég hozzá, hogy az egész szinkron szakmára rásüssék az "ezek amatőrök" bélyeget.
@Malachi:
ja, nem szinkron meg ilyesmi, csak egyszerű B2B iparág ;-)))
@Los Alamuszi: Nekem se tetszett az Asterix fordítása, zavartak a rímek. Az eredeti egy laza hülyéskedés, a magyar verzió mögött meg egy csomószor érezni az erőlködést, pont a vers miatt. Persze voltak benne iszonyú jó megoldások, de összességében nem győzött meg. Ízlések és pofonok.

Ami pedig a posztot illeti, szerintem minden kiderült. És én a magam részéről egyáltalán nem hibáztatom a szinkronosokat a "nem ezért fizetnek"-ért. Igazuk van: egyszer kijavítja az ember a munkatársa hülyeségét, másodszor is kijavítja, de egy idő után megunja, és azt mondja, "ugyan mért végezzem én el az ő munkáját, őt fizetik érte, nem engem". Ez nem cinikus, egyszerűen az ember nem szeret lúzer lenni, és szarrá dolgozni magát, míg az, aki ugyanúgy kap fizetést, mint ő, rosszul csinálja a dolgát. Számomra egyértelmű, hogy itt a megrendelő a saras. Tessék a szöveget normális fordítónak adni, tessék megfizetni, és tessék a munkához megfelelő feltételeket biztosítani. Nem hinném, hogy a jó szinkron árába menne tönkre a kereskedelmi csatorna.
Verdák szinkronja senkinek nem tetszett, vagy gyerekfilmeket csak gyerekes anyák néznek? (Gyerekes jelen esetben nem a gyermek tulajdonlására vonatkozik, hanem egy bizonyos lelkiállapotra)
Amúgy meg a kérdésem nekem is az, hogy a szinkron alapjául szolgáló fordítást senki nem veszi át úgy, ahogy az én fordításaimat szokták? Azaz: valaki átveszi, elolvassa és ELFOGADJA. Mert nálam csöngött már reggel hatkor a mobil, hogy ha nem javítom ki ezt meg azt az oltári varacskos hibát, nem hogy fizetni nem fognak, de küldik Iván Gyeprefost a kalasnyikovval, és még csak nem is panaszkodhattam, mert a szerződésben világosan benne volt, hogy megtehetik. (Mármint természetesen nem Iván Gyeprefos delegálását, hanem a javítások igénylését)
@mistinguett: A megrendelőt kicsit megvédeném - ebben az esetben, mert szerintem általában az van, hogy a film/sorozat bármi szinkronját rendelik meg, abban pedig benne van a fordító is, tehát, a stúdió az egészet vállalja, a fordítást is. Az átolvasás / elfogadáshoz meg annyit, hogy eleve kevés pénzt kap a fordító, arra már valószínűleg végképp nincs keret, hogy azt még valaki átolvassa - de persze a fordító meg azt vállalja benne, hogy ő megcsinálja jól a fordítást. Kellően zavaros voltam? :-)
@Kovácsné: Nem egyszer, nem is kétszer láttam a Verdákat :) Óvodással. A szinkron nem rossz. de van benne egy-két dolog, ami nem tetszik, pl. a "Gyúrunk, vazze"? Mert ha gyerekfilm, ez abszolút nem való ide. Hasonlóan, egy-két nyíltan szexuális mengyilvánulás sem. Ezt hogy lehet megmagyarázni a gyereknek? És még valami, ami azért a poszthoz is kapcsolódik. Azt észrevetted, hogy Filmore hangja rosszul hangsúlyoz, amikor azt kérdezi: Előkerült a bélyegyűjteményed? - erre a szinkronrendező azért odafigyelhetett volna :)
@nyolc_mini_vese: Oké, de akkor ne kerülgessük a forró kását: mennyi az annyi? Mennyit keres egy fordító egy CSI-fordításon? És a szinkronrendező, a szinkronszínész? (Tudom, hogy ezekre nincs válasz, de mondjuk átlagolva.)
