Nem tudom, ezt én csak anyanyelvi környezet hiányával tudnám magyarázni, vagy ostoba "beszéljünk külföldiesen" divattal... ezek elég alapvető dolgok, amelyeken persze el lehet csúszni, de azért nem ennyire, ahogy a bal oldali példákban áll.

Olman,
éppen azon gondolkodtam, hogyan írjam finoman... Köszi.
Amikor a húgom két év után hazajött Londonból, számomra akkor vált ellenszenvessé a beszéde. Főleg, hogy a mai napig affektál; "aucs"-ot mond, amikor beveri a lábát, holott már tíz év eltelt azóta, hogy angolokkal kellett tudatnia, mennyire beütötte a lábujját...
Eh, mindegy :)

Ez nem a magyar nyelv elfelejtese, affektalas, vagy divat. Egyszeruen a valtogatas a ket nyelv kozott az ami kikesziti az agyat. (Ez az ami lenyugoz a szinkrontolmacsokban)
Szoval ezeken a produktumokon csak rohogni lehet. Nem olyan kifejezesek, amiket rendszeresen hasznal, hanem egyszeri hulyesegek, mint egy nyelvbotlas.

Persze, megértem teljes mértékben. Nem támadólag írtam. Azt hiszem, régi magyar klasszikusok olvasása és magyar társalgás a gyógyír erre. Interneten már nem nehéz tartani magyarokkal is a kapcsolatot.

Ahmettel értek egyet, szerintem félreértitek a dolgot. Aki flancolni akar, az max. angol szót használ magyar környezetben, mondjuk menidzsört mond menedzser helyett, vagy elértük a goalunkat. Velem is előfordult már, hogy kimondtam valamit magyarul, aztán néztem magam elé, hogy ez most bizony egy angol kifejezés szó szerinti fordítása volt, ami magyarul nem is létezik. Példa most hirtelen nem jut eszembe, de biztosan előfordult ez már másokkal is.

Én meg nem. Illetve csak akkor, ha teljes szerkezeteket átvesz valaki (bár a "legyen funod" akkor is riasztó), nem csak egy részét. A sugárhiány például biztosan lack of sugar az eredetiben, de hogy folyamatos beszédben valaki egy összetett szó angolul elhangzó tagjához passzintja a magyart, vagy fordítva, kicsit erőltetett.

De biztos csak én érzem így, mert nem élek angol ajkúak környezetében, úgyhogy inkább nem szólok többet a témához.
Egyébként klasszikusok, illetve magyar nyelvű könyvek olvasása tényleg segít a "problémán". Már ha akarja valaki.

Nem élek angol környezetben, de igenis probléma, ha pl. párom és szüleim vagy angolul nem beszélő barátaim között kell gyorsan fordítani. És mivel a magyar az anyanyelvem, arra figyelek kevésbé, tehát abban vétek (több) hibát. Szerintem ez logikus. Hál' istennek engem ezért még nem szóltak meg. Mondjuk ez kicsit más szitu.
És bátyámat sem oktattuk ki, amikor 1 év után hazajött külföldről és hajnalban bizony angolul kezdte magyarázni, hogy akkor most ő kimegy pisilni. :)

Olman,

Én már az első mondatban az anyanyelvi környezet hiányával magyaráztam... és próbálom is ellensúlyozni, olvasással és írással egyaránt (off: te mellesleg ugyanaz az Olman vagy, aki az RPG.hu-n is forgolódik?). Meg azóta a kanadai lakótársam is elköltözött, szal van még remény :)

ne vegyétek magatokra, banánnak csak egyszerűen savanyú a szőlő, talán azért irigykedik, mert a húga ott lehetett ő meg nem.


más magyarázatot ugyanis nem találok az undokoskodására. itt vagyok én, példának okáért. amikor elolvasom a nyitóposztot, elgondolkodom, hogy mi a túró lehet a megoldás, mert a posztoló kollégák csesznek megadni, csak gúnyolódnak a félrefordításon (talán ők sem tudnak jobb fordítást?), és gyakran nekem sem jut hirtelen az eszembe a helyes fordítás, nekem, aki ráérősen olvashatja a cikket, töprenghet a megoldáson.

Schokobanane, gondolom, nem éltél még néhány évet külföldön úgy, hogy hónapokig-fél évig-egy évig nem volt kivel magyarul beszélni, csak a szomszéd kutyájával, és az se válaszolt. hm?

Én egyébként sokszor a ragokat tévesztem el (vagy cserélem össze-vissza), amikor vissza kell váltani magyarra. Nem lehet könnyű a szinkrontolmácsoknak.

