Félrefordítások

Olvastál, hallottál egy csinos kis félrefordítást valahol? Küldd el a felrefordit@gmail.com címre!

Lájkoltatás

Nyelvről, értelmesen

Kedvenc nyelvi portálunk a Nyelv és Tudomány - nyest.hu, mert értelmes dolgokat írnak nyelvi témákról. Érdemes olvasni őket.

Friss topikok

  • arncht: a venasszonyok nyara semmivel sem magyarabb, mint az indiannyar. az egyik neme... (2019.08.16. 09:55) Indián nyár
  • Leiter Jakab: @VikMorroHun: Nem értem ezt a mondatot, bocs: "senki sem használta az általad ... (2019.07.27. 09:51) Fizetési sapka
  • inf3rno: Én pont most próbálok rákeresni arra, hogy mi a tököm az a kötőhártya zsák. Pe... (2019.07.24. 14:19) Pislogjon! Ne pislogjon!
  • Kitalátor (másként) gondolkodó: @sTormy: Pl. a szájszuronyos istállólégy. (2019.06.26. 14:13) Obamát folyton félrefordítják
  • virgo: A wheeler dealersben még nem láttam olyan részt, amiben ne fordítottak volna f... (2019.05.23. 08:59) Bogaras
  • Cutofftheirheads: A kedvenc sorozatom. És mennyire nem akartam elhinni, hogy ezek édesen eszik a... (2019.03.29. 10:09) Húsos pite kristálycukorral, porcukor helyett
  • fonaktamas75: @SnoopyKutya: www.youtube.com/watch?v=_DFtaeIOgXI (2019.01.29. 20:05) Halkakas
  • Leiter Jakab: @Csigabi: Te mondtad, nem én! Én már nyolc éve megírtam a posztban, hogy a leh... (2018.10.31. 10:38) Narancs ügynök
  • limbekcs: talán inkább az automata tárgyesett igyekeztek elkerülni? (múlt időben, ráadás... (2018.09.11. 23:40) Shakespeare új oldala
  • emmersson: @qorilla: Az rendben van, hogy a szabályt a kivétel megadásával is definiálhat... (2018.06.24. 18:59) A kivétel gyengíti a szabályt?
  • Rugovicsvalagba: ine times...NINE times Olivier says "Is it safe?" and each time it's different... (2018.03.30. 19:55) Biztonságos?
  • pocak: @kcsi: hát igazság szerint sok mindent szeretnénk, de ketten maradtunk hivatal... (2018.02.25. 19:58) A helyesírásról

Gyakori címkék (teljes lista a végén)

24 maraton (6) agatha christie (5) agymenők (3) állítólag... (8) általános hiba (95) amatőr (5) amerikai foci (5) angol (2235) az elit alakulat (3) az elnök emberei (4) a felreforditas nyomaban (3) a mentalista (15) a szökés (3) a szürke ötven árnyalata (6) band of brothers (3) biblia (4) bkv (10) blackadder (4) bones (11) californication (4) cím (72) criminal minds (4) csengetett mylord (4) csillagkapu (8) csi lv (33) csi miami (22) csi ny (17) dalszöveg (3) desperate housewives (4) doctors (4) doktorok (4) doktor house (18) dokumentum (5) dr csont (10) elírás (6) étlap (22) everwood (4) family guy (3) fekete vipera (4) felirat (88) fifty shades of grey (6) film (374) fordítógép (38) francia (41) friends (49) garfield (6) gilmore girls (15) google (4) gyilkos elmék (5) gyűrűk ura (5) hamis barát (65) használati utasítás (18) helyszínelők (45) helyszinelok maraton (8) hirdetés (13) hírek (8) hogfather (5) holby city (3) holland (3) horvát (5) house md (19) how i met your mother (3) hunglish (21) idézet (6) index (18) internet (100) ismeretterjesztő (123) jag (8) james bond (4) james verseny (18) játék (4) jóbarátok (54) joey (3) kaliforgia (3) káromkodás (3) képpel (207) képregény (8) kiadvány (11) kiejtés (9) kifejezés (4) könyv (197) kvíz (19) latin (5) law & order (4) lengyel (3) letterman (3) lord of the rings (4) lost (5) magyarról (130) married with children (5) máshol írják (7) mást jelent (322) máv (4) miami helyszínelők (5) miért éppen alaszka (5) monk (6) mythbusters (7) ncis (8) német (105) nem félrefordítás (16) nem fordította (13) név (123) nincs ilyen szó (40) northern exposure (5) obama (3) offi (6) olasz (12) orosz (19) pratchett (5) prison break (5) programajánló (5) rádió (4) rajzfilm (53) reklám (23) rém rendes család (4) román (4) roswell (7) saját hiba (12) sajtó (363) sherlock (6) simpson család (17) sorozat (483) south park (9) spanyol (9) sport (6) star trek (7) supernatural (3) számítástechnika (4) szavazás (6) szerkezet félreértése (70) szex és new york (3) szinkron szerda (9) szívek szállodája (12) szlovák (3) szoftver (35) szótár (5) szóvicc (4) született feleségek (5) termékcímke (17) tévéműsor (91) the mentalist (15) the pretender (3) the simpsons (15) the x files (5) tolmács (9) top gear (14) true blood (3) tükörfordítás (232) újrajátszás (4) véleményes (173) videóval (8) x akták (5) you rang mylord (4) zene (17) Összes címke

Szinkron szerda: A szinkronrendezésről, avagy A megismételhetetlen újraalkotása - 1. rész

2010.04.21. 07:57 nyolc_mini_vese

A múlt heti beharangozó után elérkezett az ideje annak, hogy valami hasznos is kikerüljön, úgyhogy fogadjátok szeretettel Nikodém Zsigmond írását a szinkronrendezésről (a hossza miatt két részletben - délután jön a második fele).

Jakab ragaszkodott hozzá, hogy bevezetőt írhasson:

Nem a kötelező udvariasság (ami amúgy sem jellemző rám) mondatja velem, hogy nagy megtiszteltetés számunkra Nikodém Zsigmond írása. A nevét mindannyian ismerjük a stáblistákról (amikor még voltak ilyenek), ezért is különös öröm, hogy kulisszatitkokat oszt meg velünk, és bemutatja a szinkronrendezői dilemmákat. A szinkron iránt érdeklődőknek csemege, hogy számos kérdést is felvet - lesz mit beszélni róla. Nagyon szépen köszönjük!

Én nem is szaporítanám feleslegesen a szót, úgyhogy csapjunk bele! (A cikkben a szerző saját felvételeit láthatjátok).

A nevem Nikodém Zsigmond, 1993 óta rendezek szinkront. Előtte végigjártam a teljes szakmai ranglétrát. Voltam hangmérnök-asszisztens, vagy közönségesebb nevén tagos, akinek az volt a dolga, hogy befűzze a szalagot a magnóba; aztán voltam szinkronvágó, majd gyártásvezető, végül szinkronrendező-asszisztens Rehorovszky Béla mellett.

Asszisztensként dolgoztam a Jó reggelt, Vietnámban, a Csupasz pisztoly 2 és félben, gyártásvezetőként a Dallasban, vagy a Colomboban. Rendezőként is nagyon sok filmet volt szerencsém elkészíteni, köztük számos olyat, amit ma már nem vállalnék.:) De akad szép számmal olyan is, amit ma sem tudnék jobbra csinálni.

Ilyen például a Bangkok Hilton, amelyben én adtam először Nicole Kidmannek Pápai Erika hangját, vagy a Szex és New York sorozat és a mozifilm, a Spielberg nevével fémjelzett Elit alakulat c. sorozat, az utóbi idők termése közül pedig a P.S.: I love you c. mozifilm Gerard Butlerrel.