Vagyis azzal lenne baj, hogy a szinkronstúdió rosszul gazdálkodik a megrendelő pénzével, és mondjuk kifizet a Reviczkynek egy csomó zsét, a fordítást meg rábízza a végzős egyetemistára, avagy arról, hogy nincs elég pénz, oszt annyi? A posztban azt olvassuk, hogy nagyon kevés pénzt kap a stúdió (a franciás példa nem biztos, hogy releváns, ott a minimálbér is ötszöröse a magyarnak), de én kíváncsi lennék egy "átlagos" szinkronszínész órabérére.
@alfasprint68: Asszem én is túl vagyok már a bűvös tucaton (:
A Gyúrunk vazze meg hasonlók (pl. "nyomkodjuk a csajok dudáit") tudtommal azért kerülnek bele a gyerekfilmekbe, hogy úgymond a szülő se unatkozzon. Ami szerintem egy orbitális baromság, mert egy jó mese egy felnőtt számára is szórakoztató, a rossz mesét meg nem lehet nézhetőre turbózni három idióta poénnal. Szerencsére az óvodásnak ezek a poénok többnyire egyáltalán nem esnek le (ld. pl. a Jégorszak harmadik részét, amiben kb. 250 (homo)szexista poén van, de a gyerekeim még egyet se böktek ki...).
A bélyeggyűjteményes mondat egyébként nekem sem jött le abban a formában igazán.
A Verdák szinkronja mindenesetre még az említett hibucikkal (idézet egykori fizikatanáromtól) együtt is kimondottan jó.
@mistinguett: Szerintem nincs kása, de erről már sok helyen olvastam, én megtippelem, hogy mondjuk egy fordító egy CSI részért olyan 15e forintot kaphat - és egy rész az kb 1,5 -2 nap munka (mármint, ha 8 órás napot számítunk), ha normálisan csinálja az ember. De majd lesz szó nyilván a fordításokról is a szinkron szerdákban.
@nyolc_mini_vese: Nekem az nem világos, hogy miért kellene külön fizetni az átolvasás-elfogadásért. Elméletileg van valaki, aki a fordítási melókat kiadja, szervezi, stb., neki nem ez a dolga? (A fordítási irodánál, ahol időnként dolgozom, a projekt menedzser tudtommal nincs külön megfizetve azért, hogy a beérkező fordításokat ellenőrzi, mert ez eleve a munkája része). Ehhez persze most azt kellene tudni, hoig konkrétan hogyan zajlik a szinkronfordítások kiadása, mondjuk szervezeti szinten, mire van külön ember meg mire nincs... Én TÉNYLEG teljesen szinkronszűz vagyok (: (: (:
@Kovácsné: jó, de ez nem olyan rendszer, szerintem, mint egy fordító irodánál, érted. de majd előbb-utóbb minden ki fog derülni szerintem, ha szerdánként idekuksizol :-) Legalább számomra is kiderül, engem is érdekel :-)
@KGX: dehogynem születnek, csak ahhoz klasszikus film is kell. :) Mostanában pörögnek a filmek, kevésbé olyan különleges ritkaságok és nagy áttörések jelennek meg, mint régen. Az animációs filmek terén igazán remek szinkronok születnek mostanság is, és van pár sorozat, ami szinkronosan szerintem élvezhetőbbre sikerül az eredetinél (pl. a Bones; Széles Tamással, Bertalan Ágnessel, Viczián Ottóval, Kéri Kittyvel, Szabó Mátéval meg a többiekkel). Belehallgattam az eredetibe, és valahogy színtelenebb volt, kevésbé játszanak a hangjukkal a színészek. A Dr. House is kiváló szerintem, bár az eredetiben is jó. És van még pár mozifilm is, ami élvezetes lett szinkronosan. Szerintem nincs veszve egyáltalán - csak jó alapanyag, jó feltételek és jó szervezés szükséges hozzá. :)
@nyolc_mini_vese: Én MINDEN NAP idekuksizom. Mikor kapom a csokoládét? (:
KOmolyra fordítva: érdeklődve várom a fejleményeket.