Velem is előfordult ez, amíg kint éltem, és néha hazajöttem... meg még utána pár évig szórványosan. Mára mondjuk már nagyjából eltűnt, de pl. egy monstre Lord of the Rings-nézés után előfordul, hogy kicsúszik egy-egy angolos kifejezés, angol szó vagy ilyesmi. Pedig eszem ágában sem volt dicsekedni, felvágni az angollal, egyszerűen az agy néha félrekapcsol, és nem a jó nyelven szólal meg.

Aki többé-kevésbé két nyelven él, azzal számtalanszor fordul elő ilyesmi. Velem főleg akkor volt, amikor főiskolás koromban rengeteget lógtunk együt amerikai tanárokkal. Volt, hogy ráléptem egy zsúfolt búszon egy néni lábára, és megjegyeztem, hgoy "sorry" meg ilyenek tucatjával. Aki szerint az ilyen modoroskodás meg mittomén, az felőlem higgye azt.

Meg olyan is volt, hgoy tolmácsoltam színpadon egyszer egy ilyen rajongói találkozón, és amikor valamelyik kérdező egyből angolul kérdezett, én gondolkodás nélkül és mosolyogva fordítottam az angol színésznek magyarra.

Chang Yai 2008.11.05. 16:06:21

De. Majdnem egy évet éltem Londonban magam is. De amikor hazajöttem, nem volt problémám a magyarral.

pocak · hairdryerblues.blogspot.com 2008.11.05. 19:26:18

Itt most inkább a két nyelv nyelvtani keveredéséről esett szó. Olyan velem is volt, hogy majdnem azt mondtam, "excuse me", de keverni sosem kevertem egyik nyelvet sem a másikkal. Mondjuk tény, hogy nem éltem éveket külföldön. Olyasmit szinkrontolmácsnál néhány órás munka után tudok elképzelni, hogy az agyban már összekeverednek a dolgok.

jakab: de azért valami alapján csak kiraktad a képet, légyszi fejtsd ki :D am miért muszáj mindenhez képet rakni? már nem azért.

schoko, húsz másodperc tolmácsolás épp elég, hidd el, ez nem fáradtságfüggő. Archie (úgyis mint beküldő) példái egyáltalán nem nyelvtani keveredést mutatnak, ezek simán lexikális dolgok.

Az szinte mindig muris, amikor valaki keveri a magyar és angol nyelv kifejezéseit - szavait, így jön létre a "Hunglish" :)

Az egyik kedvenc sztorimat egy brit származású tanáromtól hallottam, aki ide nősült. Félig magyar félig angol lánya egy este ezt mondta apjának: "Daddy, i'm halfing!" Eltartott egy ideig mire rájött: azt akarta mondani, hogy "félek".

Kép: gondolom a két közeg keveredése miatt asszociált erre. :-)

Thom Yerk, muszájnak nem muszáj mindig képet kitenni, de jobban néz ki egy poszt, ha nem képtelen :).
A megoldás pedig... Ígérjétek meg, hogy nem vertek meg miatta...
Szóval... A posztban említett jelenség jellemzően akkor fordul elő, ha valaki eléggé fluent az adott idegen nyelven. Vagyis folyékonyan beszél. Érted, folyékony...
BOCSÁNAT!

Jakab drága, azért egy jól felkészül pisziáter tudna mit kezdeni ezzel az asszociációval... :-)))

A fentiekről annyit, hogy néha, amikor hazaérek a dolgozóból, ahol esetleg 10-12 órát brekegtem angolul-németül, idegen nyelven harsogom a küszöbről, hogy "Asszony! Papucsom, söröm, távirányítóm!"
Az ember agya felpörög, azt' akkor se fékez, amikor kellene.

Misimisi, hát ez a hála az óránkénti posztokért? :)
Asszociációkról csak annyit, hogy gimnáziumban volt egy évig egy fizikatanárunk, akinek mindenről eszébe jutott valami, amiről eszébe jutott valami más, arról megint valami más, és végül azt mondta ki, ami erről is eszébe jutott - az isten se tudta soha követni. Olyasmit képzelj el, hogy felmutat, mondjuk, egy zsebtelepet, majd azt mondja, hogy na igen, a virágárus lány. Mert hogy zsebtelep, zseb, zsebtolvaj, Twist Olivér, amiből ugye musical is lett, és a My Fair Lady is egy musical, aminek a szereplője egy virágárus lány. És hülyézett minket, hogy nem bírtuk követni. Szóval, az én asszociációim még mindig istenesebbek szerintem.