Jelenleg a Mafilm Audio Kft-ben dolgozom, de a Pannónia Filmstúdióban kezdtem, aztán két magánstúdió után magam is alapítottam egy szinkronstúdiót, ahol saját produkcióban és forgalmazásban szinkronrendeztem a Tűzzel-vassal c. lengyel mozifilmet, illetve a Pan Tadeusz c. Andrzej Vajda-filmet. Ez utóbbihoz a szöveget is én írtam, versben. Később az HBO rendezője voltam.

1. Ki, vagy mi a szinkronrendező?

A szinkron műfajának kezdete óta (ami úgy 1953 tájékára tehető, ekkor alakult ugyanis a Pannónia Filmstúdió) egyértelmű, hogy az idegen nyelvű filmek magyar változatához elvi, szellemi és művészeti irányítóra van szükség, akit nevezhetünk kényünk-kedvünk szerint, mondjuk... - szinkronrendezőnek.

De mit is jelentenek ezek a pfujolásra késztetően patetikusnak tűnő, bombasztikus jelzők alapesetben, amikor a szinkronrendező éppen nem a Foglalkozás Körében Elkövetett Gondatlan Felháborítás avatárja a szinkrondramaturggal együtt?

Az elvi irányítás azt jelenti, hogy a szinkronrendező hatás- és felelősségi körébe tartozik a megalkuvásoktól mentes, vagy legfeljebb az ésszerűség határain belül maradó kompromisszumokkal terhelt, az eredetivel minimum azonos értékű akusztikus produkció létrehozása.

A szellemi irányítás azt jelenti, hogy a szinkronprodukcióban közreműködő valamennyi munkatárs közül a szinkronrendezőnek van a legnagyobb rálátása az adott film egészére, részleteire, a jelenetezés kapcsolódási pontjaira; ő tudja, melyik akcióra mi lesz a reakció, ő tervezi meg, hogy a színészi játék honnan induljon, és hova fusson ki. De jelenti azt is, hogy a film témáját illetően a szinkronrendező bír a legmélyebb műveltséggel és tárgyi tudással, akár von Haus aus, akár éppen a film kapcsán megejtett utána olvasás következtében. A történelmi illetve művészettörténeti háttérinformációk begyűjtése, a mű keletkezésének története, az irodalmi vagy más művészetági összefüggések és utalások megértése illetve feltárása, a verbális és vizuális hatáselemek pontos felmérése és visszaadása mellett a fő irányvonal a mű mondanivalójának (mint keletkezési oknak) akkurátus és hű hangi leképezése – ez a szinkronrendező szellemi muníciója, vezérségének töltete. A szinkronrendezőnek a filmmel kapcsolatos összes elképzelhető kérdésre tudnia kell a választ, még ha soha nem is tétetnek fel (ahogy általában soha nem is tétetnek fel). A rendező, a maga személyes kultúrájával és ízlésével, mindenképpen rajta hagyja az ujjlenyomatát a szinkronon.

Báthory Orsolya (Mafilm Audio Kft.), sok száz más között a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső c. kultfilm szinkronrendezője. 

2. Művészet vagy szakmunka?

Ez eddig tiszta sor, kevés egyértelműbb és vitathatatlanabb dolog van a fentieknél. A művészeti irányítás definiálásánál azonban nem kerülhető meg egy túl régóta túl sok kedélyt borzoló kérdés: művészet-e a szinkronrendezés?

Jogi értelemben nem az. A szinkronrendezőt nem illeti jogdíj a szinkronizált filmek után, ugyanakkor a szerzői jogvédelem egyes elemeit, mint például a névfeltüntetés jogát, rá nézve is alkalmazhatónak ítélte a jogalkotói karitativitás. A kereskedelmi televíziózás reklámidő-orientált műsorszerkesztésében ez a jog gyakorlatilag megsemmisült, ma már nem hangzik el a filmek végén a magyar stáblista. Ez van, nem kell szeretni.

Ám a művészi kvalitás megítélése szempontjából sokkal izgalmasabb egy másik kérdés: Vajon mi a szinkronizálás valódi célja? Fogyaszthatóvá tenni nyelveket nem beszélő, ráadásul írástudatlan tömegek számára a bábeli filmtorony aktuálisan DVD-lejátszóba vagy televízióra vagy mozivászonra kerülő morzsáit és más hulladékait? Esetleg ennél több? Mondjuk az, hogy hozzáadjon valami eredetit egy eredeti alkotáshoz, valamit, ami csak nekünk, magyaroknak jelent érzelmi pluszt, de azt valamennyien érzékeljük, és egyként örülünk neki? Jusson eszünkbe a szinkronetalon "Frédi és Béni" Csákányi Lászlóval, Márkus Lászlóval, Psota Irénnel és Váradi Hédivel; vagy a szintén non plus ultraként számon tartott "Minden lében két kanál" c. sorozat Sztankay Istvánnal és Láng Józseffel, vagy az egyik személyes kedvencem, a "Királylány a feleségem" Tordy Gézával, Domján Edittel, Básti Lajossal, Suka Sándorral, Zenthe Ferenccel, és még számtalan nagyszerű magyar művésszel, akik úgy tudtak karaktert formálni egyetlen, ám csak rájuk jellemző hangsúllyal, hogy az ember háta még ma is borsódzik a gyönyörűségtől. Nem volt hiányérzetünk, amikor Vass Gábor (Die hard 1.), Szakácsi Sándor (Die hard 2.) vagy Sörös Sándor (Az utolsó cserkész) szinkronizálta Bruce Willist, de talán mind egyetértünk abban, hogy az igazi telitalálat Dörner György lett. Ő jelenti a hozzáadott értéket.

A fenti, kérdésnek álcázott válaszok közül tehát melyiket tarthatjuk a szinkronizálás igazi céljának? Ha a másodikat, a pluszt adót, akkor a szinkronrendezés bizony szerteágazó szakértelmet követelő művészet. Rögvest kifejtem bővebben is, hogy miért, de ehhez előbb még horzsolnunk kell a különféle rendezői felfogások, és a még különfélébb megrendelői igények témakörét.

3. Ki elégít ki kit?

A filmgyártáshoz hasonlóan (de inkább annál is jellemzőbben) a szinkrongyártás is iparág. Az iparszerű termelés fő mérőszáma pedig tudvalevőleg a gazdaságosság, a profit. Hogy ez meglegyen, el kell csábítani, majd full extrásan ki kell szolgálni a megrendelőket. Persze, magam is tisztában vagyok vele, hogy ezzel nem mondtam újat, ez még evidenciának is triviális. Ám e triviális evidenciának igen messzeható következményei vannak: a tradicionálisan hozzáadott értékű szinkronfelfogással szemben egyfajta megrendelői igénnyel azonosított másolási, reprodukálási technika látszik meghonosodni, aminek további következményeképpen a rendezői szuverenitás nem csupán csorbul, de ez a csorbulás ideológiai színezetet kap, amit persze akár rendezői felfogásnak is nevezhetünk.

E felfogás szerint az eredetivel mindenben azonos magyarítást kell készíteni, hiszen ha eltérünk a film eredeti hangjától, azzal a gyártói szándéktól térünk el, ergo meghamisítunk egy jogvédelem alatt álló szellemi terméket. És ehhez nincs jogunk. Akceptálható elvárás, hogy nagy pontossággal ugyan, de csupán másoljuk le a film eredeti hangját. Ehhez a szinkronrendezőnek mindössze megfelelően széles mintavételezési spektrummal kell rendelkeznie, már ami a színészválasztás illeti, vagyis ismernie kell minimum három magyar színészt, akinek a hangszíne azonos az eredeti művészével, velük hangmintát kell készíteni, azt kiküldeni a megrendelőnek, aki összeveti azokat az eredeti színművész hangjával, majd ítél: elutasít, vagy elfogad. Fenti példánknál maradva, ha mondjuk Sztankay István hangját összeveti Tony Curtiséval, bizonyosan megállapítja, hogy nem azonos, és elveti. Új hangot kér. Mi pedig szegényebbek leszünk egy olyan élménnyel, ami generációkon át hat. Cserébe viszont kétségtelenül nem nyomasztja a szinkronrendezőt az önálló alkotói döntés felelősségének súlya.