@Olman: Öcsém nagy filmbolond, ő azt szokta mondani, hogy régen sokkal jobban pörögtek a filmek, mint ma. Nézd meg a Lugossy-féle Draculát: öt perc sem telik el, és már ott is vagyunk a vámpír kastélyában, tíz perc, és Dracula már Angliában van. Egy mai filmben az ötödik percél még jó, ha a főhőst megismertük, a tizediknél esetleg elindul maga a sztori. Másképp pörögtek a filmek akkoriban, de pörögtek. Én általában a mai filmeket is unom. :)
@mistinguett: Hehe, mert manapság a LÉLEK az nagyon fontos. Ezért standard 20 percben megmutatják a főhős LELKÉT, ahogy beszélget a nagymamájával, meg vak bácsikat segít át az úton, meg épp válófélben van, meg miskárolják a macskáját, aztán a 21. percben ráeresztik a Godzillát meg a meteorzáport, onnantól ugyanaz a film, ami egyébként is lett volna. Gyanús, hogy manapság ezért tart minden film legalább két óráig, mert a lényeg bemutatása most is ugyanúgy 90 percet vesz igénybe,mint régen (: (: (:
(És a Lugosinak a miskárolt vak bácsi nélkül is volt lelke...)
@Kovácsné: Miskáról - annyit aggyunk má' meg Mihály barátunknak, hogy hosszú ó és nabbetű. Köszi.
A t mint rag meg má' kicsit túlzás nyefftanilag, nem-e?
@mistinguett: nem úgy értettem, hanem hogy kevés a maradandó alkotás, gyorsan váltják egymást a filmek. Aztán vannak még a régi nagyokhoz való visszanyúlások, remake-ek - de ezek többnyire befuccsolnak.
@semiambidextrous: MI van, mi van, rám van szállva, nem magázva hanem passzívban? (: (: (:
@Olman: Ja, az lehet, én nem értek a filmekhez, nem is nagyon nézem őket. Bár az alapján a kevés alapján, amit láttam, él bennem a gyanú, hogy a régi filmek is szarok voltak. :)
@Kovácsné: Aktív tegezés helyett. Ön nem magázik te vissza engemet?
Legalább a törpe-dolog megoldóott, úgy obzerválom.
Na de télleg, hát csak egy kicsit kötődni köll itten, hogy ódóggyon az ember, mint a plusz tabletta.
:D
@Kovácsné: Igen, ez az, hogy először muszáj megnézni a lélekábrázolást, ha véletlen két főhős van, akkor ugye kétszer, ha három, háromszor, és aztán esetleg indul valami. (De szerintem Lugosinak sem volt lelke.)
@mistinguett: @Kovácsné: A legszörnyűbb nem is ez, hanem amikor megtörtént a 4,5, vagy 6 ilyetén ábrázolás, valami már éppen bezúzná dolbiban az agyadat, amikor... vége a filmek. Köszönjük,ennyi volt, szép volt, ugye, ki az, aki ott a harmadik sorban nem zokog a szomszédja vállába?
Na, én ettől tudok kikészülni.
@semiambidextrous: Aha, ezek szerint te is a Flying Piranhas 5-ön szocializálódtál? (: (: (:
Mondjuk a Dr. House tényleg jó.
@nyolc_mini_vese: Van ebben is sok igazság.
@Kovácsné: Hehe. Tessék mondani, ezt felhasználhatom aláírásnak? :D
(azannya, sikerült csak a sidebarba posztolni... Blogmotor, blogmotor, engedj be!)
@mistinguett: nem órabér van, tekercsszámra fizetnek. (Egy tekercs nagyjából 40-50 mp a teljes filmidőből, persze ez se szentírás.)
@thit jensen: A Vajdától a mai napig. :)
A másik a Zákányi Balázs, aki így: cippo.freeblog.hu/archives/2008/05/22/_197/
@mistinguett: Csakhogy azért javítja ki valaki a másik hibáját, mert, ha a végeredmény szar lesz, akkor nem csak a fordító anyját fogják szidni, hanem akkor már rögtön "szar a színész, meg a rendező is".

@cippo: Hú, Zákányiról regéket hallani, mármint ilyen történeteket. Ő is az a tipikus megríkatós lehet, ahogy elképzelem...