Légy nyugodt, őrült jók az asszociációid. De a pohárba csorgó víz és a folyékony nyelvhasználat... ha megfeszítenek, sem jöttem volna rá az összefüggésre. :-D
No, akkor egy saját sztori az asszociációról. Céges buli, tombol az activity. Egyik kollégám a fejét felszegve, szemét lehunyva, szobormereven áll. Csapattagok pislognak hülyén, franc se' érti mit művel a Béla. A megfejtés: derék társunk Moszkvát akarta elmutogatni, ennek érdekében - tessen kapaszkodni! - LENINt alakította.

Dear Misimisi,

"Asszony! Papucsom, söröm, távirányítóm!" - és ragaszkodsz ahhoz, hogy a zasszony ebben a sorrendben vágja hozzád, vagy választhat? :-)))

Schokobanane, akkor visszavonom :-) mindenkinek másképp működik az agya. kicsit irigylem a tied, hogy nem zavarodtál össze, de végülis jó így is nekem, sokszor vicces. nagyon-nagyon szeretek angolul "létezni", és ha ez az ára, hogy totál kavarodás, akkor ez van.

én leginkább kifejezéseket "fordítok" szó szerint, mindkét irányban be tudok kavarni. pl "nem fordult fel időben" - he didn't turn up :-)

Kedves Ms. Marple!
Igen, választhat, mert nálunk a családban demokrácia van, kérem. És imádott oldalbordám néha a húsvágó bárdot választja. Szerencsére rosszul céloz. :-)))

Misimisi kedves,

igazán öröm ilyet hallani.
S ki tudja, feleséged még ügyesedhet is :-)

Most jutott eszembe egy jó kis Jakab:

They turned down my request - A kérésemet lefordították.

Hasonló és mégis más:
Három éve tanítottam nyelviskolában, heti húsz órában, gyakorlatilag egész nap angolul beszéltem vagy utaztam. Egyszer megbetegedtem és ki kellett hívni a dokit. Nem ismert a körzeti orvos, mert a barátnőm dokija volt, akinél épp laktam. Elmeséltem neki a panaszomat, fetrengtem a gyomorgörcstől, ő meg barátkozni próbált, hátha adok neki zsét. (Volt is eszembe' két rángás között.) Megkérdzete, hogy külföldi vagyok-e, mert már magyarul is olyan intonációval beszéltem, mint angolul.

Bölcsésztanárnak:
Velem is megesett ilyesmi, csak ippeg Angliában. egyik barátom még '75-ben felejtette kinn magát Londonban. Egyik látogatásom alkalmával kissé megbetegedtem nála, láz, mifene, nagy ijedtség, erre a haverom megkérdezi:
- Nem akarsz egy doktort LÁTNI???

Hát elsírtam magam... Ja, és sajnos, egész nap ángolul beszél a lányaival, akik már kb. 'NNN'-szer olyan jól beszélnek angolul, mint ő, de magyarul már nem annyira (a mama is magyar, aki viszont konzekvensen magyarul beszél velük - erre meg angolul felelnek... jajj). Ezért is viszek nekik magyar filmeket, magyar könyveket, de nem túl nagy eredménnyel.

Régi poszt, de éppen aktuális téma, szóval kommentelem.

Na azt, amikor az angollal felvágnak, azt én is nagyon utálom. Kedvencem a "by" használata, mikor minden után oda rakják hogy by *név*. És mikor megkérded, hogy miért, azt mondják, mert kúúl. Ez történt fél órája, és emlékeztem, hogy valamikor volt itt egy ilyen poszt, meg is találtam.

Na, én még nem járok ott, hogy összekeverjem a nyelveket (remélem nem is fogom), mondjuk nem is voltam kint annyit külföldön. Olyan viszont elég gyakran előfordul, hogy valami helyzetnél önkényesen "Exuse me" kicsusszan, főleg hogy magyarul nem sűrűn kérek bocsánatot ilyen miatt, csak testbeszéddel, meg amikor az angol közmondás/kifejezés/szó jut eszembe először, de akkor inkább nem is mondok semmit. A sok írott angol viszont megteszi a hatását az etc... (magyarul szigorúan három ponttal a végén), e.g., i.e. használatánál.

A legdurvább ilyen élményem mondjuk az volt, mikor éppen HF-en beszélgettem huzamosabb időt angolokkal, majd mondják a végén, hogy adjam át az üdvözletét. Én meg mondom a mellettem lévő embernek, hogy "John greets you."

3 másodperc csend mindkét oldalról, utána megszólal a vonal túlsó végéről John, hogy a magyar rokonomnak nyugodtan mondhatom magyarul is.

@Leiter Jakab: Ne tudd meg, milyen gondolatok keringtek a fejemben, mikor ezt először elolvastam.