4. A szereposztás

Na, jó, mondhatnánk, de ha nem kizárólag az eredeti hang, akkor mi más bírhat még döntő befolyással a szereposztásra?

A szinkronrendező egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) feladata, valamint alkotói szuverenitásának megtestesülése a szereposztás. Általános rendezői vélemény, hogy a szereposztással szinte eldőlt a szinkron sorsa, ezért minden rendező központi, súlyozott jelentőséget tulajdonít ennek az aktusnak, bár eltérő megfontolások és szempontok mentén. A különféle szereposztástanok jól körvonalazhatók ugyan, de a határok nem átjárhatatlanok, a szinkretizmus nem csupán gyakori, hanem szinte elkerülhetetlen a karakterek filmben betöltött szerepe és jelentősége, továbbá a gyártási nehézségek, színészegyeztetési problémák függvényében.

A legprimitívebb, ám egyben a leggyorsabb módszer a kor és nem szerinti szereposztás; 30-35 éves férfi – XY lesz, aki éppen 33 éves, és a jelek szerint férfi. Főszereplők esetén ritkán ez a vezéreszme, de tény, hogy előfordul, és sok szereposztási tévedésnek ez az okozója.

Jelentősen nagyobb színészismeretet követel meg a külső hasonlóságra alapuló szereposztás; "azonos tokból azonos hang szól" alapon. Ritkább a tévedés, de természetesen nem minden testalkat fedhető le magyar színészekkel. Ez inkább amolyan intuitív módszer, a felismerés és a rácsodálkozás kifakadása: "Jé, ez pont úgy néz ki, mint YX! Legyen ő a hangja!"

A legelmélyültebb, s ennek okán a legbiztosabb módszer azonban az elemző módszer, amely szükségszerűen magába olvasztja az előző kettő, önmagában is érvényesülni képes tant. A szinkronrendező ilyenkor ízekre szedi a színész játékát, tüzetesen át- meg átvizsgálja az alakítás minden mozzanatát; minden gesztust, minden hangsúlyt, minden szemvillanást, majd műveltségének, habitusának, egyéni értékrendszerének megfelelő kontextusba helyezi őket. Ilyenkor az agy kognitív szférája dolgozik, ismeretelméleti konstrukciók keletkeznek, idéződnek fel, s feszülnek egymásnak, majd megszületik a színészi kódrendszer egyfajta dekódolása. Az információtechnikai hasonlatnál maradva, a vevőrendszerek szelektivitása miatt minden szinkronrendező más-más eredményre juthat, attól függően, hogy ez a tudásalapú elemzés valójában mekkora tudáson, s milyen értékítéleten alapul. (Ezért tapasztalható olykor nem kis eltérés ugyanazon film különböző szinkronverziói között. A lehetséges dekódolások közti különbséget jól példázza a Fifty-fifty c. amerikai film, amelynek 1. szinkronverziójában Hegedűs D. Géza volt Peter Weller, Sörös Sándor pedig Robert Hays hangja, míg a 2. szinkronverzióban Forgách Péter és Galambos Péter szinkronizálták őket, akik egyébként szintén remek, szerethető színészek. Az 1. változat két katona viccesen csipkelődő, baráti versengéséről szólt, ami közben néha - amúgy csibészesen - borsot törtek egymás orra alá, a 2. pedig két rivális egymást bosszantó, olykor sértegető, gyűlölködő, minden sportszerűséget nélkülöző harcáról. Az 1. volt az elegánsabb.)

No, de egy huszárvágással megszakítva a logorrheás szófosás árját térjünk vissza a szereposztáshoz: ilyenkor az okos, önvezető énünk szinaptikus kapcsolatok sokaságát állítja elő a műelemzés, a filmesztétika, a verbális- és metakommunikáció pszichológiája tárgykörökben. Majd feladatot konstruál, melynek során számba veszi a színészek hangi eszköztárának szóba jöhető elemeit, kialakít egy egységes hangképet, egyelőre persze csak képzeletben, a belső füllel hallva, és kiválasztja az ebbe a hangképbe jól illeszkedő orgánummal bíró színészeket.

5. A hangszerelés

Igen, ez egyfajta hangszerelés, amelynek során egy jól elkülöníthető hangokból álló, de végül harmonikus összhangzatot kell felmutatnunk. Basszus hang mellett ne szóljon egy nagyon hasonló másik basszus, és ne is összetéveszthető tenorok fisztulás replikája legyen a dialógusunk. Ehhez persze jól kell ismerni általában a hangképző szervek működését, a magyar színészek hangi adottságait, ezeknek az adottságoknak a hajlíthatóságát, és nem mellesleg azt a – mondjuk így technokrata módon: - sávszélességet, amelyen az általunk választott színész játéka mozog. Ugyanis minden színésznek van ilyen egyedi sávszélessége, ez csak hozzá tartozik, soha nem fedi le teljesen egy másik színészét. Ne feledjük, bármely színész attól lesz híressé vagy naggyá (ha híressé vagy naggyá lesz), hogy valami olyasmit tud, amit más nem.

Ahogy nincs két azonos képességű ember, nincs két azonos képességű színész sem (most eltekintve az olyan mély igazságoktól, hogy minden férfi disznó, és minden nő a sárkányok sok-sok evolúciós láncszemnyi mutációja). Nem csak eltérő adottságaik miatt válnak unikálissá, hanem – miként minden ember másként szocializálódik, – a színészi eszköztáruk különbözősége miatt is. Ők is a tapasztalataikból merítenek, s ha csak nem unalomig ismert patronokat puffogtatnak, ezek alapján markánsan elkülönülnek egymástól. Bár általános és tipizálható jellemzőik alapján borzongva-tiltakozva tudomásul vett skatulyákba kerülnek: hős, drámai hős, antihős (lúzer), intrikus, bohóc, stb., mindahányan más-más ívet képesek megrajzolni egy alakításban, más-más tartalommal. Ami nagyon nem baj, mert ettől lehet izgalmas ugyanannak a drámai műnek akár többszöri feldolgozása.

A poszt második része ma délután 3 óra előtt valamivel jelenik meg.

60 komment

Címkék: szinkron szerda

A bejegyzés trackback címe:

https://leiterjakab.blog.hu/api/trackback/id/tr351934619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kiváló kezdeményezés itt a blogon, ehhez méltó vendégírással, örömmel várom a folytatást.
Vese, mi lesz a téma jövő szerdán? Sőt, már a délutániban? Mert ez már elég átfogónak tűnik így is. :DD
De ma is mindenki okosabb lesz, az tuti. Vagy nem, és az is tuti.
Nagyszerű írás. Nagyon tetszik a stílusa is.
Na és mi van a RÉGI szinkronokkal? Miért van az, hogy a kertévék újraszinkronizáltatnak régi filmeket és megváltozik a szereplőhöz beazonosított, kedvelt, megszokott hang? Ennek mi az oka? Nincs meg a régi szinkron, vagy nem hajlandó eladni az MTV? Vagy olyan drágán adná, hogy olcsóbb újraszinkronizáltatni? Na és mi van azzal, hogy nem csak a szereplő HANGJA változik meg néha, hanem a SZÖVEG is? Pld. régi, jól ismert poénok eltűnnek. A szinkront úgy védi-e a szerzői jog, hogy plágium lenne, ha szóról szóra készítenék el újra? Vagy mi? Ezekről is szó lesz?
"azonos tokból azonos hang szól" - Erre talán a legjobb péda a Telly Savalas - Inke László párosítás, ami egyszerűen tökéletes volt.
Viszont Reviczky Gábor is elég sokszor szinkronizálta Schwarzeneggert, és érdekes módon, az is működöt... :)
@Gyula_80: Bud Spencer - Bujtor is működött ugyanerre a kaptafára.
Ez érdekes írás lenne, ha nem így lenne megfogalmazva. Egyszerűen nincs türelmem végigolvasni ennyi idegesítően hangzatos mondatot.