@KGX: Ez elhamarkodott - és persze szubjektív - kijelentés. Szerintem a House-ban nagyszerűek a színészek, és alapjábanvéve igényes a szinkron, csak a néha vissza-visszatérő mellékszereplő-hangok illetve az időnkénti orbitális félrefordítások, vagy a hangilag túlságosan eltompított telefonbeszélgetések belepiszkítanak ebbe a "tényleg jó" szinkronba.
Az ezen a héten leadott epizóddal kapcsolatban küldtem is ide a mailt, már várom, hogy kikerüljön a bejegyzés (tudom, türelem...) :)
@Cirmoscica: Igazad van, persze. Csakhogy a napi rutin általában nem így gondolkozik. Nekem egy csomó olyan (nem csak fordítási) munkám volt már, ahol döntenem kellett: vagy másfélszer annyit dolgozok, mint amennyiért fizetnek, és akkor elfogadható lesz az eredmény, vagy teszem a dolgom, de csak a dolgom, tudván tudva, hogy az eredmény szar lesz. A mechanizmus mindig ugyanaz: először megcsinálom tisztességesen, aztán mikor látom, hogy a kutyát nem érdekli az eredmény rajtam kívül, akkor elkezdek bosszankodni. Harmadik fázis az, mikor már nem azon bosszankodok, hogy sokat dolgozom és nem becsülik meg, hanem azon, hogy valaki más munkáját végzem magánszorgalomból, mikor az illető is megkapja a fizetését, csak nem ő dolgozik meg érte, hanem én. Ilyenkor elég gyorsan kétségbe esek, hogy én vagyok a lúzer, aki szarrá dolgozza magát, míg a másik / többiek kávézgatnak meg telefonálnak. Ekkor szoktam megkeresni a főnököt, és finoman értésére adni, hogy szar van a palacsintában. A főnök általában helyesel, majd nem történik semmi. És akkor úgy döntök, hogy inkább foglalkozom én is a feleségemmel / gyerekemmel / haverokkal / magammal, mert nincs megírva sehol, hogy a lelkiismeretes embernek pont a munkába kell belerokkanni, és nem például a gyereknevelésbe, ha már. És onnantól kezdve már csak az számít, hogy ami szigorúan véve az én feladatom, az rendben legyen, a többi meg le van szarva. Ez a folyamat több hónapig tart, de a vége mindig ugyanaz.
@Cirmoscica: hát, hozzáedződtünk, de az tény, hogy feszültség alatt nem könnyű oldottan dolgozni. A különös az, hogy bármi történik is a forgatás alatt - pl. volt már olyan, hogy "Balázs, vegyük újra, rövid/hosszú voltam" - "Nem vesszük. Szégyelld magad. Kövi." -, amikor a végeredményt látom, ezeket sosem veszem észre, pedig szörnyen (ön)kritikus vagyok.

Amúgy a fentebb linkelt történet életem első olyan élménye volt, amikor azt éreztem, hogy ezt a szerepet nem tudom megoldani, és kértem, hogy váltson le. Az, hogy mennyire objektív tudott maradni egy olyan helyzetben, amikor azt látta, hogy az általa választott színész nem követi az instrukcióit, hogy ellenkezik, hogy ő, a rendező nem azt látja/hallja, amit elképzelt, és hogy ezek után nem ordítja le a fejemet, hanem csak annyit mond higgadtan, hogy azért gondolt rám, mert ismer, és tudja, hogy meg tudom csinálni, hát nem érti, hogy akkor miért nem csinálom, meg azt, hogy: hát, ha tetszik, ha nem, most már ez lesz, ebbe belehúztuk egymást, magunkat, az nekem a tudatosságáról szól, az önmagába, és a belém vetett bizalmáról.
Úgyhogy azt gondolom, sírni, megsértődni szabad, csakhogy egy produkcióban mindannyiunkon pont ugyanannyi felelősség van, hogy ez csapatmunka, és innentől - a csöndes anyázáson túl - nincs értelme a másikra tologatni 'nem az én dolgom' kijelentéssel bármit is.
@cippo: Tudom, benned valóban van némi oktalan kishitűség a saját képességeiddel kapcsolatban (ld. Aviator), de szerintem ez az egészségesebb hozzáállás (ennyi dupla hangzót egyetlen szóban!), mert így mindig felfelé ugrasz, sosem lefelé.Asszem, ezt mindenki szereti.:)
@mistinguett:
"És én a magam részéről egyáltalán nem hibáztatom a szinkronosokat a "nem ezért fizetnek"-ért. Igazuk van: egyszer kijavítja az ember a munkatársa hülyeségét, másodszor is kijavítja, de egy idő után megunja, és azt mondja, "ugyan mért végezzem én el az ő munkáját, őt fizetik érte, nem engem"
Hú, most olyan neuralgikus pontomra tapintottál, erre a témára ugrok ;-))))
Mert, erre csak azt tudom mondani, hogy gondold át ugyanezt egy orvossal, akihez beviszik egy ismerősödet, akit a körzeti gondatlanul kezelt, ezért életveszélyben van.
Most akkor ő is megteheti, hogy leszarja, mert a másik elbaxta?
Vagy ugyanezt tanárral: ha az alsós tanítónéni tett az egészre, és a gyerekeknek nem tanította meg az alapokat, a felsős tanarak hagyják annyiban az egészet?
vagy ugyanez a saját szakmámban (ügyfélszolgálat, futárszolgálat): amit az operációs kollégák elkeffentenek, összetörik, elhagyják, késik, akkor azt nem nekem kell rendbe hozni, hanem csak egyszerűen elmondom az ügyfélnek, hogy bocsika, ez van, adjon be reklamációt, majd a biztosításos kollégák kifizetik a kártérítést?
Nekem az az elvem, hogy akit frusztrál, hogy bizony olyan a munkája, hogy a más által el nem végzett vagy rosszul végzett melót is neki kell megcsinálni, vagy rendbe hozni, az váltson munkahelyet, és hagyja a fenébe az egészet, legyen munkanélküli.
Mert szar munkát nem adunk ki a kezünkből, mert elég gáz, hogy dolgozni kell már magában is, de ha már bemegy az ember, akkor legyen eredménye ;-)))
Persze, nem azt jelenti, hogy egy szó nélkül mindenki helyett mindent megcsinál, mint egy barom, házon belül kövessen el mindent, hogy kirúgják azt, aki rossz alapot rak alá, vagy, hogy bevezessenek egy kontrollt, ami kiküszöböli a hibákat.
Persze, lehet, hogy ezért kirúgják, de hosszú távon azért mégis csak az a megoldás, hanem törődik bele abba, hogy ami a kezei alól kikerül, amit a nevével vállal, az szar...
Idealista vagyok???? :-))))
@Los Alamuszi: egyetértek azzal, amit mondasz, de azt azért hadd tegyem hozzá, hogy van az a munkamennyiség, ami után az ember sokszor már észre sem veszi a hibákat - értem ezt a fordítóra, a rendezőre, a színészre is. Ez persze nem mentesít.
A másik dolog, amit még tapasztalok, hogy a webhasználat elterjedésével párhuzamosan rengeteget változik a nyelvünk, a helyesírásunk; ami korábban csak netes szleng volt, az lassacskán beépül az aktív szókészletünkbe. A fiatal fordítók jelentős része pedig abból az új generációból kerül ki, amely már ezen nőtt fel, nekik ez a természetes.
A "nevével vállalásról" meg, ugye, gondoskodnak a kereskedelmi csatornák.

A kérdésedre, hogy idealista vagy-e, A Darvasitól cibálnék elő egy gondolatot: elég idealista vagy ahhoz, hogy valóban boldogtalan legyél,de elég idealista vagy ahhoz is, hogy boldogabb legyél akárki másnál. ;))
@Los Alamuszi: Hogy idealista-e vagy? Asszem igen. :)
Szépek ezek a hasonlatok, és tudjuk jól, hogy sajna az orvosok és tanárok között is van, aki leszarja, és. De ez egy másik problémakör szerintem. Valójában én nem látom értelmét a hasonlítgatásnak, mert a helyzet az, hogy a film rossz fordításába senki nem fog belehalni. Pincér koromban egyszer bent voltam a munkahelyen, de nem voltam szolgálatban. Az egyik vendég rendelni akart, mondtam neki, ma nem dolgozom, várja meg a kollégát. Aszongya: ha orvos lennél se mentenéd meg az utcán összeeső ember életét, csak mert nem vagy szolgálatban? Hm. Óvatosan a hasonlatokkal.