Viszont mehetne egy az egyben a modoros blogra... :)
Király! Lesz itt olvasnivaló!
Engemet egy dolog érdekel, mert volt közöm színházhoz egy ideig, és azért. Szóval hogy hogyan viszonyulnak a színészek a szinkronhoz? Mondok példát, úgy lehet, hogy még érthető is leszek.

Ha mondjuk X Mester rendező azt mondja a színésznek 16 óra próba után, 0 óra 43 perckor, hogy "innen b... m.. el nem megy senki, amíg úgy nem nézel, mint akinek nyúl b..... az anyját", akkor az adott színész esetleg sírva kiszalad, de a próba folytatódik. Mármint ha X Mester rendezőnek ilyen a stílusa, elvégre nem mindenki Boguslawski. Szóval engem az érdekelne, hogy a szinkronrendező lehet-e Mester. Elfogadja-e a szinkronszínész, ha a szinkronrendező a huszonhatodik "Gyere ide" után huszonhatodjára is azt mondja, hogy "Nem, nem jó, még egyszer"? Vannak-e hajnalig tartó szinkronozások? Szinkronszínésznők szoktak-e sírógörcsöt kapni? Vannak-e a szinkronrendezők között Grotowskik?
@mifolyikitt:
Ja, nekem is túl romantikus a stílus, úgy kell kihámozni a lényeget:)
De természetesen köszönet érte.
@semiambidextrous: fú, nem tudom. ötletem sincs. :-o esetleg jövő héttől folytassuk a tengerbiológusokkal? :-)
engem egy kérdés foglalkoztat:-)

Habár a fenti írásban is vannak példák, hogy egy-egy külföldi színésznek több magyar hangja van, de úgy általában meg vannak a párosítások szinkronban.

de mi van akkor, ha két olyan hollywood-i színész játszik, akiknek ugyanaz a magyar hangja? :-)
Nagyon érdekes írás, kíváncsian várom a folytatást.
Az is érdekes, hogy manapság szinte minden második ember hangoztatja úton-útfélen, hogy:
1. neki nincs tévéje, nem néz tévét, filmeket
2. csak letöltött, eredeti nyelvű filmeket néz.
A szinkron témája ennek ellenére mostanában jobban előtérbe került, mint amikor egyeduralkodó volt. Nem tudom eldönteni, hogy ez most a szinkron haldoklása előtti utolsó fellángolás, vagy javában a virágkorát éli a dolog. Rengeteg szinkronnal foglalkozó cikk és oldal van (a comment.com-on volt egy nagyon érdekes cikksorozat, rengeteg olvasóval és hozzászólással, és több szinkron-adatbázis is készült már).

A másik, hogy egy ideje nem tud kijönni úgy film, és megjelenni úgy filmes poszt/cikk sehol, hogy ne jelenne meg egyből minimum 26 modoros anglomán, és ne hangoztatná, hogy a film jó, de a szinkronját nagyon elcseszték.
@vitaygeorgina: igen, azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a) nyilván a fórumokon felülreprezentált az a réteg, akik felirattal nézik a filmeket. b) ha a kutatásokból az jönne ki, hogy néznék a filmeket feliratosan is a tévében, akkor az lenne, mert iszonyatosan drága a szinkron (a felirathoz képest) c) nem biztos, hogy ugyanez lenne a helyzet, ha nem lennének lelkes emberek akik angol / magyar feliratokat készítenének - azért szerintem a többség nem tud annyira jól angolul, hogy úgy élvezzen egy sorozatot, hogy eredetiben hallja és nincs hozzá semmilyen "mankó".
Hát, tényleg nem könnyű olvasmány, de érdekes, köszönjük!
részletes, alapos írás, kicsit nehezített szöveggel ;)
különösen tetszettek a személynevekkel színesített példák! kíváncsian várom a folytatást.
@mifolyikitt: Hű, de borzasztó hogy egy mondat nem úgy épül fel, hogy alany-állítmány-tárgy... Tényleg nagyon modoros az összes hülye entellektüell, aki tud fogalmazni meg szöveget értelmezni, és ez még szórakoztatja is az ocsmondákat. Le velük.
Jó kis írás. Kíváncsian várom a folytatást.
@semiambidextrous: ne szmájlizzon! jó nagy kalapbiccentés Kovácsnénak/nek!

;)
@seth_greven: Biccentem én is a kalapom mindig, csak mindig leverik. Meg jön a nyugtatgatás, a virtuális xanax injekció,stb. De a szívemből szólt.
(Ugyanis már korán reggel terveztem kommentelni ugyanazt a hozzászóást, de emlékeztema korábbi szép emlékekre, és letettem róla).
:D
@semiambidextrous: Sztem Jakab még nem olvasta a hozzászólásomat, de már nincs sok időm hátra (:
Különben van egy komplett féloldalas elméletem a "modorosság" mint szó és sértegető formula használatáról, ha nagyon szükség lesz rá, ki fogom fejteni, úgyhogy reszkessen mindenki (:
Én nagyon gyűlölöm azt a mostani gyakorlatot (bármennyire is bírom amúgy az illető hangját), hogy -nyilván időhiány miatt is- de minden sorozatot (tekintet nélkül a karakterekre) ugyanaz a pár színész szinkronizál, és valahogy ugyanezen színészek adják a reklámok többségének is a hangját.
Bármennyire is jó volt pl. Holl Nándor Joeyként, egyszerűen herótom van már, mikor meghallom a negyvenhetedik sorozatban.
Jó, ez nem fordítási baki, csak ha már szinkron, akkor ez régóta a bögyömben van .... ;-)))
@nyolc_mini_vese:
én szégyellem nagyon, de szeretek szinkronos filmeket nézni, mert ha felirattal nézem, akkor igenis koncentrálnom kell.
Pedig "napi szinten" nincs baj az angolommal, éltem is nyelvi környezetben, de akkor sem kenyerem pl. a sokfajta dialektus dekódolása.
Ezért cserébe hajlandó vagyok megbocsátani a kisebb ferdítéseket is;-)))

Amit viszont megfigyeltem, hogy nagyon sok amcsi férfiszínésznek eszméletlen kiábrándító az orgánuma (mint az ének az esőben néma film csillagáé) Pl. az egész Jóbarátok férfikarán csak röhögni tudok, ha eredetiben hallom őket, és nekem igenis kell Rosshoz Galamb, Joey-hoz Holl Nándor, Chandlerhez meg Vitay....