A helyzet az, hogy ha egy minőségi, értelmes munkát végző csapatban kell valakit kisegíteni, persze, hogyne. De ha szemmel láthatólag csak nekem fontos a minőségi munka, és mindenki más nagy ívben leszarja, akkor pár hónap múlva leszek annyira demoralizált, hogy ráhagyom én is. Nem gonoszságból, egyszerűen azért, mert nem vagyok hajlandó pl. a családom rovására mártírkodni, Nem maradok benn túlórázni. Miért? Mert otthon vár a gyerekem. Értelmesebb, kellemesebb és a társadalom számára is sokkal hasznosabb feladat az ő nevelése, mint a többiek hibáinak javítgatása. Minden tiszteletem az orvosoké, de nem véletlen, hogy nem mentem orvosnak. Persze úgy volna szép, ha mindenki lelkiismeretesen dolgozna, a péktől a gépészmérnökig, és finom lenne a kenyér, és nem romolna el a traktor, de a helyzet az, hogy egy csomó kenyér szar, és egy csomó traktor elromlik. Ha majd egyszer fontos ember leszek, elvárom a minőségi munkát az alattvalóimtól, és persze meg is fizetem. Amíg én vagyok az alattvaló, addig meg csinálom, amit mondanak. Ez a dolgom.
Nagyszerű írás, bár csak így állna hozzá a munkához minden rendező. Még csak egy éve foglalkozom szövegkönyvek fordításával, és aközött a pár a rendező között, akikkel eddig összehozott a sors, talán kettőre mondanám azt, hogy törekednek arra, amit Nikodém Zsigmond az írásában leírt, a többieknél pedig a "tök mindegy, milyen, úgyis kifizetnek" mentalitást éreztem. Japán rajzfilmeket fordítok, és általában a stábban én vagyok az egyetlen, aki nem úgy áll a dologhoz, hogy tök mindegy milyen lesz, csak legyünk már túl rajta. Becsületesen elvégzem a munkám, bíbelődök a szájmozgással és hetekig verem a fejem a falba, ha észreveszem, hogy elrontottam valamit, ha pedig még van idő, első dolgom, hogy küldök egy javítást. Amikor tehettem, bementem a felvételekre, de mivel egyetem mellett dolgozom, erre kevesebbszer van lehetőségem, mint ahogy azt szeretném. Valamint volt már olyan, hogy érezni lehetett, hogy a rendezőt zavarja a jelenlétem, úgyhogy inkább távoztam. Mindegy is, a lényeg, hogy néha annyira nem érdekli a rendezőt az egész, hogy azt sem veszi észre, hogy a színész elfelejtett lapozni, és ezért kétszer olvasta fel ugyanazt a mondatot két különböző helyen, tönkretéve az egész jelenetet, vagy hogy képes az egyik állandó szereplőt alakító színészt kiosztani egy másik szereplőre. Előfordult már olyan is, hogy nem tudták megállapítani egy karakter nemét (azóta minden új karakterhez odaírom), és egy gyors telefon helyett ment a rendező a saját feje után és férfi hangot adott egy lánynak. Egyébként hatalmas problémának tartom, hogy a rendező nem hajlandó kommunikálni a fordítóval, ha valami kérdésessé vált számára (pl. hogy miért más sorrendben mondja egy japán fickó a nevét a szinkronban, mint ahogy azt az amerikaiak kiírták a képernyőre), hanem inkább átjavítja a dolgokat arra, amit ő gondol (és általában rossz). A legnagyobb baj pedig az, hogy nem érzem azt, hogy törekednének arra, hogy változtassanak a hozzáállásukon. :(

Ami mások fordításának javítását illeti, én mielőtt elkezdtem fordítani, lektoráltam szövegkönyveket, de volt olyan, hogy a javításokat teljesen figyelmen kívül hagyták.

Elnézést a hosszadalmas kifakadásért! :(