(Valamiért viszont halálosan idegesítenek a szinkronizált cseh filmek, mert sem a hang, sem a beszédstílus nem szokott meglenni magyarul, és ott mindig az eredeti hangot akarom... na, erre varrjon gombot valaki ;-)))
@Los Alamuszi: néha az az érzésem, hogy szabó máté mindenhol ott van. "nagycsatornás" sorozatok, discovery-s hangalámondások, stb. :)
@Kovácsné: Modorosság, sznobizmus... igen, számomra is elég bosszantó, mikor valaki csak úgy odaveti, hogy ez modoros vagy sznob. Sokszor olyan érzésem van, hogy az illető nem ért valamit, és könnyebb rásütni a dologra, hogy urizálás vagy entellektüeleskedés, mint utánanézni. Ezzel együtt nem érdemes idegeskedni miatta, ahogy szinte mindenki szokott modoros és sznob lenni néha, ugyanúgy szinte mindenki hajlamos a modorosozásra és sznobozásra is, legfeljebb nem olyan expliciten.
Föl nem foghatom, hogyan merülhetett föl egy ilyen remek írás kapcsán a modoros mint jelző?! Csatlakozom mindazokhoz, akik ezen kiakadtak - és igenis, hogy mindenféle smiley nélkül.
Végre valaki, aki nemcsak a témához konyít, hanem olvasmányosan, szórakoztató stílusban meg is osztja velünk élményeit, tapasztalatait, a munka csínját-bínját, olyan háttérinformációkat, amiket nem minden nap van szerencsénk olvasni még a mai netes információáradatban sem. És akkor előkerülnek olyanok, akik képtelenek két mondatnál többet egyszerre elolvasni, és minősítik az írót vagy legalábbis annak stílusát. Zseniális. Jómagam is utálok kilométeres írásokat olvasni monitorbámulással tarkítva, de ha végre egy igényesen megkomponált irományra bukkanok, akkor azt megbecsülöm.
Köszönet Nikodém Zsigmondnak, hogy vette a fáradságot és az orrunkra kötötte munkája kulisszatitkait. Megyek is csemegézni a második részből.
Cukik vagytok, mindenkik, akik harcos amazonként (vagy ennek férfi párjaként) kiálltatok. Nem akartam beleszólni, mert én továbbra sem értem az olyan embereket, akik veszik a fáradtságot arra, hogy valaminek a stílusát kritizálják - de persze ha az ember Blikkhez szokott szemmel olvasgatja, úgy tényleg megterhelő lehet - meg hát abban talán hetente nincs is ennyi betű összesen.
@house doktornő: Egyetértek. Doktornő, mindent elmondott helyettem.
@house doktornő: nem kell meglepődni, tudod, a nethasználatot nem IQ-hoz, és nem helyesíráshoz kötik. (pedig kéne.) jó, tudom, én legtöbbször nem használok shiftet, sokak szemében ez legalább akkora bűn. bár munkában úgyis shiftelek eleget, akkor már használhatnám ilyen helyeken is...

viszont a neten "megszólaló" kommentelők, fórumozók kb. 40%-a még egy értelmes mondatot kinyögni sem tud.
rendkívül off

@seth_greven: Sajnos volt szerencsém már több más fórumon, blogon megtapasztalni, hogy a net minél inkább terjed, annál inkább a hülyék játszóterévé válik. Egyébként jómagam is kisbetű mániás vagyok, nagybetűket általában akkor használok csak kötetlen beszélgetésekben, ha előzőleg munka közben ráállt a kezem.

Próbálnék "on"-ban is megnyilvánulni, de szerintem olyan klassz, részletes lett a teljes írás, hogy egyelőre nem bírtam még kérdést megfogalmazni a témakörben. A szinkronnal kapcsolatos véleményemet pedig megfogalmazták már itt elegen, fölöslegesnek érzem ismételni.
Mindenekelőtt köszönöm a lehetőséget, és a hozzászólásokat. Izgultam nagyon.:)
Sajnálom, hogy Mifolyikitt számára élvezhetetlen stílusúra sikerült ez a darab, nem mondhatom, hogy nincs igaza. Valóban, írásban, személyes kontaktus nélkül nehezebb megtalálnom a megfelelő stiláris vezérfonalat, s máskor is illettek már a "túl szofisztikált" vádjával. S még csak azzal sem tudom vigasztalni, hogy én jobban szenvedek ettől, mint ő, mert egyáltalán nem.
Az egyéb felvetésekre megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni:
Ha két olyan színész szerepel egy filmben, akiknek pl. Stohl András az állandó magyar hangja, egyiküket nyilván más fogja szinkronizálni. De valamelyiküket biztosan ő. Ma már a forgalmazók nem csak kívánnak, preferálnak, hanem döntenek is egy-egy fontosabb szereplő magyar hangját illetően. Ezzel majdnem válaszoltam egy másik kérdésre is: miért ugyanazt a 20 hangot halljuk minden filmben? Szerintem ez túlzás, legalább 100-160 színész forog a stúdiókban, rohannak egyik helyről a másikra. Köztük főszerepre alkalmas olyan 40-50; ha nemek szerinti megosztásban vesszük, úgy kijön a 20. Az ő nevüket ismerik a forgalmazók és a tévészerkesztők, közülük választanak, amikor kívánnak, rendelnek. Az új hangoktól épp annyira idegenkednek, mint amennyire vágynak rájuk. Marketing szempontból nyilván nagyobb esélye van annak a filmnek, amiben már maguknak nevet szerzett színészek adják a hangjukat külföldi kollégáiknak. A szinkronrendező kényelmessége, netán-tán lemaradása a frissen végzett színművészetisek vonatkozásában talán létező, de biztosan nem jellemző probléma.
Hogy miért szinkronizálnak újra egy-egy filmet? Ennek is több - előttem ismeretes - oka lehet. Az egyik, amiről tudok, hogy más a tulajdonosa a DVD- és mozijognak, és más a televíziós jogoknak. Mikor elkészül a DVD- vagy moziszinkron, a gyártó tulajdonába kerül. Amikor televízióra megvásárolják ugyanazt a filmet, már más az eladó. Ekkor megkeresik a szinkron jogtulajdonosát, aki általában olyan sok pénz kér a szinkronért, amiből másfélszer újra lehet szinkronizálni. Mivel általában másik stúdió, másik stáb jegyzi az új magyarítást, nekik nincs információjuk arról, hogy ki fordította eredetileg, és egyébként is a saját fordítóiknak szeretnének kenyeret adni. A hangok pedig természetesen változnak, ez az eltérő szinkronrendezői dekódolások szövődménye. Ti fordítotok, melyikőtök vállalná, hogy szóról-szóra felhasznál egy már meglévő fordítást, és mert ő gépelte le, a saját nevén adja ki?
A másik ok, amit ismerek, hogy eljárt a régi szinkron felett az idő - technikailag. A hangja nem megfelelő minőségű, vagy nem veszi fel a versenyt a modern, THX-es, Dolby 7.1-es hangrendszerekkel. Olyat is láttunk már, hogy a filmben elhangzó káromkodások miatt szinkronizáltak újra egy filmet, az egész család számára fogyaszthatóvá szelídíteni akarván. Ám inkább nevetségessé tették (Beverly Hills-i zsaru).
A filmekből elvileg nincs joga kivágni senkinek, még 4 másodpercet sem, hacsak a forgalmazói szerződésben ezt ki nem kötik. Vagyis szerződésben kiköthetik, tekintettel a várható nézői összetételre, az ORTT korhatáros besorolásaira, stb.
@nikzsig: Én nagyon szépen köszönöm azt a pozitív élményt, amit a két írás okozott nekem, mint stílusban, mint pedig a függöny mögötti betekintés lehetőségében. Én akár -bármilyen releváns témában-, szívesen olvasnék még öntől, tőled.
A káromkodások miatti újraszinkront forgalmazói (értsd, kereskedelmi csatorna, hogy 21:00 előtt már elindulhasson a vetítés, és promózhassa napközben is) részről megértem, fogyasztói oldalról mélységesen elvetem. Ezzel engem sikeresen elriasztottak attól, hogy bármilyen filmet nézzek, mert nem tudom, mit variáltak vele, vágtak, ki, stb. a fenti okokért.
Én azért pozitív dolgokat is látok a szinkron táján. Az igen nehezen fordítható Family Guy (és több más Comedy Centralos vígjáték) szinkronja mind hangilag, mind pedig szövegileg nagyon igényes. Ehhez mondjuk szerintem köze lehet Nékám Petrának (ha jól csíptem el a nevét), aki a Rádiókabaré szerzője sok éve, így ideális "alapanyag". Azt viszont kérdezném, hogy ez az igényesség vajon mennyire pénzkérdés, vagy inkább a szerencsés és jó értelemben vett profi munka eredménye-e?
A Viasatos Top Geart fel se hozom.. azt még csakcsak "megértem", hogy sok benne a szöveg, ezért alámondásos mert olcsóbb.. de miért kellett a fordítókon, de minimum a lektoron spórolni.. Az eredmény közismert a blogolvasók körében.. Tényleg, van lektor bárhol a folyamatban, vagy igazából a szinkonrendező látja el (ha ellátja) ezt a feladatot is?
@nikzsig: Számomra nagy élmény egy olyan világba betekinteni, ami teljesen távol áll tőlem és a szakmámtól. Ezer köszönet az írásért.
@Almaspite: Van, hogy nincs meg az eredeti szinkron. Pl.: Frédi és Béninél sem volt meg a TV-nél (ennyire becsüljük értékeinket). Van, hogy egy megrendelő (pl.: Sony) olyan drágán passzolná tovább a szinkron-jogokat, hogy inkább újrázzák. Van, hogy álságos TV-politika áll mögötte (TV2, a család televíziója és a kihipózott 48 óra).
A régi szövegeket sajnos nem tartották meg. Ma már, a kompjuterizáció korában van rá esély, de akkor sem szokás. A film újrája általában nem ugyanabba a stúdióba kerül, ahol az eredeti készült, és mivel adatbázis nincs, hogy volt-e már az adott film szinkronizálva, és ha igen, akkor kinél, ezért nincs mód lenyomozni az eredeti szöveget (ami kivétel nélkül jobb volt, mert akkoriban még nem futószalagon gyártották ezt a műfajt). És akkor jön egy olcsó új fordító, és ahelyett, hogy egy nagy film esetében megnézné az eredetit, és ellopná a jó ötleteket (mert isten lássa a lelkem, még ezt is megbocsátanám), ír egy nagy kotványt. Egyébként nem lenne "plágium" (bár azért lenne némi vitatkozás a bíróságon, csak épp azt nem lehetne tudni, hogy ki fizesse ki a károsultat, ha a bíró úgy ítél - a stúdió? A fordító? A csatorna?), csak akkor két embernek kellene fizetni: egy gép és gyorsírónőnek, aki az eredeti szöveget lekottázza, illetve az eredeti szövegírónak. Utóbbi előkerítése túl időigényes feladat, hogy megtegyék, ezért inkább nem is "plagizálnak".
És persze van, hogy az egész mögött álságos TV-politika áll, amely csomagban megveszi a filmet, és akkor is átpasszírozza a kockát a kör alakú lyukon, ha nincs értelme (ismét csak a 48 órát említhetnénk).
@mistinguett: Ma már nincsenek mesterek. Hatalmi játékosok vannak, ahogy a Zsiga is írja. Van, aki a faszát csóválja előtted (képletesen), hogy ledomináljon. (Nőben is van). Régen voltak, de mára az ő fényük is megkopott. Vajda Pista legendás mondatát a mai napig sokan idézik: amikor sok felvétellel megküzd valaki egy alakítással, és végre oké, majd a Pista csak annyit mond: "Nem lesz jobb. Menjünk tovább!". Hát, mit mondjak? Ez se lélekemelő, még akkor sem, ha igaz.
Az amerikai iskola szerint egy filmrendező feladata, hogy a forgatáson arról a hangulatról gondoskodjon, amelyben a színészek oldottan, fesztelenül képesek alkotni. Az ilyen Mesterek és Mester-wannabe-k sajnos ezt a szabályt nem tanulták meg, és ego-ból dolgoznak.
Egyébként a színész elfogadja. Ritka az ajtócsapkodás és a hazavonulás. Azért a rendező még mindig rendező. Aki meg nem az, az eleve nem kér valamit 26-szor. Aki igen, ott van valami elképzelés. És van színész, aki hozzászokott az amatőrizmushoz, és ilyenkor, amikor elkezdik rendezni, eldurran az agya. Ezt általában egy kis hatalmi harc követi, ahol ha a rendezőnek van oka, hogy rendezzen, és nem csak okoskodik, vagy a faszát lengeti, akkor a színész elcsitul, és megadja a tiszteletet. Ha a rendező csak okoskodik, akkor a színész vagy megtöri őt - vagy ha a fentebb emlegetett Mester-wannabe-vel van dolga, akkor nyel egyet, és azt mondja: "tudod mit geci, én még ma szeretnék időben hazamenni, nesze!", és megcsinálja úgy.
Színésznők ma már ritkán sírnak. Általában főiskoláról kijött kislányok, vagy tömegesek. Akikbe először rúgnak bele. Aztán ők is föledződnek. De "szerencsére" nincs rá szükség, hogy megríkassák őket. Azért idézőjel, mert azért lenne mit formálni a legtöbb színészen, aki arccal a kassza felé dolgozik. De ez meg inkább a rutinrókákra vonatkozik, akik már nem is próbálnak jót csinálni, csak csinálják a szokásosat. Újakat nem szabadna bántani soha, mert nem traumatizálni akarunk, hanem jó végeredményt kapni.
Hajnalig tartó szinkronok ezen okból már nincsenek. Csak ha későn kezdjük a napot, vagy sürgős a leadás, vagy ilyesmi. 5-10 éve még voltak nagy éjszakai kalandok - de csak egy-két stúdióban. Illetve az egyik csatornához tartozó stúdiónál éjjel-nappal megy a meló, mert ők mindenkit külön vesznek, és aki nem ér rá napközben, azt éjszaka veszik fel. De ők a kakukktojás. Sok szempontból. Ennyit és ne többet róluk.
Én csak Grabowski-t ismerek, sorry. Viszont van egy régi jó szokás a dramaturgok közt, amit ezen a ponton alkalmazni lesz pofám, és BASZOK BEÜTNI A GOOGLE-BE. De kontextus alapján azt kell, hogy mondjam: nincsenek. De talán nem is baj, mert ennek a szakmának egyébként sem Mesterekre lenne szüksége, hanem egy nagy Tanítóra, aki a következő generációt kineveli.
@T-100: Jesszus!! :(
Emberek! Nem ilyen szomorú ez, ahogy T-100 leírja!!! A szinkronizálás nem olyan, mintha a Legenda vagyok c. filmbe csöppennél bele!! :))
@nikzsig: Nekem nagyon tetszett, amit írtál! De te már a Szinkronika c. örökbecsű havilapban is megvillantottad barokkos írói stílusodat! :))
@Flankerr: A szinkronrendező elvileg komoly szűrő kell, hogy legyen! De jobb helyeken van lektor! És kell is! Kukkants bele a Comedy Centralba, azon belül is a Family guyba! :))
@thit jensen: már megtörtént ,az első 6 évadot megnéztem szinkronosan, onnan van a pozitív tapasztalat (és mások visszajelzései, akik szintén dicsérték a szinkronját). Persze azért a CC se szent, csak látszik az igényességre való törekedés, és ezt én értékelem, mondjuk Litkai Gergőtől nem is várok mást. Persze Earl Hickey-nek Lux Ádám még mindig furcsa nekem.
@Flankerr: Pont így gondolom én is, mármint, hogy ha megjelenik a "lektor", az jó jel! És tényleg nem szent a CC sem...:))
@Flankerr: Earl magyar hangja szerintem mindenkinek furcsa, még talán a Litkai Gergőnek is :-)
@Flankerr: Nálam meg Vitay-Sinkovits veri ki a biztosítékot a Jóbarátokban...Brrrr....
Koszonom az irast, nagyon elveztem!

Sztankay/Minden leben ket kanalrol jutott eszembe, hogy nagyon orulok, hogy a Miami Vice sorozatban anno nem Don Johnson/Crockett hangjahoz hasonlito rekedt hangot talaltak. Majdnem leestem a szekrol amikor eloszor meghallottam az eredetit. XD
@Rubin17:
pont most ment a Csupasz pisztoly, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy Sztankayt se hallani már sehol, pedig a hangja ma is egy sármos úré.
Vagy Tordi Gézát.
vagy Sinkót is csak a Kitekats reklámban.
Vagy, vagy, vagy.
Pedig a hangjuk ma is energikus, és sok nagy szinkront csináltak.... És ahogy itt is van, nem minden a kinézet, pl Haas van der Péter sem az a szívdöglesztő pasi, mint akiket szinkronizálni szokott (elnézést tőle ;-)
Persze, vannak fiatal fiatal hangok is, nekik is kell a munka, csak épp ahogy már kétszer elmondtam, ugyanazok a fiatal hangok csinálják a melók 90%-át, ami lehet hogy valóban azért van, mert a rendezőnek nincs ideje kisakkozni, hogy ki lehetne még jó....de akkor miért nem gondolnak a régi nagyokra?
@Los Alamuszi: szerintem gondolnak rájuk szeretettel, csak Money money money....
@T-100: Köszönöm, ezt akartam tudni.
De Grotowskinak azért nézz utána. Nem muszáj a google-ben, lehet könyvtárban is.
Ezt a szinkronhangok.hu - n találtam...
Kulisszák mögött
Színészek és szerepek a szinkronban (1987)

A befogadó oldal

A szinkron olyan "magyar hang - vegykonyhai" feladat, amely az eredeti ízeket hivatott kikeverni a magyar gyomor számára. Durva és erõltetett a hasonlat, de talán sikerül vele - szándékom szerint - tömören érzékeltetni e munka nehézségeit. Az ember /befogadó/ két kontemplatív /elmélkedõ, elmélyedõ/ érzékszervvel rendelkezik, az egyik a látásé, a másik a hallásé. Az utóbbit hivatott szolgálni a szinkron - visszaillesztve az eredetire a már magyar hangot - észrevétlen visszaállítani a kettõ filmi egységét. Akár filmes restaurátori feladatnak is nevezhetnénk.
A mozi- és tévénézõ nem figyel külön a szinkronra, az csak valami döccenõ, melléfogás esetén és okán hívja fel magára a figyelmet. A szinkron észrevétlenségével bizonyítja a magyarítás sikerességét.
A szinkronszöveg elsõ közönsége a színész. Ha õ lazán, oldottan, könnyedén dolgozik a szöveggel, ha általa ki tudja fejezni érzelmeit, ha jól el tudja játszani, akkor a dramaturg jó munkát végzett. /Szájmozgás követése, mondatok hossza, gesztusok lendülete, az arc mimikájának rezdülései - hozzáadódnak a mûfordítói követelményekhez./
Kútvölgyi Erzsébet mesélte: "A napokban az anyám így jött ki a moziból: >>Na hallod, hogy a végén látom kiírva, hogy te voltál a magyar hangja?!<<... Hát, akit az anyja sem ismer meg?!... Akkor bizonyára a közönséggel is sikerült elhitetnem, hogy a vásznon játszó színész beszélt magyarul."

Szereposztás

Az összetett szinkronmunka lényeges állomása, nagyjából ezen áll vagy bukik sikere. Egy konkrét filmben, egy konkrét szerepet alakító színészhez kell hozzárendelni a leginkább megfelelõ magyar színészt. A rendezõi vélemények alapján a fõbb szereposztási szempontok:
- Általában nem az eredeti színész a meghatározó "magyar hangja" kiválasztásánál, hanem az általa megformált figura, az általa nyújtott alakítás. Ez adja meg azt a karaktert, amelyre egy ennek megfelelõ magyar színészt kiválasztunk. A "jó színész" nagyon sokféle karaktert tud megoldani, de vannak olyan jellegû karakterek, amelyek behatárolják a választást /pl. hangi jellegûek: pozitív és negatív töltésû hangok, tehát szimpatikus ill. antipatikus hangok, sajátos felhangok és hagszínek/.
- Testi felépítés, fizikai-biológiai adottságok, alkati hasonlóság, "szájberendezés", hangképzés sajátosságai.
- Az életkor /nem szûken/ meghatározó.
- Jellegzetes habitus.
- A színészeket egymáshoz is kell választani /pl. párbeszéd esetén azonos pillanatban kell sikeresen megoldaniuk feladatukat, az egyszeri szituáció illúzióját teremtve/.
- Színészegyeztetési szempont /utoljára, de nem utolsósorban az élet, a napi gyakorlat is diktál, az alkalmas színészek közül ki ér rá/.

Abszolút szinkronszerepek

Tagadhatatlan a nagyközönség igénye, hogy néhány gyakran szereplõ világsztár állandó, megszokott "magyar hangon" szólaljon meg - de ez közel sem olyan egyszerû kérdés, mint ahogy a kívülálló gondolja.
Létezhet-e olyan szereposztási "telitalálat", amikor az eredeti színészhez szinte látatlanban /a konkrét filmet figyelembe sem véve/ feltétel nélkül rendelõdik magyar megszólaltatója?
Szinkronrendezõink többsége általánosságban tagadja az abszolút szinkronszerepek létezését, s a gyakorlatban is csak elvétve találkozunk vele. Ha mélyebben vizsgáljuk e jelenség hátterét, rá kell jönnünk, hogy ez csak látszólag, és nem lényegileg mond ellent a korábbiaknak. Ugyanis ezek a "telitalálatok" nem függetleníthetõek a filmbeli alakítástól. Jellegzetességük, hogy a színész hasonló figurát alakít a filmekben.

Színészvezetés

A színészvezetés is a szereposztással kezdõdik. "Kihallatszik", ha a színész jól érzi magát az általa megszólaltatott figura bõrében. Jelentõs, értékes film esetében sokat segít, ha a szinkronizálás mûtermi munkálatai elõtt ún. színészvetítésen globális képet kap a színész a filmrõl, s ezen belül saját feladatáról. Sajnos a gyakorlat csak elvétve ad erre lehetõséget. Így aztán a rendezõ feladata röviden, lényegretörõen segíteni a szerepnek való megfelelést.
Az empátia - a beleélés - segítésének módja tulajdonképpen a színésztõl és a rendezõtõl is függ. A rendezõnek - alkalmazkodva a színész egyéniségéhez - meg kell találnia azt a legrövidebb utat, azt a hangot, amellyel instruálhatóvá, vezethetõvé teszi. A jó rendezõ saját elképzeléseit megtartva, sokféle módon kódolva képes eljutni a színészi lélek mélységeibe, segítve ezzel felszínre hozni a filmnek megfelelõ emocionális frekvencián való megszólalást.
Nagyon fontos a jó mûtermi légkör, hiszen oldott hangulatban könnyebben jön létre az empátia. A színésznek szüksége van a környezet pozitív visszajelzéseire is, amit a jó hangulatú munka során gyakrabban megkap. Bizonyos esetekbon a rendezõ technikai utasításokat ad: helyes hangsúlyra, szituáció értelmezésére figyelmeztet. Ha a film és a figura megkívánja: szerepet elemez. A tekercsek közötti néhány másodperces szünet alatt kell szükség esetén rövid, tömör instrukciókkal ösztökélnie, vezetnie - a film adott jelenetének feszültségében, indulatában, hangulatában tartania - a színészt.

Színész-szemmel

Gera Zoltán: A szinkronizáló színésznek az a nagy elõnye, hogy naponta találkozhat a nemzetközi színészparádéval. Találkozhat a világ legjobb és legrosszabb színészeivel. Mindkét társaságtól sokat lehet tanulni. Ezen túlmenõen a szinkronmunka, az eredeti színésszel való azonosulás nemcsak "szolgáltatás", nemcsak alkalmazkodás, idomulás, hanem az esetek többségében újrateremtés! A színész alkotó ereje igenis érvényre jut a szinkronban. A szinkron fejleszt, mobilizál, felriasztja a szunnyadó képességeket. Én nagyon sokat tanultam az általam szinkronizált színészektõl.
Tolnay Klári: Sohasem a filmtõl, hanem a színésznõtõl függ, hogy szeretek-e szinkronizálni. Számos esetben fordult elõ, hogy gyenge volt a film, a színésznõ pedig nagyszerû. A szinkronnak éppen az a „vicce”, hogy nem elég a szöveget szolgaian szájra mondani, hanem át kell venni a színész belsõ ritmusát, lélegzetvételét, lelkivilágát, játékstílusát, a történetbe bele kell helyezkedni, és úgy kell benne mozogni, mintha minden vele történne, vagyis az embernek bele kell élnie magát... és ez bizony nem könnyû. Elsõsorban a szinkronrendezõk jó fülén, jó szemén és tehetségén múlik a jó szinkron.
Feleki Kamil: Nagy csodálattal nézem a jól és könnyedén szinkronizáló kollégákat, el vagyok tõlük ragadtatva, különösen akkor, amikor úgy érzem, hogy egy-egy filmben még arra is képesek, hogy "feljavítsák" a vásznon látható színész játékát. Sokszor érzem úgy, hogy a szerephelyzettel jobban tud azonosulni a szinkronizáló színész, mint az, aki ténylegesen játssza. Pedig õ csak a "vetített" kulisszák között él, játszik, és csak a hangjával viseli a jelmezeket, bánik a kellékekkel, mozog a diszletek között. Lám, ha a színészt megfosztják arcától, alakjától, csak a hangjával is képes SZÍNÉSZ lenni. Nem könnyû „munka”, de a szinkronizálásban van valami izgalom. Ezért a színész és rendezõ számára könnyen válhat szenvedéllyé. Ha a színész eljátszik egy szerepet, az benne soha nem múlik el nyomtalanul. Színesedik tõle, gazdagodik az eszköztára.
Benkõ Gyula: Megértettem, hogy milyen nagy jelentõsége van a szinkronizálásnak a filmkultúra terjesztésében, rájöttem, hogy egy színész számára minden egyes szinkronszerep új feladat, új lehetõség eszközeinek kipróbálására. Arra is ráébredtem, hogy a színészek valahol a nyelven kívül is találkoznak! Az érzelmek ugyanis nemzetköziek! A szinkronizáló színész éppen ezeket az érzelmeket reprodukálja, és bizony nem elég ehhez az imitációs készség. Ha nincs mögötte tehetség, szakmai tudás, akkor abból az alkotásból mindig hiányozni fog valami. Épp azért tartom a szinkront is mûvészetnek, mert újrateremt valamit. Én mindig azt mondom, hogy szinkronizálni könnyû is, meg nehéz is. Könnyû, mert szinte "elõjátsszák", hogy mit kell játszani, nehéz, mert azt kell eljátszani, amit már más "elõjátszott".
Haumann Péter: Amikor már nem csak a technikai megoldásokra összpontosítottam minden idegszálamat, akkor jöttem rá, hogy ez milyen jó dolog. Látni egy színészi alakítást "feldarabolva". Észrevenni, hogy egy-egy megszólalás elõtt mennyi szünetet tart. Mivel tölti ki a szüneteket. Hogyan osztja be az indulatait, míg eljut a végsõ kitöréshez. Attól kezdve, hogy ráéreztem az ízére, szeretek szinkronizálni.
Zenthe Ferenc: Szerintem alapfeltétel, hogy a szinkronizáló színész eljusson érzelmileg oda, ahova a szinkronizálandó színész eljutott. A hang árulkodik. Ezek egyenrangú feladatok, csak az egyik fél látszik, a másik nem! Legközelebb Jack Lemmon áll hozzám, vele tudok a legjobban dolgozni.
Bács Ferenc: Ameddig az ember a szinkronizálás technikai részét nem sajátította el, addig nem is tud felszabadultan dolgozni. Ezt meg kell tanulni. Bár azt hiszem, nem mindenki képes rá, nem mindenki alkalmas szinkronmunkára. Ugyanis a színészi adottságokon túl is számos követelménynek kell megfelelnie. Nagyfokú koncentráció, gyors azonosulási készség, hangmotivációs képesség... Nem beszélve arról, hogy a szinkron az egyetlen olyan hely, ahol a színésznek fejest kell ugrania a történet kellõs közepébe. Amíg a színházban, a rádióban az olvasópróba, a filmnél a forgatókönyv elolvasása elõzi meg a munkát, addig itt pusztán egy szûkszavú "eligazítás" szolgál alapul a játékhoz. Nem rajzolódik ki teljes egészében a színész elõtt sem a szinkronizálandó figura, sem pedig az õt körülvevõ figurák vonásai. "Vakon" tapogatózva, csak a rendezõre hagyatkozva dolgozunk, õ ugyanis látta a filmet.
Lengyel László
Nekem sem volt bajom a szöveggel, nem értem, hogy egyesek mely mondatokat nem értették...

@www.bence: Köszi, hogy ezt beraktad. Érdekes írás.

@mistinguett: Ma már sajnos sok olyan rendező van, aki miután a színész felhívta a figyelmét arra, hogy bakis volt a felvétel, azt válaszolja, hogy "Rendben, következő tekercs!" Ez szomorú...
@Cirmoscica: Úgy látszik, ha valaki nem tőmondatokban ír, azt már megerőltető olvasni.
Csak Flankerrnek! Köszönöm megtisztelő érdeklődésedet. Linkelek egy oldalt, ahol könnyedebb (skizofr)énem írásbeli megnyilvánulásai közül figyelmedbe ajánlom a Lehetőségek erdeje (a szinkron hanyatlásáról szóló), és a Mint cseppben a tenger (mélyértelmű anekdoták) c. dolgaimat. Jó olvasást, remélem tetszeni fognak.
www.virtus.hu/?id=user_art&user_id=5497
@nikzsig: Megtisztelő a nekem szánt cikkek..:) Az elsőbe nem nehéz a magánszinkronstúdiókat belelátni, az egybeesés gondolom nem véletlen..:) a második jobban tetszett, ez persze nem von le az első értékéből..:)
@nikzsig: Nocsak. Ön/te/kegyelmed is a Virtuson?
@Kovácsné: Én is örömmel fedeztem fel kegyedet itt. Már ott is lelkes rajongója voltam az írásai(d)nak.:)
@T-100: "A film újrája általában nem ugyanabba a stúdióba kerül, ahol az eredeti készült, és mivel adatbázis nincs, hogy volt-e már az adott film szinkronizálva, és ha igen, akkor kinél, ezért nincs mód lenyomozni az eredeti szöveget"
Van adatbázisunk, csak (még) nem ismeri mindenki, de több stúdió és szinkronrendező is használja munkája során (Nikodém Zsigmond is) szereposztásnál, illetve pár forgalmazó és TV-csatorna is hasznosítja:
iszdb.hu/
@nyolc_mini_vese: Bocs, kicsit el vagyok maradva időben (is), és ezen a ponton szólok közbe, nem olvasom tovább a pro és kontra érveket. Szerintem eléggé döntő lehet, hogy a "megrendelő" (a blog stábja) mit várt el Zsigmondtól. Ha jól értettem, azt, hogy ismertesse egy szakma (szinkronrendező) elhelyezését a filmgyártáson belül, kapcsolódásait, képviselőinek teendőit, nehézségeit... Ha igen, akkor ez úgy érthető meg legjobban, ha inkább egy szikár szakszöveg. Élőszóban persze más lenne a helyzet. A "modoros" jelzőtől én is tartózkodnék, talán egy találóbb jelző helyett írta tévesen a használója, de pontosan értem, mit értett alatta.